Hazaérkeztetek a kölyökkel, legkésőbb ekkor el kell kezdened „tanulni” a saját kutyádat, ha meg akarod érteni, és tudni akarod motiválni. A legfontosabb kérdés az, hogy mi az, ami a te kiskutyád figyelmét a leggyorsabban és a legbiztosabban felkelti: bárhonnan előszalad, ha pattogni hallja a labdát? Vagy odáig van a finom falatokért, és mintha zsinóron rángatnád, úgy jön a kezed után, ha jutifali van nálad? Esetleg egyszerűen gazdimániás a kicsi, és rád van ragadva, nem mehetsz úgy ki a szobából, hogy ne azonnal pattanna és futna melletted-utánad, teljesen mindegy, hányszor mégy le és fel a lépcsőn, ő mindig ott lesz veled? Ha ebből a három ingerből bármelyik is nagyon erős a kutyádnál, akkor nem lesz nehéz dolgod, mikor tanítod, könnyen fog menni minden. (A negyedik eset, hogy makacska a kicsike, kivételes mértékben önfejű és kíváncsi, amilyen az én jelenlegi kutyám – soha nem volt még ilyenhez szerencsém, ő az első -, vele kiegyeztünk abban, hogy ha hívom, jön, ha van kedve, ha meg nincs, de nekem épp nagyon fontos, hogy jöjjön, akkor megbrummogtatom a nyakörvét, erről később.)
Szerencsére a kutyák kilencvenöt százaléka az első három csoportba tartozik, tehát feltétlen és hosszú távú inger vagy a játék, vagy a kaja, vagy a gazdi. Nézd meg, a tied melyik csoportba tartozik. Megvan? Okés, akkor vedd kezedbe a megfelelő tárgyat (játék/jutifali/saját magad), és most megpróbáljuk behívni a törpöt. Ehhez az első ötven-száz-kétszáz alkalommal olyan időpontot/alkalmat választunk, mikor a kölyök éppen nem foglalkozik Valami Nagyon Fontossal (jelesen nem eszik, nem játszik, nem alszik, nem pisil-kakil, nem szaglálódik), vagy még jobb, ha éppen felénk közeledik, és akkor két-három méter távolságból hangosan, kedvesen, felszólító hangnemben nevén szólítjuk, aztán a plusz inger (játék/jutifali/gazdi kedvesen szól-bohóckodik egy kicsit) kíséretében kiadjuk a „Hozzám!” vezényszót.
Nem azt mondjuk neki, hogy gyere ide, mert ez a mindennapi életben túl gyakran hangzik el, így inkább elveszíti a szignáljellegét, hanem azt mondjuk, hogy „hozzám”, ez ritkábban használt szó. Szóval: kutya neve, „hozzám”, játék/jutifali mutat/gazdi kedves, játékos mozdulatokat tesz, mire minden kiskutya oda fog menni a gazdihoz. Nem azért, mert tudná, mit akartunk tőle, hanem mert az őneki leginkább megfelelő inger érte (karaktertől függően játék/jutifali/gazdi szuperkedves), és ő engedett az ingernek.
Ha a kutya nem jött oda egészen hozzánk, akkor újra hívjuk, és kicsit visszafelé lépünk, kihasználva a kölyök követőreflexét, ami azonnal aktiválódik, ha a „mama” távolodik tőle. Ha ott van előttünk, megfogjuk a kiskutyát a nyakörvénél/hámjánál fogva, csak akkor számít rendesen kivitelezettnek a „hozzám”, ha kényelmesen meg tudjuk fogni a kutyát, ez akkor lesz fontos, ha később valamilyen helyzetben pórázra akarjuk venni.
Most jön a jutalmazás: Játék/jutifali/gazdi szuperkedves, majd abbahagyjuk a jutalmazást, és kiadjuk a feloldó vezényszót, „mehetsz”, vagy „szabad”, mire a kiskutya odébb fog menni. Újfent nem azért megy odébb mert érti, hogy elengedtük, hanem mert megszűnik az inger – nincs több játék/jutifali/gazdi megint semlegesen viselkedik -, a szituáció elveszti az érdekességét. Ezt megcsináljuk eleinte naponta akár tízszer-hússzor is, MINDIG olyan szituációban, amiben VALÓSZÍNŰ, hogy a kiskutya könnyen odajön hozzánk (vagyis éppen nem foglalkozik Valami Nagyon Fontossal, vagy éppen magától is közelít felénk). Ez azért kell, hogy a kiskutya MEGSZOKJA, hogy ha azt hallja, hogy „neve+hozzám+pozitív inger”, akkor odamegy a gazdihoz.
