Hogy került a baba a hasadba?!

Ténylegesen elértem a végső, bálna státuszt. Már magamon is érzem, hogy mindenféle kifacsart pózokban próbálom ellensúlyozni az egyensúlyom teljes megborulását. Álló helyzetben hátrafelé dőlök, nehogy a pocakom előrehúzzon. Amikor sétálok, legjobb, ha nincs semmi a kezemben, mert mindkét kezemre szükségem van a megfelelő kalimpáláshoz. Kicsit olyan, mintha egy túlpakolt csónakot próbálnék evezni a karjaimmal, de a csónak nem igazán fogad szót és a saját feje után megy. Tiszta pingvintipegés a maga teljes cuki esetlenségével.

A múlt heti kórházi ellenőrzésemen végre megint a szokásos szülésznő fogadott. Szegény elég leterheltnek tűnt, őket is utolérte a koronavírus miatti többletmunka. A vizsgálóágyról lekerült a lepedő, a párnán is műanyag huzat volt, amit előttem és utánam is fertőtlenített. Az épület bejáratánál a lift szalaggal el volt kerítve és egyesével ellenőrizték a látogatókat, akik a szülészeti szárnyba igyekeztek. Pontosan nem tudom, miket néztek, mert simán elsétáltam a nővér és az asztala mellett. Ugyanez várt a harmadik emeleten is, ahol a terhesgondozás zajlik, de ott se állítottak meg, célirányosan mentem a rendelésre. Épp csak annyi időm volt, hogy elszaladtam pisilni és ráálltam a mérlegre, aztán már mehettem is be a vizsgálóba.

Már megérkezett az előző heti vizsgálatok eredménye. A kenetem negatív lett, ami azt jelenti, ha esetleg a magzatvíz szivárgásával indulna a szülés, akkor sem kell kutyafuttában beavatkozni. Ha jól tudom, 48 órát szoktak adni olyankor, hogy beinduljon magától a szülés. Ha pozitív a teszt, akkor azért 24 órán belül igyekeznek kitessékelni a babát, nehogy megfertőződjön. Úgy emlékszem, ez volt a hozzáállás az előző babáimnál is, bár ott mintha ugyanezt úgy tálalták vona, hogy pozitív kenet esetén közelebbről kell figyelni a szülés alakulását, és ha nem halad a megfelelő iramban, akkor jó eséllyel rá is segítenek. Ehhez képest a múlt heti szülésznő kerek perec nekem szegezte a kérdést, hogy

Ez így azért barátságtalanul hangzot, még ha jobban belegondolva végülis ugyanazt mondta ő is, amit eddig is tudtam, csak a cukormázas körítés nélkül. Azt hiszem, nagyon nem mindegy a tálalás.

Most nem mentünk bele a részletekbe, hiszen negatív lett a teszt, nem kell emiatt izgulnom. Amit viszont jobban átbeszéltünk, hogy a vérvételem szerint a vasam ijesztően alacsony. A hemoglobin-szint az rendben van, csak a vas van a béka feneke alatt. Nem csoda, hogy szédelgek. Ehhez jön még az alacsony vérnyomás, ami ugyan nem kórosan alacsony, de a normál tartomány alsó határán van. Kaptam rá tablettát, amit valószínűleg a baba születése után se árt szednem majd egy pár hétig, hónapig biztos, ami biztos. Ezen kívül meghallgattuk a baba szívhagját, megkaptam az igazolást a hétre, hogy betegszabira mehessek, és foglaltunk időpontot a következő három hétre. Az utolsó rögzített időpontom így a kiírás utáni napon lesz. Ha addig nem jelentkezik a baba, akkor azon az alkalmon fogjuk megbeszélni, mi a végső határideje, és mikor kell megjelennem a kórházban, hogy kiebrudalják. Ez általában tíz nap szokott lenni, de kórházanként lehetnek apró eltérések.

Időközben itt is kezd feje tetejére állni az ország. A politikusok kapkodnak, naponta változik, mit mondanak, miközben az emberek zúgolodnak, amiért nincsenek az európai karantén-szituációhoz hasonló szigorú rendelkezések. Ez odáig vezetett, hogy bár hivatalosan országos szinten ugyan nem zártak be továbbra sem az iskolák, de a viktóriai és új-dél-walesi iskolák előrehozták az őszi szünetet négy nappal, így keddtől mi is itthon maradunk. Ami viszont még engem is megkavart, hogy a childcare és prescool továbbra is nyitva lesz, mint létfontosságú szolgáltatást nyújtó intézmények. A preschool ugyanúgy be lesz zárva az őszi szünet idejére, mint az iskolák, ezért nem értem, rájuk miért nem vonatkozik a korábbi szünet elkezdése.

