218. oldal - Bezzeganya

Harmadik gyermekem 2012. tavaszán született 36 hétre, tüdőgyulladással, ezért tíz napot intenzív osztályon töltött. Miután meggyógyult, átkerültünk egy budapesti kórház koraszülött osztályára további megfigyelésre, mivel az intenzív osztályról nem szoktak közvetlenül hazaadni babát. Szándékosan nem írok neveket, mert a célom nem a kórház vagy az osztály kritizálása, hanem annak a rögzítése, hogy milyen megdöbbentően nehezen fésülhető össze egy létező, bevált és az esetek többségében indokolt kórházi gyakorlattal valamilyen szemléletváltást igénylő újítás.

Rácz Jenő, a Veszprém megyei Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója múlt csütörtökön elsőként adott ki utasítást, hogy a dolgozók utólag elfogadhatnak hálapénzt. Azóta több kórházigazgató is hasonlóan rendelkezett, de valamennyien leszögezték: a paraszolvencia előre kikövetelése bűncselekmény.

Terhes vagyok! A környéken össze-össze súgnak mögöttem: „Nézd már, vastag!”, „Viselős a Sári!” Mondanak hordozósnak, állapotosnak, vagy azt mondják, kicserélődött lettem. Nagyon persze nem meglepő a hír. Már a lagzin felkészítettek erre. Mikor a vőlegényemmel háromszor megoldatták a gatyamadzagját, majd különféle amuletteket dugdostak a lakodalom során a kezembe, már ezért szorított a falu apraja-nagyja. Anyám szerint örüljek, legalább békém lesz az uramtól.

Hétvégén találkoztunk unokatesómmal. Fia 19 éves, lányai 16 és 10 évesek. A lányok játszottak a mi lányunkkal, a fiúk beszélgettek az Eb-ről és a Forma 1-ről, mi, nők pedig a gyereknevelésről. Unokatestvérem énektanár és elmondta, hogy szomorúan tapasztalja hogy a gyerekeknek egyre kevésbé tanítják meg hogy vannak, akiket tisztelni „kell”: orvos, óvó néni, tanár, rendőr. Erre a párom a szoba másik végéből: „Hát márpedig az én lányom meg fogja tanulni, hogy a rendőrökkel vigyázni kell, mert a pénzre hajtanak”. Először azt hittem, viccel, de nem. Mert hogy megjárta a Jani, a Pistát milyen kamu indokkal nyúlták le, minket is megbüntetett volna a lejárt géz miatt, ha nincs nálunk egy tízes.

Nem vagyok nagy kommentelője a Bezzeganyának, olvasója annál inkább. Elkeseredésemben fordulok most felétek, másikcicát szeretnék kuncsorogni.

Az idei nyári szezon részemről egy rémálommal kezdődött. Valami nagy, csudakék víz partjára érkeztünk éppen, a kölykök már fürdőnaciban ácsorogtak mellettem, várj egy kicsit, kiveszem még a naptejet. A szatyorban kotorva csak a nemlétező harmadik szememmel veszem észre, hogy a Kicsi megfordul, és húsz kilométer per óra sebességgel kezd el vágtázni a víz felé.

Kisfiam, aki azóta már nem is olyan pici, mert már kilencéves, Budapesten született. Első szülés volt, majdnem 20 órát vajúdtam vele. Aztán a kórházban, miután 6-7 ujjnyinál megállt a tágulás, következett a kínlódás. A magzatvíz elment, nem volt mit tenni, várni kellett. Sajnos nem ihattam egy pohár vizet sem, és azt hittem, belehalok a fájdalomba.

Az főiskolai, egyetemi élet szép és jó volt, tele érdekes emberekkel, mókás sztorikkal és élményekkel. Azok a bizonyos régi szép idők... Bosszantó sorban állások az index aláírásáért, szemináriumok, vizsgadrukk, zh-k és emlékek.

Már az idén több száz örökbefogadást kezdeményező család számára válik könnyebbé az ügyintézés, az örökbefogadottak pedig könnyebben megismerhetik származásukat a családjogi törvény legfrissebb módosításának köszönhetően - közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) pénteken az MTI-vel.

