Megőrjít a szomszédom!

Akik a csend reményében családi házas övezetbe költöznek, elmondhatnák, tavasztól őszig felváltva flexel valaki. Nincs flexed? Nem is vagy igazi kertesház-lakó. De ha mégsincs otthon ilyesmid, még mindig vásárolhatsz olyan autó/lakásriasztót ami a legváratlanabb pillanatokban hoz szívbajt a szomszédokra éktelen sivításával. Vagy tarthatsz minden egyes szombaton kerti partit, amihez kiteszed a mélynyomót és a hangfalakat zsebkendőnyi kertedbe és feltekerheted a kakaót. Lehetőleg mulatós zenét játssz. Aztán gyereked születik és óhatatlanul te is belépsz a bosszantó szomszédok közé. Mert mit hall az a szerencsétlen a fal túloldalán? A kedélyes meseolvasást vagy a meghitt pillanatokat? A csudákat! Azt hallja, hogy a gyerek már megint üvölt. „Az a nő a szomszédban megint bőgeti a gyerekét.” – véli, és vérmérsékletétől – és saját tapasztalataitól – függően vagy megértően elmosolyodik, vagy előtör belőle az ősember, és hangulatát dörömböléssel adja tudtunkra. És van-e bosszantóbb a gyereksírás miatt beszóló szomszédnál? Ugyanakkor a jó szomszéd aranyat ér. Bármikor számíthatsz rá anélkül, hogy megpróbálna belefolyni/beleszólni az életedbe, esetenként jól el lehet vele beszélgetni, netán még baráttá is válhat. Néha kedvetek lenne egy hatalmas fallal körülvett, a szomszédoktól kilométernyi távolban levő házba költözni? Esetleg ti vagytok a szerencsés kivétel és egy remek, szinte baráti lakóközösség vesz körül? Meséljetek! Mi volt a legbosszantóbb (vagy a legkedvesebb) dolog, amivel szomszédjaitok kapcsán találkoztatok? Center