2012. 04. 24.
Akarom, akarom, akarooooom!
Amikor az első gyerekem megszületett azt gondoltam, hogy nem fogok túl sok útjelző karót leverni neki a földbe, hanem igyekezni fogok nagy és önálló teret engedni neki a veszélytelen dolgok egyéni megtapasztalására, kis környezete törvényszerűségeinek szabad felfedezésére. Ezért aztán hagytam, hogy a gyerek megkóstolja a homokos műanyaglapátot, nem estem pánikba, ha homokot szórtak a hajába a játszótéren, vagy vadonatúj cipőjével ugyanabba a pocsolyába elölről, hátulról és oldalról is beletrappolt. A babakocsi és a tolható műanyag tricikli ruhakímélő sétálási segédeszközök helyett inkább azt választottam, hogy nyakig koszosan ugyan, de önállóan változtassa a helyét a gyerek, kússzon a földön, hemperegjen a füves domboldalon, essen-keljen onnan kezdve, hogy talpra állt és járt.
acsevi