77. oldal - Bezzeganya

A párom és én nem szeretünk várni, s ez igaz az élet minden területére. Olyan emberek is vagyunk, akik képesek a legnagyobb projektbe is belefogni egyik pillanatról a másikra (persze nem meggondolatlanul, de gyors mérlegelés után mindenképp). Megismerkedésünk után négy hónappal már összeköltöztünk, rá öt hónapra lánykérés (azért ez engem meglepett), majd négy hónapra rá esküvő. Sokan ezt kapkodásnak, siettetésnek gondolták, de mi éreztük/tudtuk, hogy így van rendjén, s ezt még most is így látjuk.

Családsegítőként több száz család és gyermek fordul meg az ember keze között. Mégis minden szakember pályafutása során lesz minimum egy olyan család, aki igazán közel kerül hozzá, ők lesznek, akik több tíz év elteltével is benne maradnak az emlékezetünkben. Akikre vagy szeretettel gondolunk, mert pozitív kimenetele lett a segítségünknek, vagy ők lesznek azok, akik miatt összefacsarodik a szívünk, mert minden igyekezetünk ellenére sem tudtunk segíteni rajtuk. Ez utóbbi történt velem is.

Az ikerterhesség alatt, majd később az ikerbabakocsi tologatása közben elég érdekes kérdésekkel, megjegyzésekkel találtak meg. Akkor azt hittem, hogy a hajmeresztő kérdések és a különleges kérdések specifikusan csak és kizárólag amiatt lehetnek, mert két babát várok. Ezért nagy reményekkel vártam a kérdésmentes egy babás várandósságomat. De kiderült, hogy a kérdéseknek nem szabhat határt, hogy most „csak” egy babát hordok a pocakomban, hiszen egyszer már voltak ikreim.

Magyarországon június harmadik vasárnapján, azaz idén 16-án ünnepeljük az Apák napját. A Bezzeganya Facebook csoportjában már felmerült a téma: milyen ajándékkal lepjük meg gyermekünk édesapját? A közös ötletelés során sok tippet adtak az anyukák, ezekből válogattunk.

Németekkel dolgozom, így az ő szabadnapjaik miatt én is két napra szabadságra mentem, szóval nagyon laza hetem volt. Kihasználva a monszunt, anyukámmal beszabadultunk az egyik kilós használtruha-boltba, és összevadásztunk három kiló babaruhát, meg néhány jól tágulós szoknyát nekem. Nem is gondoltam, hogy ez ennyire jó program!

A kórház neve: Tolna Megyei Balassa János Kórház

Kislányom 2018 januárjában született, az én születésnapomon. Idén együtt ünnepeltük a szülinapjainkat, három nappal korábban. Már egy hónappal előtte elkezdtem szervezni az egész bulit. Minden úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Mindenki itt volt, aki számított. Volt nagyon sok szép ajándék, torták, finomabbnál finomabb ételek, amiket én magam készítettem egymagam az egyévesem mellett, illetve a férjem segítségével.

2019. január 24., Budapest, Bajcsy-Zsilinszky Kórház. Egy hét túlhordás miatt január 23-án este be kellett feküdnöm a kórházba, mert másnap reggel szülésindítás várt rám. Este 6 órától a szülőszobán másfél órás ctg vizsgálat volt, utána elfoglalhattam a kórteremben az ágyamat, ahol hárman voltunk, mindannyian kislányokat hordtunk a szívünk alatt. Ketten túlhordtuk őket egy héttel, a másik kismamának pedig két héttel előbb indították. Este 11 óra magasságában felhelyeztek egy méhszájtágító ballont, és utána megint másfél óra ctg következett. Hajnal egy óra körül, 20-25 percen keresztül szabályos hárompercenkénti fájdalmat éreztem a derekamban. Kezdtem örülni, hátha megindulna magától és nem kéne indítani. Hát sajnos, vagy szerencsére nem így történt. Az éjszaka nem túl sok alvással telt, kényelmetlen volt aludni, megfordulni, alig vártuk, hogy reggel legyen.