Két hete megígértem valakinek, ha jól emlékszem, Tukaannak, hogy írok arról is, hogy én hogy szervezem meg a heti főzést-bevásárlást, ezért most ez következik.

Ha valaki depressziós, az több annál, mint hogy folyton rosszkedvű és fáradt. Az ilyen ember akkor is rosszkedvű és fáradt, ha erre semmi reális oka nincs, ha az élete elvileg boldog és pihentető. Akkor is magába fordulva, sírva fekszik a földön, ha van rendes, szerető, jól kereső férje, gyönyörű kisgyerekei, támogató családja, sok barátja, szép lakása, jó munkahelye, ami visszavárja. Velem pontosan ez történt.

Repülővel indulsz családi nyaralásra és félő, hogy a reptéri transzfernél nem tudod bekötni a gyereket?

Kilenc éve vagyok a Cégnél, itt a harmadik munkakörömet töltöttem, mikor terhes lettem. Az első váltás az én döntésem volt, a második átszervezés következménye. Mindent szerettem a Cégben: a barátságos légkört, a korszerű és munkavállaló-barát berendezést, a Cég hírnevét. Ezzel büszkélkedhettem 21 évesen! Itt nőttem fel, ez az első munkahelyem (a diákmunkákat leszámítva). Sok-sok emlék köt ide: a csapatépítő tréningek, a Cég rendezvényei, a karácsonyi vacsorák. Sokszor éreztem, megbecsülnek. Persze voltak pofonok is, de hol nincsenek?

Májusban Charlize Theron és Jillian Michaels jelentette be, hogy fekete kisbabát fogadtak örökbe. A hír hatására kommentelők hada kezdett el spekulálni azon, vajon a fekete gyerekek adoptálása egyszerűen csak a fehér celebek legújabb divattrendje-e. A hozzászólások már-már cinikus hangvételt öltöttek, mintha az örökbefogadott afro-amerikai csöppségek egyfajta divatos kiegészítők lennének. A jelenség mögött azonban prózaibb és emberibb ok húzódhat meg: a biológiai óra és az általános adoptálási preferencia.

31. hét

Sokan olvasnak, követnek minket külföldről. A családtámogatási ellátások összehasonlítása kapcsán merült fel a kérdés, külföldön mennyi az annyi. Mennyi egy család átlagos kiadása?

Napjainkban egyre terjed Indiában az a gyakorlat, hogy a leánygyermekek életének még megszületésük előtt véget vetnek szelektív abortusz útján. Arra is akad példa, hogy a már megszületett kisded életét kioltja a saját apja. Sokrétű ok húzódik meg a jelenség mögött: az indiai emberek mentalitása, az életüket átszövő hagyományok és az aktuális gazdasági helyzet. A következmény pedig az, hogy a nemek aránya eltolódik. A 2011. évi népszámlálásból kiderült, hogy minden 1000 6 éves vagy annál fiatalabb fiúgyermekre 914 leány jut. India függetlenné válása (1947) óta nem volt ilyen alacsony a leánygyermekek aránya.

Hogy mosakodtak régen? Mosakodtak egyáltalán? Vagy mindenki koszos, büdös és zsíros hajú volt? Lássuk!

Egy UNICEF-felmérés szerint a magyarországi gyerekek 31 százaléka él a legnagyobb fokú nélkülözésben. Az UNICEF Kutatási Központjának 10. számú tanulmánya a gyermekszegénységet és a nélkülözés mértékét kutatja az iparosodott országokban. A kutatás során kétféle szempontból dolgozták fel az adatokat.

Az egyenlet a következő ismeretlenekből áll fel: adott három darab három éven aluli gyermek. Az ikrek most töltik a hármat, a kicsi 18 hónapos. A nagyok a dackorszak kellős közepén, anya a kiborulás szélén, a kánikula a tetőfokán. Az eredmény: teljes tanácstalanság. Nos, kérem szépen, a kérdés: mi a fenti helyzet megoldóképlete?

Sokunknak lehet olyan különleges élménye, amely gyerek(ek)kel történt; az ő hatásukra következett be (vagy épp nem következett be) valami szerencse (szerencsétlenség). Arra gondoltam, érdemes lenne összegyűjteni ilyen sztorikat.

Ugye, hogy nem is olyan nagy a különbség?