A childcare annyibban különbözik az iskoláktól, hogy azok magánvállalkozásnak számítanak, és a államtól függetlenül a gyerekek napi díjából tartják fent magukat, tehát ezt a részt még meg is értem. Kicsit tanácstalan voltam, mi is legyen akkor a fiúkkal, de végül úgy döntöttünk, ha a nagyobbik ugrifüles itthon marad a héten, akkor gonosz kiszúrás lenne a kisebbiket preschoolba küldeni, úgyhogy maradhat ő is itthon. Sütünk majd kakaós csigát meg sajtos stanglit, talán pizzát is, és igyekszem majd valamennyi tanulást is belesuvasztani a napokba. Annyiban szerencsések vagyunk, hogy két utcányira tőlünk fut egy patak, ami mellett végtelen sétálóösvény vezet az erdőben a mezőkön keresztül, oda gond nélkül el tudunk menni a gyerekekkel biciklizni vagy sétálni. A férjem is itthonról dolgozik, így ő is tud jönni velünk, egyedül azért már nem akarnék hosszabb gyalogos utakra vállalkozni.

A fiúk egyre gyakrabban kérdezik, mikor jön már a baba. Azt is többször megkérdezték, hogy az nekem fájni fog-e. Amikor ez először felmerült, akkor elmagyaráztam kb. a valóságnak megfelelően, mi is fog történni, persze nekik is érthető szavakkal. Akkor úgy tűnt, nem nagyon izgatta őket a dolog, de aztán hallottam, ahogy teljes részletességgel visszamondták ugyanazt valakinek hetekkel később. És azóta is előkerülnek részletek, csak úgy kapkodom a fejem, mennyi mindent megértettek és megjegyeztek az akkori sete-suta magyarázatomból.

De a kedvencem akkor is az egyik ovis kislány reakciója volt a kisebbik fiam csoportjából. Rendszeresen odajönnek hozzám a gyerekek a reggeli elbúcsúzás vagy délutáni eljövés alkalmával, és a legcukibb kérdéseket tudják feltenni a pocakomról. Na, ez a kislány nem kertelt, nekem szegezte a tuti kérdést, vagyis

Erre vajon mi a helyes válasz? Szerencsére a fiaim is ott voltak, és rögtön nekiálltak elmagyarázni, hogy Apa magja és Anya tojása találkozik Anya hasában, és abból lesz a kisbaba. Azonban ez nem volt elég, mert a kislánynak volt még kérdése:

Hú, ettől aztán nekem lett hirtelen egy csomó kérdésem, de inkább csak gyorsan lezártam a beszélgetést, és nagyon igyekeztem nem röhögni.

A héten előkerült a babakocsi és a baba kocsiülését is előkészítettük. Minden alkatrészt kimostam, letöröltem, előkészítettem. Úgy emlékeztem, a babakocsi ülős részének meg van repedve a háttámlája, de most kicsit tüzetesebben megvizsgálva nem vészes a dolog. Kicsit meghajolt az évek alatt, de nincs megrepedve vagy eltörve, emiatt nem kell új babakocsit venni. Annak idején a férjem vállalta a babakocsifelhozatal tanulmányozását, és nemcsak felkutatta a tökéletes babakocsit, de le is vadászott egy tökéletes használt példányt minden elképzelhető kiegészítővel. Maradtunk ennél a példánynál a második babánál is, és most se tervezünk újat venni. Ez egy háromkerekű, nagyon könnyen irányítható kocsi felfújható kerekekkel, ami minden terepen jól megy. Ugyan nem könnyű, de egyszerűen összecsukható, és szerencsére nem kell sehol emeleteket fölfelé cipelnem. Az alsó kosara se túl nagy, de arra, amire kell, pont jó.

Azt hiszem, a tárgyi dolgokat előkészítettük. Hogy mi mennyire állunk készen, az már teljesen más kérdés. Egyre többet eszembe jut a szülés, de őszintén szólva most (még) nem félek tőle. Túl kell esni rajta, már késő is lenne meggondolnom magam. Próbálom nem elhanyagolni a medenceizmaimat, de gyakrabban is eszembe juthatna csinálni az erősítő gyakorlatokat. Egyes elméletek szerint ilyenkor már el lehetne kezdeni lefejni az előtejet, ami segíthet a tej megindulásának később, amikor majd itt lesz az ideje. Kíváncsiságból esténként megmasszírozom a cicijeimet, de egyelőre nem jön belőlük semmi, a „fejés” pedig nem túl kellemes, ezért nem is erőltetem.

