"Igen, egyben.", "Nem, nem bírom."
szövegek lettek volna írva. Van már két nyári gyerekem, de esküszöm, nem emlékszem arra, hogy ennyire ki lettem volna tikkadva náluk az utolsó napokban.
Már reggel 7 órakor feladom az aznapi napomat (még szerencse, hogy 6 óra előtt már fent vagyunk, és ekkor még van erőm néhány dolgot megcsinálni) és csak a vegetatív funkciókra koncentrálok, életben tartom a gyerekeket és magamat. Egyszerűen használhatatlan a testem és az agyam. A gyerekeink sem bírják ezt a meleget, ezért az életünket mediterrán stílusúra alakítottuk át: korán ébredünk, gyors reggeli után kimegyünk az udvarra játszani, valamint néhány kapirgáló feladatot megcsinálunk a kertben. 9 óra körül bevonulunk, benti játék és frissítő tízórait követően (a jelenlegi legkisebbünk miatt ekkor) 11 körül csendes pihenőt és szundit tartunk. Ébredés után könnyű ebéd, aztán folytatódik a benti játék, kézműveskedés, meseolvasás, dupla uzsonna, mert mindig éhesek...
Meg lehet kövezni, de mivel egyelőre kicsik a fáink, ezért nincs elég árnyék a házunk körül, én 17 óra előtt nem engedem ki a gyerekeket az udvarra - utána viszont homokozás, biciklizés, medencézés, játszóterezés napnyugtáig, vagy amíg bírják a pörgést. Idén, érthető okokból nem megyünk nyaralni, majd ősszel látogatunk el egy népszerű helyszínre, hogy kicsit kikapcsolódjunk és kipihenjük magunkat...
Persze a kötelező köröket muszáj lenyomni, ezért a héten ismét voltam orvosnál valamint védőnőnél is. A doktor úr a szívhanghallgatáson kívül semmit nem csinált, a biztonság kedvéért előzetesen beírtak az indításos papírért való megjelenésre. Nagyon remélem, nem kell ezen megjelennem, nem csak azért, mert olyan helyettesítő orvoshoz kellene mennem, akinek a nevétől is rosszul vagyok, hanem 3 napja igencsak aktív a hasam és a kicsi is.
Az elmúlt éjszaka már fel is ébredtem a jóslófájás erősségére, a gyerek is tepert ezerrel, azt hittem, el fog folyni a magzatvíz. Ma, extra ráadásként elkezdett lefelé húzni a derekam és a medencém is, talán a hétvégi hidegfront kicsalogatja. Nem szeretem a terhesség és terhes szavakat, de így a végére, már valóban azzá kezd átfordulni ez az egész lamantin lét.
Elértem arra a szintre, hogy várom a szülést: tudom, mocskosul fog fájni, de utána jobb lesz. Epidurált továbbra sem szeretnék kérni, de fenntartom a változtatás jogának lehetőségét.Viszont, ha nem kérek, ki tudom használni a gravitáció adta lehetőségeket és esetleges gyorsaságot. Dilemma, dilemma...
Mire megjelenik ez a napló, nagy valószínűséggel túl leszek a következő NST-n.
Drukkoljatok!
gagea
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.