Nagy felháborodást váltott ki Mesterházi Dávid Apavlogjának az egyik része, melyben a Kinder-tojással kapcsolatos véleményét és tapasztalatait fejtette ki. A téma megmozgatta a Bezzeganya Facebook oldalának kommentelőit is, ahol rengeteg hozzászólás érkezett. Van, aki szerint tényleg be kellene tiltani a Kinder-tojást, mert csak a fölösleges kütyük szaporodnak a lakásban, és amúgy is csak rövid ideig játszik velük a gyerek, aztán a szemétbe kerülnek, és van, aki szerint igenis hasznos a termék – szerintük sok mindenre használható a műanyag tojás is.

Emlékszem az időkre, amikor csak az volt a dolgom, hogy suli után hazaérjek és tanuljak. Amit legtöbbször lerendeztem néhány perc alatt, kivéve, ha valami nagyobb témazáróra vagy felelésre készültem. És már akkor azt hittem, hogy kimaxoltam az időm rendelkezésre állását, és nem is értettem, hogyan várja el tőlem anyukám azt, hogy segítsek, hiszen olyan fáradt vagyok. Miután lett pasim, vele is időt töltöttem, suli után és közben is - mivel egy suliba jártunk.  Aztán elkerültem az egyetemre, ahol sokkal nagyobb megterhelésnek voltam kitéve és mellette még diákmunkát is vállaltam. Emellett szépen lassan bekúszott az albérlet rendben tartása, csekkek fizetése és a főzés is. De így 12 év után azt mondom, hogy az bizony semmi sem volt ahhoz képest, amit a saját lakásodban a saját gyerekeid és persze magatok után tudsz pakolni. Majd eljött az idő, amikor külön albérletbe költöztünk már csak ketten, és már nemcsak diákmunkám, hanem teljes állásom is volt. Mellette az egyetem és még egy képzésre is befizettem. És emellett 2-3 hetente haza is jártunk, ami oda és vissza is egy két-kétórás buszutat jelentett. És emellett éltünk társasági életet, jártuk el koncertekre, bulizni, barátokkal találkozni és utazgatni. Azt hittem, igen, az időzsonglőrködés nagymestere vagyok. És ekkor jöttek ők! Ezzel egyidejűleg pár faktor szépen lassan kiesett, mert a terhesség alatt visszaköltöztünk a szülővárosunkba, elvégeztem az egyetemet, és az elkezdett tanfolyamot sikeresen abszolváltam. És persze a költözés után gyesre is jöttem. Így a szülés után „csak” a gyerekek és a háztartás maradt. Csak… akik már rendelkezünk egy-két-három vagy több gyerekkel, tudjuk, hogy ez a csak, több, mint bármi, amit eddig összesen csináltál. Sokszor annyira kimerített, mint előtte az egyetem-munka kombináció. Sőt, néha visszasírtam a nyugis időket, amikor csak... mert valahogy mégis jutott idő egy könyvre is. Aztán teltek a hónapok, egyre rutinosabb lettebb, egyre több mindenre jutott időm, és fedeztem fel hol tudok nyerni egy kis énidőt. Ez a szabadidő arra sarkallt, hogy a gyerekek mellett elkezdtem besegíteni a szüleim vállalkozásába is, mert hiányzott a korábbi pörgés, amihez szokva voltam. És kis idő múlva a fiúk is ovisok lettek, a háztartásban felgyülemlett tennivalók még nagyobbak és persze a munka is több, mivel elkezdtem teljes állásban dolgozni egy cégnél. Így anya-feleség-munkatárs is lettem egyidőben. És mindenhol teljes állásban – a szülőségben pedig 24 órásan - kellett helytállni.