A kutya ugyanis – még jobban, mint az ember, ha ez egyáltalán lehetséges – a szokásai rabja: ha volt alkalma hozzászokni ahhoz, hogy ő egy plusz érdekességtől mentes környezetben odamegy, ha hívják, akkor ezt sokkal nagyobb valószínűséggel fogja akkor is csinálni, ha éppen van valamilyen plusz érdekesség, ami elvonja a figyelmét. Sajnos a dolog pont fordítva is igaz: ha a kutya megszokja, hogy a „hozzám” azt jelenti, hogy az egyik fülén be, a másikon ki, akkor ez a magatartás rögzül, ez az oka annak, hogy annyira fontos az, hogy a behívás tanításánál olyan helyzetekben hívjuk be a kutyát, amely minimum közömbös – a kutyát nem érdekli éppen más dolog -, vagy még jobb, ha pozitív – vagyis a kiskutya éppen a gazdi felé közelít/éppen hozzá akar menni.
Ilyen plusz érdekesség, ami eltereli a kutya figyelmét, sokféle van, a sétaútvonal melletti focipályán guruló labdától egy másik kutyán át egy kocogóig, ezek azok az érdekes dolgok, amiket mi, emberek is észreveszünk, de ne felejtsük el azokat a még sokkal érdekesebb dolgokat, amiket mi nem érzünk, amikről csak tudunk. Az illatok birodalmáról beszélek, amit mi csak közvetve érzékelünk, amikor szaglászni látjuk a kutyánkat. Ne essünk tévedésbe, a kutya ilyenkor pontosan úgy elmélyed, mint mi egy érdekes újságcikkbe, se lát, se hall, pont, mint mi, ha olvasunk. Egy szaglálódó kiskutyát behívni már feladat, és csak akkor sikerülhet, ha a kutya előtte megszokta, hogy a hozzám vezényszóra odafut a gazdihoz.
Ha plusz érdekes helyzet közben kell elhívni a kutyát, akkor valószínű, hogy a mi ingerünket is fel kell turbóznunk egy kicsit. Nem azért, mert a kutya „engedetlen” vagy „falkavezéri rangra tör” (brrr….), hanem azért, mert túlságosan elmélyed abban, amit éppen átél. Izgalmas illat, hulló falevél, avarban moccanó egér, mind-mind elvonja a figyelmét rólunk, és elég erős ingert kell produkálnunk, hogy újra ránk figyeljen. Kicsit hangosabban/ élesebben mondjuk a nevét, esetleg füttyentünk egy rövidet (akár síppal), ezzel “felrázzuk” a kölyköt: újra figyeljen a gazdira!
Jól működhet az is, ha lehetőleg jól hallhatóan – kicsit csoszogva - pár lépést elfutunk a kölyöktől, akkor rögtön futni fog utánunk, mert életbe lép a követőreflex. (Az én kutyám esetében az erdőben csak a brummogós nyakörv elég erős inger, illetve néha elég a kis sípjel is, ami a nyakörvéből jön, hogy rám figyeljen végre. Vagy néha brummogtatok egyet a nyakörvön, olyankor szinte álomból ébred, és jön újra. De mióta a brummogós nyakörv van rajta az erdőben, azóta nem is mélyed el annyira, inkább figyel rám, szóval már elég ráadni a nyakörvet, üzembe se kell helyezni, elég volt hozzá öt-hat brummogtatás.) És persze minél érdekesebb dolgot hagy abba, hogy odajöjjön hozzánk, annál lelkesebben dicsérjük, annál hosszabban játsszunk vele.
A behívásgyakorlás kábé ötven százalékában vegyük ténylegesen pórázra a kiskutyát, menjünk úgy egy pár lépést vele, majd engedjük el megint, hogy megértse: a póráz nem „örök rabság”, hanem csak egy ideiglenes dolog, bízhat a gazdiban, nem kell attól félnie, hogy ha vezényszóra odamegy, akkor ő már csak a pórázon fog lógni.