Elemzések szerint vásárlásaink több mint fele előre nem tervezett, és minden ötödik áru hirtelen ötlettől vezérelve kerül a kosarunkba. A boltok belső tereit már régen nem a KÖZÉRT neoncsövekkel megvilágított pangó polcait jelentik. Tudományos kutatások a tudatalattink révén húzzák ki az ezreseket a tárcánkból.   James Vicary (neve a tudat alatt észlelt üzenetek révén lett ismert) már 1954-ben megfigyelte, hogy a vásárlók az üzlet különböző részein eltérő gyakorisággal pislogtak. A normális, percenkénti harminckét pislogás helyett a szupermarketben percenként tizennégyszer, a pénztárnál viszont negyvenötször. Ebben az alfához közeli állapotban pedig fogékonyabbak vagyunk a befolyásolásra, is, amit a szakemberek nem restek kihasználni, hogy megvegyünk felesleges dolgokat is

Második babámat vártam. Tervezett baba volt, bár nagyon nehezen akart összejönni. Aztán mire rávettem magam, hogy kivizsgáltassam, miért nem jön, addigra ott pihent a hasamban. Ugyanannál a doktornál voltam vizsgálaton, mint az elsőnél, a doki rám nézett és tágra nyílt szemekkel kérdezte, hogy tudom-e, hogy már 10-11 hetes terhes vagyok?

Múlt héten vidéken voltunk a szüleimnél, aztán vasárnap eljöttünk, de a gyerekeket ott hagytuk. Molly hetente többször is közli, mennyire nyugtalanul alszik, mert a hajósinas néha felébred, és sírdogál, mert a kadét újabban vészes recsegések közben dobálja magát az emeletes ágyon, és Molly fél, hogy leesik, vagy ha nem történik semmi, akkor azért ébred fel, mert az elmúlt években megszokta, hogy ott vannak a gyerekek, és néha rájuk kell nézni. Most már előre kárörvendően figyeltem Mollyt, hogy mivel próbálja majd helyettesíteni a „rosszul aludtam” mindennapos, hatalmas morális előnyét. Ez az előny régóta bosszant. Valaha én is rosszul aludtam, nagyon rosszul, és hetente kábé egyszer szinte egyáltalán nem. Néhány éve azonban, legnagyobb sajnálatomra, teljesen megszűntek az alvásproblémáim, nyilván, mert elértem a lelki tökéletességet. Jó, ha havonta egyszer van néhány álmatlan órám éjjel, de ezeket is kellemes regények olvasgatásával töltöm, így csak rengeteg elszánt ravaszság árán tudom Molly permanens alváshiányának morális fölényét ellensúlyozni hétköznapjainkban, mindenféle sokatdolgoztamokkal, fájaderekamokkal és egyebekkel. Most viszont, gyerekek nélkül oda a régi ütőkártyája.

Sosem gondoltam volna, hogy arról fogok posztot írni, hogyan takarékoskodjunk. Gazdasági antitalentum vagyok, az a magaslatokban lebegő fajta, akinek szemernyi érzéke sincs a pratikumhoz. Aztán ez megváltozott.

Eljött az utolsó hétvége, amikor a Vadnyugat a Nagyrétre költözik! Lovak és lovasok, táncszínház, Kaláka és megszámlálhatatlan program.

"Én vagyok a híres egyfejű / A nevem is annyi csak: Süsü" – szól már megint a gyerekek szobájából. Mióta az audio CD-k közé beköltözött Süsü, a Sárkány, alig akad riválisa a többi zene és mesejáték között.

Két héttel ezelőtt arra kértünk benneteket, írjátok meg, hogyan és mikor mentetek, vagy terveztek újra munkába állni a gyerekeitekkel otthon töltött idő után. A poszthoz több száz kommentet írtatok, köszönjük. Most még egy lépéssel tovább megyünk. Szakértői segítséggel (Szalma Ivett munkájának köszönhetően) összeállítottunk egy kérdőívet, ami sugalmazás nélkül a legfőbb problémákra keresi a választ. Együttműködésre hívjuk a nagy női és babás-mamás oldalakat, női bloggereket, nőszervezeteket. Segítsetek, hogy minél többen töltsék ki a kérdőívet, segítsetek, hogy az eredmények eljussanak a döntéshozókhoz!