218. oldal - Bezzeganya

A babák általában 18-32 hónapos korukban érnek meg a szobatisztaságra. Az angol házaspár, Finn és Raluca Oniciuc hathónapos csemetéje azonban még a szakembereket is ámulatba ejti. Ugyanis jelzi, ha eljött a biliztetés ideje.

Pár napja második alkalommal is élvezhettem a Máv Kórház szülészetének vendégszeretetét. Azt hittem, hogy 2 év 5 hónap nagy idő, az alatt minden megváltozik. Ehhez képest ugyanaz a hölgy fogadott a szülőszobán, mint első alkalommal, ugyanaz a műtősfiú emelt át egyik ágyról a másikra, ugyanaz a csecsemős nővér biztatott, amikor még nem indult meg a tejem és ugyanaz a takarítónő szedte utánam a szemetet az osztályon, mint bő két éve. Jó volt érezni ezt az állandóságot, olyannyira, hogy máris kedvem támadt harmadjára is visszamenni és ismét találkozni ugyanezekkel a jó emberekkel. No, de haladjunk szépen sorjában.

Többé-kevésbé állandó szerzőnk, Brumibaby ezúttal idegen tollakkal ékeskedik - egyéb állandó szerzők munkásságát méltatja stílusparódia formájában.

„Napokon belül megnyitunk egy elektronikus postafiókot, ahová egy hónapon át várjuk mindenkitől a konkrét akadályok megszüntetésére vonatkozó megjegyzéseit, javaslatát.”- mondta a Magyar Nemzet hétfői számában Szalai Piroska, aki a nők munkaerő-piaci helyzetének javításának céljából kapta féléves miniszteri biztosi kinevezés. Valamint „Elemzést fogok készíteni a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, amely bárki által elérhető lesz, az elemzésben természetesen továbblépési javaslatokat is várnak tőlem.” Hirtelen nem tudtam, sírjak vagy röhögjek.

Kerékpáros kirándulás, fotótúra Európa legnagyobb ártéri erdejében, borkóstolás a Karapancsai Kastély és Majorban, nosztalgia gőzmozdony vontatta szerelvények a Gemenci Erdei Vasúton, kézihajtányozás, kézműves foglalkozások, vadétel főzés és még sok élményt adó program várja mindazokat, akik 2012. április 28. és május 1. között a gemenci erdőgazdaság ökoturisztikai szezonnyitó rendezvényeit választják.

- Anyaaaaaa! Peti nem hagy! Anyaaaaa! Szólj rá! Ütöget!

Magányos anyák, aranyos gyerekek, apahiány, végeláthatatlanul hosszú napok, hahó, nahát, jobban állunk anyagilag. Valamit valamiért. Nem is olyan fájdalmas, de azért a hasam néha nyom, és a szívem is szúr. Elönti a vér az arcomat. Egy percre olyan jó lenne egyedül, ülni a vécén, vagy ilyesmi, csendben. Nem lehet.

Amikor az első gyerekem megszületett azt gondoltam, hogy nem fogok túl sok útjelző karót leverni neki a földbe, hanem igyekezni fogok nagy és önálló teret engedni neki a veszélytelen dolgok egyéni megtapasztalására, kis környezete törvényszerűségeinek szabad felfedezésére. Ezért aztán hagytam, hogy a gyerek megkóstolja a homokos műanyaglapátot, nem estem pánikba, ha homokot szórtak a hajába a játszótéren, vagy vadonatúj cipőjével ugyanabba a pocsolyába elölről, hátulról és oldalról is beletrappolt. A babakocsi és a tolható műanyag tricikli ruhakímélő sétálási segédeszközök helyett inkább azt választottam, hogy nyakig koszosan ugyan, de önállóan változtassa a helyét a gyerek, kússzon a földön, hemperegjen a füves domboldalon, essen-keljen onnan kezdve, hogy talpra állt és járt.

Egy Bezzeganya-olvasó is részt vesz a b.boom anyák napi fotóversenyén, melynek fődija egy újszülött-fotózás. Örömmel jelentjük, hogy a döntőbe jutott tíz kismamáról elkészültek a profi stúdiófotók, a szavazás pedig elkezdődött.

Kicsi lányom iskolás lesz szeptembertől. Nagyon izgalmas és új dolog ez nekünk, már régóta nézegetem az iskolákat, hova kellene íratni, mi lenne a legjobb neki. No meg nekünk.