A hétvégén kezdődik a szokásos Gyerek Sziget a szokásos helyszínen, a Hajógyári Szigeten. Június 1 és 23 között minden hétvégén ingyenes programokkal várják a családokat. Reméljük, az időjárás is megnyugszik egy kicsit addigra…

Facebookos kismamacsoportokban rendszeresen téma a rovarcsípés. Aggódó édesanyák gyakran posztolnak fotót gyermekük bőréről, és teszik fel a kérdéseket: ez vajon milyen állat csípése? Kell-e orvoshoz fordulni? Mi van, ha allergiás a gyerek a csípésre?

Még évekkel ezelőtt olvastam a Lelki köldökzsinór című könyvet, és imádtam, úgyhogy alig vártam már, hogy én is végre megtanulhassam a magzati kommunikációt. Azt javasolják, hogy a harmadik hónapban érdemes elkezdeni, előtte nem, úgyhogy a 15. hétre szereztem időpontot egy prenatális szaktanácsadóhoz. Nem vártam igazából semmit, gondoltam vagy megy, vagy nem, vagy elmejáték, vagy nem, de mindenképpen kipróbálom.

A kórház neve: Magyar Honvédség Egészségügyi Központ

Anna és Ádám általános iskolába járnak. Anna elsős, Ádám harmadikos. Sokszori nekifutásra sikerült megszervezni, hogy Petyával, végre tudjunk találkozni az egyik kedves tanítónénivel, aki nem mellékesen az iskola igazgatóhelyettese, mert már oly régóta kérte tőlem, hogy vigyem már be egyszer a fiatalembert… A gyerekeknek is megemlítettem futólag, hogy bemegyünk a suliba. Anna mondta, hogy ha ott vagyunk, feltétlen nézzünk be hozzájuk az osztályba! Megegyeztünk, ha lesz rá lehetőség, akkor igen. Ádám nem különösebben foglalkozott a beszélgetéssel.

Az én történetem tavaly januárban kezdődött. Ekkor derült ki, hogy kisbabát várunk. Nagy volt az öröm, főleg a párom részéről. Én az öröm helyett eleinte inkább ijedtséget éreztem. Párom már régóta szeretett volna babát én akkor voltam 28 éves, azt tudtam, hogy aktuális lenne, viszont nem tudtam magam elképzelni anyaként.

A múltkori bejegyzés párjaként pedig következzen most a tíz dolog, ami iszonyatosan élveztem a terhességem során, és amik azért biztosan hiányozni fognak:

Amikor kiderült, hogy ikreket várok, nem tudtam mit kezdeni azzal az érzéssel, hogy miként fogok tudni egyszerre két embert szeretni, holott mindig is úgy gondoltam, hogy a te meg énből három lesz... Most ezt átugorjuk, és az egy meg egy az egyből négy lesz. Rendben, de akkor is, hogy lesz az, hogy „én és a gyermekem”, mi lesz azzal a szoros anya-gyerek kapcsolattal, amiről hallottam... meg persze féltem. Tudok-e olyan anyja lenni egyszerre kettőnek, mintha egynek lennék. Meg tudok-e mindent adni neki - és itt nem az anyagi kérdésekre gondolok, sokkal inkább az olyan elhanyagolhatatlan dolgokra, mint odafigyelés, megfelelő típusú szeretet és gondoskodás, elegendő puszi, ölelés.

Korábbi cikkünkben a fogzásról beszélgettünk, most egy újabb fogas témát járunk körül: a fogváltás időszakát. Mikor és milyen sorrendben váltják a tejfogakat a maradó fogak, mire kell figyelnünk a fogváltás során, mi történik, ha csírahiány vagy fogtöbblet tapasztalható, és mikor van szükség a fogszabályzásra? Interjúnkból kiderül. Dr. Volom András esztétikai fogszakorvos válaszol.

