45. oldal - Bezzeganya

Előzmények>>>

37. hét

Egy hosszú távú magyar kutatás eredményeit írta meg egy egészen mellbevágó cikkben a G7 magazin. A diplomás szülők naponta átlagosan egy órával többet foglalkoznak a gyerekeikkel, mint az alapfokú végzettségűek. Többet költenek játékokra, otthonon kívüli programokra. Egy jobb társadalmi helyzetű családban felnövekvő gyerekhez jelentősen többet beszélnek, nagyobb szókinccsel, több bátorítást és kérdést, kevesebb felszólítást és neheztelést intéznek felé. Többet töltenek ezek a gyerekek a megszokott közegükön kívül, ami több ingert és látókör-szélesedést jelent.

Belevágtunk a nyári szünetbe. Azt látom, hogy a határvonalakat gyorsan és biztos alapokra kell fektetnem, mert másként őskáosz lesz. Az utolsó sulinapot azzal ünnepeltük, hogy nem főztem. Kedvessel tartottunk egy inkább praktikus, mint romantikus instant randit és retró burgereztünk. Gyerekeknek meg rendeltem pizzát délután.

A kórház neve: Szent Margit Kórház

A minap olvastam egy posztot egy szülőknek szóló portálon. Tulajdonképpen semmi érdekes, csak annyi, hogy a gyerek szófogadatlan, mit tesz a szülő. És olvastam a kommenteket is. Hát hogyne olvastam volna? A posztból az volt a legérdekesebb rész. Aztán nemrégen egy hírt, hogy XY település iskolájának gondnoka megpofozott egy gyereket, akit aztán emiatt ki is rúgtak. Ha csak ennyiszer találkoznék a kérdéssel, lehet, hogy csöndben is maradnék, de ahogy az lenni szokott, ennél sűrűbb a találkozásom a gyermekbántalmazás kérdésével.

40. hét

Előzmények>>>

A napló írásakor a babának még négy napot kell kibírnia bent, és akkor már nem számít koraszülöttnek. Izgalmas ez a tudat, mert a toxémia továbbra is Démoklész kardjaként lebeg felettem. A nőgyógyász meglátva a múlt heti védőnői vérnyomásértékeket, azonnal, szó nélkül kiállította a laborbeutalót, majd nagyjából 10 perces fejtágítást kaptam a terhességi toxémiáról (preeclampsia).

Fővárosban, kisvárosban, mindenhol lesz idén Múzeumok Éjszakája: programok Budapesttől Mályinkáig és Zircig

Totál lustában nyomtam a hetet. Kizárólag a legszükségesebbeket csináltam meg, amúgy meg bámultam ki a fejemből, ha volt erre öt percem. Csak alapkaják ebédre, takarítás meg áááááá, dehogy! Egyrészt mert az agyam full leterhelt. Folyton azon aggódom, hogy kinek mit felejtek el. Ez a gyerek ekkor ide megy, akkor oda megy, ezt meg azt kell vinnie. Másik ugyanoda megy, de máskor és mást kell vinnie... kész horror. Hogy ki mikor érkezik, azt már hagyjuk is. Amikor kopog az ajtón. És nincs az a naptár, amibe mindez belefér.

A kórház neve: Hetényi Géza Kórház, Szolnok

Murphy törvényei gyerekekre.

Elöljáróban néhány szóban megemlékeznék az első szülés élményemről: durva vizsgálatok, tágítás, oxitocin, burokrepesztés, gátmetszés, könyöklés, és az érzés, ami négyszer futott át az agyamon, hogy meg fogok halni. Szerencsére a férjem végig bent lehetett velem. Szóval az első rossz szülésélmény alapján tudtam, mit szeretnék lehetőség szerint elkerülni.

Félévesen hiába akartam megkezdeni a hozzátáplálást a kiscsajnál, a püré nem jött be neki. Egy hónap kellett, mire rájöttem, hogy ő azt akarja és úgy enni, ahogy mi. (Szóval darabosat eszik, egyedül, nagyon ügyesen. Emellett szoptattam kb. 3-4 óránként. Persze tudom, hogy a szoptatás nem fogamzásgátló, egy-két alkalommal felhoztam Férjnek, hogy hát ennek lehetnek következményei.  A tervem az volt, hogy egyéves korig szoptatok. Fokozatosan vettem el a cicit, először a reggelit, majd a délit, az éjszakait és az estit. Már csak megszokásból kellett neki amúgy is, mert kb. egy-két perc után elengedte.