Nagyon fontos, hogy a vezényszavakat ki is adjuk, mert a kutya nem (minden esetben) gondolatolvasó. A „Morzsi” az a kutya neve, az csak figyelemfelkeltésre használható („kutya, hozzád beszélek, figyelj ide”), nem helyettesíti a „hozzám” vezényszót. A helyes „behívási szöveg”: „Morzsi! (megnézni, valóban figyel-e, ha nem, erősebb ingert adni, majd) Hozzám!”.
Nem lehet eléggé kihangsúlyozni a bármilyen kiadott vezényszó és teljesített parancs utáni feloldó szó, a „mehetsz” vagy „szabad” jelentőségét. Ha nem szabunk ezeknek a segítségével időbeli korlátot az aktuális parancs érvényességének, akkor a kutya sose fogja tudni, meddig kell a gazdi mellett maradni, ha odarendeltük őt magunkhoz, vagy ülni, vagy megállni az utcán. Ha mi nem tájékoztatjuk a „mehetsz”-el, hogy már nem érvényes a kiadott parancs, akkor majd saját maga fogja megpróbálni értelmezni a szabályokat, és az nekünk majdnem biztosan nem fog tetszeni.
Automatizáljuk magunkban: „hozzám” – „mehetsz”, „ülsz” – „mehetsz”, „stop” – „mehetsz”. Nekünk eleinte nem lesz egyszerű hozzászokni, de a kutyánk hálás lesz érte, ha világos parancsokat kap, és kevesebbet dorgálja majd a gazdi, ha nem sikerült élből eltalálnia, hogy most éppen mennyi ideig kellett volna a gazdi mellett maradnia.
Fontos még ezen kívül, hogy odafigyeljünk arra, hogy a behívásnak csak korlátozott a hatósugara (különösen, ha extra érdekességek is vannak). Kutyája válogatja, mekkora távolságból jön még vissza biztonságosan a hívásra, ezt nekünk kell kitapasztalnunk: hamar látni fogjuk, mennyivel gyengül a behívás hatékonysága, ha a kutya eltávolodik, és onnantól kezdve a mi felelősségünk, hogy úgy sétáljuk/legyünk a kutyával, hogy csak a biztonságos hatósugáron belül tartózkodjon a kutya, azt ne hagyja el. Oda kell rá figyelnünk rá – természetesen mindig, de abban a kérdésben még nagyobb figyelemmel kell lennünk -, és azonnal határozottan hívni, ha már kikerülne a „bűvös körből”.
A következő rész tartalma a „stop”, „ülsz”, a szobatisztaság, a mozgólépcsőzés, és az, hogy a kutya a csomagtartóból mindig a járda irányába ugorjon ki.
teljesenmindegy
Kutyás sorozatunkat itt olvashatod:
A KUTYA LAKÁSBAN IS LEHET BOLDOG
Miért tartunk kutyát? Milyen egy kutya? Mit gondol, mit érez, mire van szüksége, mire nincs? Tovább>>>
ALKALMAS VAGY KUTYAGAZDINAK?
Íme, a szempontok, melyek alapján eldöntheted, alkalmas vagy-e arra, hogy kutyád legyen. Tovább>>>
NE TARTS KERTI KUTYÁT!
A kertben tartott kutya szenved, kutyát így tartani állatkínzás. Tovább>>>
MILYEN MÁRKÁJÚ ÉS TÍPUSÚ KUTYÁT VEGYÜNK?
Egy pár extrém példa, hogy érezd, nincs az az agymenés, amihez ne találták és tenyésztették volna ki a megfelelő kutyafajtát. Tovább>>>
MENTETT KUTYA - FOGADJUK BE? MILYEN A JÓ TENYÉSZTŐ?
Ha rám hallgatsz, majd a második-harmadik kutyád lesz mentett, ha akarsz rajtuk segíteni, mikor a gyerekeid már kirepültek/felnőttek, és te beletanultál a kutyatartásba. Tovább>>>
A KUTYÁD ÚGY SZERET, AHOGY A GYEREKED
Merd szeretni a kutyát, ugyanolyan módon, mint a gyerekedet, ha természetesen nem is fog menni ugyanakkora intenzitással. Tovább>>>
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