Egyre menőbb Budapesten biciklizni. Régóta nem szokatlan látvány a munkahelyére igyekvő vagy a hétvégi biciklis, de azért egy edzett járókelőnek is szemet szúr, ha valaki a hátára erősített gigantikus plüsskutyával teker végig az utcákon. A kutya az egyik óvodába utazott, aki pedig vitte, a „dogmannek” becézett sárc, a Budapest Bike Maffia önkéntese.

A művi terhességmegszakítás képekről vagy videofelvételről való megtekintésére kötelezné egy törvénytervezet Romániában a nőket azért, hogy csökkenjen az abortuszok száma - adta hírül hétfőn a Krónika című erdélyi napilap.

A lányom 6 hónapos múlt. Elég sok posztot olvastam már, ahol az emberek kisgyerekesekhez való hozzáállását szidják, ami tele van az elrettentő példákkal.

Elolvasva a legfrissebb beszámolót, azt gondoltam, leírom az én történetemet. No, nem a „horror” kedvéért, hanem azért, hogy akik ilyen helyzetben lesznek, tanuljanak belőle, és ne csak a vakszerencse döntsön a sorsukról. Még arra is gondoltam, hogy fontos leírnom azt, hogy ha minden rendben, utólag milyen egyszerűvé simul minden, és ijesztgetés nélkül, okulásul lehet elmesélni.

Még nem tudtam megszokni, hogy a kadét megnőtt. Hat éves. Nap mint nap boldog vigyorral nézem, milyen nagy fiú, milyen erős, milyen ügyes, milyen tökéletes. És amikor megszólal, márpedig folyamatosan beszél, az külön élmény – amikor épp nem halálosan idegesítő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy igent még nem tudott mondani, és mindig intett a kezével, ha helyeselni akart. Most meg azt mondja: „nagyon krrritikus a zsűrrri” (mert a logopédusnál nagyon ráfeküdt az R betű meghódítására). És „hogyan kommunikálunk a máltaiakkal?” És „szerrrelem az, amikor két ember tiszta szívből szerrreti egymást. Nekem négy szerrelmem van.”

Én általában szárnyast – főként csirkét és kacsát – vagy valamilyen sertéshúsdarabot szoktam egyben sütni, mert normális hizlalt, érlelt marhához itt nagyon nem, vagy csak aranyárban lehet hozzájutni.

A múlt heti cikkben azt vizsgáltuk, hogyan lehet megállapítani, hogy egy élelmiszer tartalmaz-e teljes értékű gabonát, hiszen ez az összetevő a dietetikusok szerint hozzátartozik az egészséges táplálkozáshoz.

Egy jól irányzott, hirtelen rúgás a kisfiadtól, és rohanhatsz a vécére (már ha nem volnál a 24. hétben 10 kilóval több és tudnál futni). Nem jön rád semmi, és ennek bizony nem a hasad az egyetlen oka (a 2. hónaptól kitartóan szélesedő medencéd ugyanis nem csak az alvást lehetetleníti el). Ott vannak a szagok, amiket korábban meg sem éreztél, most azonban hányinger fog el tőlük, a kedves kollégák, családtagok, akik kérdés nélkül fogdosnák a pocakod és látnak el jobbnál jobb tanácsokkal (persze kéretlenül). Visszatérő vendég a vesegörcs, ami alatt másfél órát képtelen vagy mozdulni és még levegőt venni is fáj (aki megússza, szerencsés) és mostanra inkább hasonlítasz egy kiskacsára, mint nőre. Szóval őszintén mondom, nem élvezem.

Évezredeken át a szülésig vártak a szülők, hogy megtudják, hogy a kisbaba fiú-e vagy lány, és a világ nagy részén a családoknak még most sincs lehetőségük előre tudni, hogy milyen nemű gyerekük lesz.

Az anyatej kontra tápszer témakör úgy látszik, kimeríthetetlen. Újabb írás érkezett, melyben a szerző az anyatej mellett kampányol.

Iskolaőröket alkalmazhatnának a nevelési és oktatási intézmények a Belügyminisztérium (BM) tervei szerint; az őrök megakadályozhatnák, hogy a tanköteles korú diákok a tanítás vége előtt – igazolatlanul – elhagyják az iskolát, jogosultak lennének betartatni a házirendet, elfogni azokat, akik bűncselekményt vagy szabálysértést követtek el, továbbá meggátolhatnák az intézmény területére való jogosulatlan belépést.

