185/110-es vérnyomással hazaküldtek a 40. héten

8.00-ra időpontom van a terhességi ambulancián. Nst majd ultrahang következik. Megvannak az eredmények. Minden rendben, két nap múlva találkozunk. Az orvos rám se néz, csak a papírokat nézegeti. Mindez bő 4 óra alatt lett meg.

Hazamegyünk, minden rendben, várunk. Másnap időpontom van a védőnőnél, ahol kiderül, hogy magas a vérnyomásom, 156/108. Vegyek be egy vérnyomáscsökkentőt, és ha egy órán belül nem megy 140 alá, azonnal szülőszoba.

Egy óra alatt ment le 152-re, majd 10 perc múlva újra 164/110 volt. Oké, indulás a szülőszobára. Két óra hosszas nst-t csináltak. Minden rendben, újra vérnyomásmérés. Nyugalmi állapotban 185/110. Hazaküldtek, hogy itt minden rendben lesz. Két nap múlva kontroll.

Két nap múlva már nem engedtek haza, még letoltak, hogy magának már rég bent kéne feküdni, mivel veszélyeztetett terhes vagyok a magas vérnyomás és a túlhordás miatt. Első baba, maguk hazaküldtek...

Befeküdtem. Nst. Nem jó az eredmény. Szülőszobán újra nst, szintén nem jó, oké, akkor holnap majd csinálnak egy oxitocinterhelést. Orvos:

Oké, akkor ma. Kezdjük. Lement az oxitocin, majd elfolyt a magzatvizem.

Fél 4 du. Nőgyógyász megvizsgált, 2 ujjnyira vagyok kitágulva, indulás szülni.

Felfektettek az ágyra. Nst, oxitocin be, és magamra hagytak. Édesanyám bent lesz, de mikor hívjam hogy na, jöhet? A nővér „megnyugtatott”, hajnalig itt nem lesz baba. Köszi.

Az oxitocin megtette a hatását, ugyanis utána burkot repesztettek, na, akkor hívom anyát.

Kezdtek erősödni a fájások, és kértem fájdalomcsillapítót. Hát ezt itt ebben a kórházban nem adnak, ugyanis bababarát. Köszi. (Utólag sokkal jobb is volt így.)

Anyukám megérkezett, azóta is hálás vagyok neki, hogy velem volt végig, nagyon sokat jelentett, hogy ott volt. Jöttek a tolófájások. Ne nyomjon, pihegje el a fájdalmat. Oké, hogyan? Amikor folyton nyomni kellett. Nem tudom, meddig szenvedtem így, de a végén megsajnált a szülésznő és mondta: na, most már nyomhat.

Akkor nyomjon, ha jön a fájás. Én már nem éreztem semmit, csak hogy jöjjön már ki, nyomtam folyamatosan. Sajnos amiért ezt csináltam, a kislányom két nyomással tudott csak a világra jönni, aminek az lett a következménye, hogy egy vérömleny lett a kis buksiján.

És végre kint van. Nem lélegzik. Majd pár másodperc múlva igen. Telement a szája és az orra magzatvízzel. Ahogy megérkezett a nagyvilágba, lekakilta a szülész nénit. És végre rám rakták. 22.20-kor született meg. Elmondhatatlan érzés volt.

Léna