A gátmasszázst, mint felkészítő gyakorlatot már eleve elvetettem. Az első terhességem alatt utánaolvastam, meg is próbáltam párszor, de ha én csinálom, akkor fáj, más meg ne csinálja, mert furcsa is lenne, meg úgy mégjobban zokon venném, ha fáj. Egyébként erre lehet venni egy eszközt is, ami no-epi néven fut, de az se tűnik túl kellemesnek. Egy barátnőm váltig hitt ebben a típusú gátvédelemben felkészülésképpen, de aztán pont nem volt szerencséje, mert poszterior volt a babája, és végül be kellett segíteni a kinyomásnál, és ahhoz muszáj volt gátmetszést csinálni. Én most inkább megpróbálok rápihenni a nagy napra, és gyűjtöm a bizalmat a kórház és kórházi szakemberek felé.

Katz

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:

1. KENGURU VAN A KERTEMBEN!
​Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>

2. NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>

3. MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>

4. KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>

5. A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>

6. KELLENE EGY JÓ LÁNYNÉV!
Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz.
Tovább>>>

7. MEGJÖTTEK ANYÓSÉK, KÉNE EGY KIS TÜRELEM!
Alig négy napja érkeztek meg, és már vagy kétszer szólt a férjem, hogy legyek velük türelmesebb, mert már félnek tőlem, hogy bekapom őket keresztbe.
Tovább>>>

8. LEZUHANT A BOJLER A FALRÓL KARÁCSONY ELŐTT
Épp nyaraltunk, amikor jött egy késő esti telefon a szomszédtól, a nyaralás vége felé, hogy leesett a falról a melegvizes bojler, és mindenfelé ömlik a víz.
Tovább>>>

9. A POCAKOM MUTATJA, HOGY LÁNYOM LESZ
Sok ismerősöm tagadja, hogy a pocak formája utalna a baba nemére, de nekem eddig mindig hozta a pocakom a népi mendemonda szerint elvártakat.
Tovább>>>

10. KÉT-HÁROMNAPONTA ELLENŐRIZZÜK A BABÁNK SZÍVHANGJÁT
Kaptam egy ultrahangos Doppler-készüléket, amivel itthon is meg tudjuk hallgatni a baba szívverését, ezt a fiúk is nagyon élvezik.
Tovább>>>

11. MIÉRT KELL A KISPAPA A VÉRVÉTELHEZ?
A párok közül nem is egy a vizsgálóba is bekísérte a kismamáját. Egy sima vérvételre. Minek?
Tovább>>>

12. NEM HÍVTAK A KÓRHÁZBÓL, REMÉLEM, NINCS BAJ
A héten nem hívtak a kórházból, úgyhogy gyanítom a cukorterheléses eredményem jó lett, nem kell miatta külön bemennem.
Tovább>>>

13. ANYA, ITT VAN PÁR MEDÚZA, HALÁLOS?
A fiúk végül nem akartak nagyon belemenni a vízbe, mert találtak a homokban néhány kisodródott pici medúzát és az elvette a kedvüket.
Tovább>>>

14. NEM ENGEDETT BETEGSZABIRA A DOKI A 37. HÉTEN
Az első terhességemnél egy kórházi doki nem is volt hajlandó nekem igazolást adni, amikor kértem, hadd maradjak otthon a 37. héten betegszabin.
Tovább>>>

15. HÉT HÓNAPOS TERHESEN KEMPINGEZNI MENTÜNK A CSALÁDDAL
Kimondottan fényűző keretek között, már-már hajlok azt mondani, hogy túlságosan is kényelmesen kempingezünk.
Tovább>>>

16. HATALMAS A HASAM, HOGY FOG KIJÖNNI A GYEREK?!
Kezd befészkelődni a para a fejembe, ahogy közeledik a célegyenes, mert hát ennek a gyerkőcnek valahogy ki is kell jönnie.
Tovább>>>

17. SAJÁT MAGAMNAK KELLETT KENETET VENNI A VIZSGÁLATHOZ
Nem nagy ügy, úgy néz ki az egész, mint egy hosszú fültörlő pálca, amit egy műanyag csőből kell kivenni és visszarakni.
Tovább>>>

18. KI VIGYÁZ A FIÚKRA? AMÍG SZÜLÖK?
Para, hogy nem tudjuk, ki fog majd vigyázni a fiúkra, amikor nekünk be kell menni a kórházba.
Tovább>>>

19. RÁM IJESZTETT A BABA, NEM ÉREZTEM A MOZGÁSÁT
Este, amikor végre le tudtam ülni átgondolni a nap eseményeit, nem tudtam felidézni, milyen gyakran és intenzíven éreztem a baba mozgolódását. Ettől azért megijedtem.
Tovább>>>

20. FELBOSSZANTOTT A SZÜLÉSZNŐ AZ ELLENŐRZÉSEN
Végül nem álltam le vele vitatkozni, mert tudtam, hogy ezen a héten úgyis megyek megint, és akkor már a szokásos szülésznő lesz, ő meg nem ilyen szőrös szívű.
Tovább>>>