Erre hétre nagyon klassz témát találtam magamnak, de az élet ismét felülírta az elképzeléseimet. Az utóbbi pár napunk ugyanis nem másról szól, mint a betegségtől való félelmünkről és a mindent betöltő aggodalomról, a pánikról, elsősorban is a férjeméről.

Az Igazgyöngy Alapítványról már sokszor írtunk, illetve mutogattuk a szebbnél szebb képeket is, amiket a sokszor elképesztő körülmények közt élő, ám elképesztően tehetséges kis alkotók készítettek. Az a hír, hogy most már nemcsak a gyerekek és családjaik, maga az alapítvány is bajban van. Ugye átalakul mostanság sok minden, és sem az alapfokú művészetoktatási intézmények, se a nem-állami iskolák, se a becsatornázhatatlan civilek nem tartoznak a kiemelten támogatottak közé mostanság, a nagyon szegényekről nem is beszélve. Akkor sem, ha ezek a gyerekek az alapítványi foglalkozásokon kívül aligha rajzolják le ilyen szépen akár a központi mizékben túlhangsúlyozott János vitézt, meg mást sem. Magad uram, ha felülről tojnak rád, a Humana Egyesület segítségével jótékonysági rendezvény lesz az Igazgyöngy támogatására. Azon túl, hogy a program jónak ígérkezik, higgyétek el, megérdemlik.

A terhességről sokaknak a reggeli rosszullétek, a gyomorégés, a feldagadt boka ugrik be. A testben ezidőtájt kavargó hormonoknak köszönhetően azonban létezik egy fenomenális kísérőjelenség: a heves női orgazmus.

Több amerikai egyetem vizsgálni kezdte, hogy a háziállatok milyen pozitív érzelmi-pszichológiai hatást gyakorolnak a normális gyermekkori fejlődésre, illetve a gyermekkori túlsúly, traumák és autizmus kezelésére. A teljeskörűség érdekében a kutatás érinti az allergiával és fertőzésekkel kapcsolatos aggályokat is.

A BBC múlt heti riportja szerint az idei év első három hónapjában 665 szamárköhögéses esetet erősítettek meg laboratóriumi eredmények Angliában és Walesben. Ebből 65 beteg három hónaposnál fiatabb volt, és három meghalt. Ugyanúgy, mint Magyarországon, az Egyesült Királyságban a két hónapnál fiatalabb kisbabák még nem kaphatják meg a védőoltást, ezért védtelenek a fertőzés ellen. Teljes védettség csak a harmadik oltás után alakul ki.

Ismét sikerült néhány kilót felszednem. Íme, a jojó-effektus. De nevezném inkább hízókúrának. Farkaséhség, állandó evési rohamok. Ez tartott két hétig. Aztán borult minden, a zilált idegeim felmondták a szolgálatot, úgyhogy sikeresen túl vagyok egy kiadós hisztizésen, veszekedésen saját magammal. Csak sírtam és feküdtem és világgá akartam menni. Most jött ki rajtam a szomorúság, hogy anya elköltözött és összevesztünk. Nagyon hiányzik a tanulóvezetés és az oktató. Szomorú vagyok, mert a barátaim is elhagytak, nem törődnek velem. Mindnyájuknak szól a pólómon látható felirat, sőt minden ismerősnek, aki megvet és utál, mert élek, mert ki merem nyitni a számat: túl jó vagyok hozzátok, nem érdemlitek meg a kedvességemet és a figyelmemet, el vagytok felejtve, le vagytok nézve, átlépek rajtatok, mint egy mocskos, sáros pocsolyán.

Életének 82. évében meghalt Palásthy György filmrendező, a Hahó, Öcsi!, A szeleburdi család és az Égigérő fű című film alkotója - tájékoztatta az MTI-t a filmművész családja hétfőn. A Balázs Béla-díjas filmrendezőt rövid, súlyos betegség után Budapesten érte a halál. Temetéséről később intézkednek.

Reggel kicsit késve érkezünk az oviba. Adri az öltözőben beszélget az óvó nénikkel, miközben Imire vár. Sietősen segítek levenni a kabátját és felvenni a váltószandált, hogy indulhassanak a folyosó másik oldalán lévő szobába, ahogy Imi mondja: tanulni.