Szerda este 21:47. Csend van. A gyerekek kimerülten alszanak lassan 1,5 órája, a férjem úszni ment, én egy mandulás jégkrémet nyammogok. Úgy döntöttem, ma megérdemlem. Túl vagyunk a pünkösdi hétvégén és kánikulán, a születésnapomon, illetve ma a Legnagyobbunk óvodai évzárója is megtörtént.

Tisztán emlékszem a 2019-es Könyvhétre, még a „boldog békeidőkben”. A rettenetes, ájulatos melegre (mindig vigyél vizet magaddal, ne járj úgy, mint én, akit kedves gyerekkönyvszerzők ültettek le és kínáltak vízzel az utolsó pillanatban), a rengeteg sátorra, a csodás illusztrációkra, gyerekkoncertekre és dedikálásokra. Az ujjongó érzésre, hogy végre elég nagyok ahhoz a gyerekeim, hogy én ottfelejtsem magam kicsikét, beszélgessek, válogassak és ámuldozzak.

Na itt tartunk. Két hét cumisüveg nélkül telt. Pár nap után már a cumit sem tudtam elsütni, maradt a ringatás kendőben meg a zene. Mi gyerekünk....a zene mindent visz. Kár, hogy jóllakni nem tud vele....

A kórház neve: Markusovszky Lajos Egyetemi Oktatókórház, Szombathely

Bár az anyatej a kisbabák tökéletes tápláléka, és a szoptatás gyakran úgy van beállítva, mint a világ legtermészetesebb dolga, ez közel sem jelenti, hogy nem kell rá felkészülni, és mindenki számára egyszerű. Eséllyel a babának is és neked is meg kell majd tanulnotok a szoptatás művészetét, ez bizony csapatmunka, és hetekig is eltarthat.

A terhesség – bár közhely – életem legboldogabb időszaka volt. A kilenc hónap nem csupán a testemet sodorta visszafordíthatatlan változás irányába; az addig rugalmatlan és kemény személyiségem a bennem lassan emberformát öltő kis babszem hatására medúza puhaságú, lágyan alkalmazkodó, mégis önkifejezésre és -reflexióra képes felnőtté érett, aki végre hajlandó saját magáért is felelősséget vállalni, a korábbi étkezési zavarai ellenére a testét és lelkét táplálni.

Magam sem hittem volna, hogy kevesebb mint egy évvel a lányom születése után már jelentkezem egy terhesnaplóval... de hát ember tervez, Isten végez. Én vagyok az, akinek harmadfokú gátrepedése lett a rossz fejtartás miatt. BTW a mai napig nem jó a gátam.

34. hét

Két év kihagyás után a pünkösdi hétvégén, június 4-5-6-án indul újra - és tart az elkövetkező két hétvégén is - a várva várt Generali Gyerek Sziget a megszokott helyen, a Hajógyári-szigeten. Az ország egyik legnagyobb, ingyenes családi rendezvényének idei első alkalma igazán mesés kezdés, hiszen amellett, hogy háromnapos hosszúhétvégével várja az apró fesztiválozókat és szüleiket, idén is páratlanul gazdag programkínálattal készültek a szervezők.

A hét igazán vacak hírrel kezdődött. KicsiFiú nem kell az új sulinak. A próbanapon jól érezte magát, bár volt, amin kiakadt... nem tudom, miként kezelte. Talán itt lehetett a gond. De a tanítók nem vállalják.

A kórház neve: Bugát Pál Kórház

23. hét

Első gyermekemmel voltam várandós. Még akkor lehetett fogadott orvosnál szülni, ezért éltem a lehetőséggel. A 35. héttől befektetett a kórházba. A kórházi tartózkodásom maga volt a borzalom. Szóval a szülés és az azt követő idő... Minden előjel nélkül szombat este elfolyt a magzatvizem. (38. hét)

A Waldorf iskola bizonyos szempontból olyan, mint bármelyik másik, bizonyos szempontból nagyon más, viszont egymástól is erősen tudnak különbözni ezek az intézmények. Itt sem szentek se a gyerekek, se a szülők, se a pedagógusok, előfordulnak ugyanazok a kisszerűségek, előítéletességek, szűklátókörűségek, butaságok, mint bármelyik emberi közösségben. Vannak „waldorfosabb” meg rugalmasabb iskolák, itt is akadnak rossz tanárok, kezelhetetlen gyerekek vagy éppen borzasztó szülők. Ami talán az általános, hogy itt a legtöbb család azért van, mert magáénak érzi a szellemiséget, az átlagnál sokkal jobban odafigyel a gyerekeire, szubjektíve pedig többségben nagyon jó fejek.