Már nagyon ki voltam éhezve a jógázásra, de nem akartam ezzel a kellemes kis köhögéssel más kismamákat megajándékozni, meg beletrollkodni a relaxációjukba a fuldoklásommal, úgyhogy még visszafogtam magam. Amikor nagyjából elmúlt, és konstatáltam, hogy a környezetemben senkit nem fertőztem meg, akkor végre életemben először nem hospitálóként/helyettes oktatóként vettem részt az órán, hanem mint kismama! Hát erre már iszonyúan vágytam, bár azóta rájöttem, hogy valószínűleg egyszer már hospitáltam várandósan, csak még nem tudtam róla, hogy babát várok, szóval az nem ugyanaz.

Nemrég jelent meg a poszt, ahol a szerző elsősorban azt sérelmezte, hogy a nagyi megsértődött, hogy nem a neki tetsző nemű unoka született - amin nem csodálkozom, elég érthetetlen és valahol bántó is. Amit kevésbé értek: azok reagálása, akik mintha úgy gondolnák, negyvenegynéhány vagy ötvenévesen már semmi más dolgunk, mint csendben az új nemzedék alá dolgozni, jótündérként egyengetni valaki más háztartását, jobb esetben mondókázni és babát altatni.

Ismét Szabika egy váratlan kérdése nyomán indul a posztom, amit szokásához híven kora reggel a kocsiban tett fel nekem:

Negyvenegy évesen sikerült a páromat megtalálni, és szerencsére szinte azonnal megfogant a lányunk is. Egy eseménytelen terhesség második felében elég kellemetlenül érintett a terhességi cukor és a vele járó inzulin, de a vége fele már jobban zavart, hogy a nőgyógyászom és a helyi kórház is azon a véleményen volt, hogy két héttel előbb indítsunk szülést (ha lehet, kapásból császárral befejezve), bár semmilyen extra indikációja nem volt a cukrosoknál így szokáson kívül (a lányom átlagos méretű volt és mindketten jól éreztük magunkat). Mi ennek a szükségességét nem láttuk be, és mindenképpen második véleményt akartunk.

A terhesség – esetemben inkább vemhesség – vége felé közelítve merült fel bennem, hogy összeszedem azt a pár dolgot, amit a vemhességben élveztem és rendkívül gyűlöltem, gyakorlatilag a korosztályunk által ismert Tíz dolog, amit utálok benned (Ten Things I Hate About You) című remek műalkotás alapján.

Elindult az idei Gourmet Fesztivál a Millenárison, ahol külön gyerekprogramok is lesznek, ráadásul 14 év alatt a belépés ingyenes.

Amikor tiniként összejöttünk a jövendőbeli férjemmel - gyermekeim apjával - egy mell alatt meghúzott felsőt viseltem. Ez adta a vicces, tréfás szituációt, amire a közös baráti társaságunk előtt is rátettünk egy lapáttal, hogy várandós vagyok. Nevet is adtunk a babánknak: Hanna.

A fogak megjelenése az önálló életre való felkészülés első lépése, hisz nélkülük a rágás és a beszéd lehetetlen lenne, de fontos szerepük van az esztétikus megjelenésben is. A fogzás megindulásáról, a fogak előbújási sorrendjéről és a fogápolás fontosságáról beszélgettünk Dr. Volom András esztétikai fogszakorvossal.

Mivel a 12. heti ultrahangon minden rendben volt, hat hét után visszatértem az irodába dolgozni. Kicsit furcsa, hogy a sok pihenésben lefogytam három kiló izmot, legalábbis valamit, úgyhogy megérzem azért, hogyha lépcsőzök pár emeletet, de szerencsére a hosszú buszozás legalább már nem kellemetlen. Minden nap el is aludtam hazafelé… Meg végre újra ebédelhetek együtt a bátyámmal, aki a közelben dolgozik, ez a legjobb az egészben!

A kórház neve: Kanizsai Dorottya Kórház, Nagykanizsa