A nőknek nem volt joguk az orgazmushoz

1802. Helyszín: egy előkelő budoár. A ház úrnője hisztérikus feszültségben szenved. Gondos férje nem rest, azonnal elküldet az orvosért. A tünetek aggasztóak. A nő testhőmérséklete megemelkedett, pihegve gyorsan lélegzik, szeméremteste duzzadt, érzékeny. Nem kérdéses, valóban hisztéria áll a háttérben. A középkorban a betegséget úgy ismerték, mint káros fuidumok felgyülemlése. A jó doktor ismeri a gyógymódot, a férj megnyugodhat. (Esetleg kezdhet nyugtalankodni?) Az alkalmazott vaginális masszázs azonban hatásos. Ha mégsem működne, még ott van a tarsolyban a gőzhajtású vibrátor. Az eredmény kielégítő.

„Megállapítom, hogy a nők többségét szerencsére semmiféle szexuális érzések nem zavarják.” – írta 1857-ben Dr. Wiliam Acton brit orvos. Ő úgy vélte, hogy az esetek többségében a szexuális késztetés a nőben legfeljebb lappangó állapotban van jelen, és még ha felébred is, a férfiéhoz képest nagyon lanyha.

A Káma-Szútra és az ókori tudás bizony ekkortájt teljes feledésbe merült. A tao jing és a jang összhangja akkor valósulhatott meg, ha a nő is tökéletesen kielégült. Taoista orvosok férfiak számára külön „útmutatót” állítottak össze, a cél érdekében. Az indiai szerelmi írás pedig ma is közismert. A középkorban még a gyerekáldáshoz is szükségesnek tartották a női orgazmust. Aztán patriarchális világunkban, részben a vallás befolyásoló hatására, lassan kialakult a szenvedélymentes, passzív nőkép, mely az orgazmus szükségességét is megkérdőjelezte, sőt, kétségbe vonta a létezését is. A tizenkilencedik századi ideális középosztálybeli nő egyenesen a szenvedélytelenség szimbólumává vált, aki mindössze férje kedvéért, kötelességtudásból érintkezett szexuálisan, szigorúan házasságon belül és gyermeknemzési céllal.

Így hát nem csoda, hogy dédanyáink többnyire még úgy tudták, nekik a szex csupán az elkerülhetetlen sorsuk, amit alázatosan kell tűrniük. A nő szoknyája, vagy köténye alá sok minden befér – mondogatták. Sokan nem is tudták, hogy mit akarnak-akarhatnának a nemi élettől. „Olyan volt mint a biciklizés. Felszállt, tekert, leszállt.” – hallhattuk idősebbektől. A férfiak számára a házasságon kívüli (azelőtti) szexhez a prostituáltakat tűntek a – hivatalosan is támogatott – megoldásnak.

Róna Sámuel bujakórtani orvos szerint "a nő még egyénisége, nevelése folytán is a passivitas képviselője" Épp emiatt úgy vélték, "...hogy a férjes asszonyok boldogsága meg ne zavartassék, a kéjnőket mint szükséges rossznak kell tekinteni." (Bene Ferenc közegészségügyi tankönyve, 1807) "Jusson eszünkbe, hogy ha prostituált nők nem lennének, nejeink és leányaink folytonos inzultusoknak volnának tárgyai a férfiak részéről, mely inzultusok igen gyakran az erőszak formáját öltenék."

Balázs Lajos Amikor az ember nincs es ezen a világon című kötetében ma már idős csíkszentdomokosiak beszélnek a szexről.

A mélyinterjú-kötet szavai is megerősítik a fenti vélekedést. Míg egy nem kívánt terhesség a lány szégyene, és megelőzése a lány dolga volt, addig fiú nem tehetett semmiről, hiszen csak az ösztöneinek engedelmeskedett. Sőt, a legény akár beteg is lehet, ha nem szexel – szólt a hiedelem. Ha a nőt megerőszakolják, szégyen, ha megverik, szintén szégyen. Márpedig verést akár az udvarlójától is kaphatott a lány, például ha nem akart vele házasság előtt közösülni, ha meg akart ugye...

A szégyen ellenére a fiúk többsége, és a lányok jelentős része nem szűzen ment férjhez: „feltörték”, „megkezdték” őket. Van, aki szerint minden második lány volt szűz, de más állította az érintetlen menyasszony ritka volt, mint a fehér holló.

A házasság előtti dévajkodásra az alkalmat dédszüleinknek az esti táncházak, az utánuk való hazakísérések, illetve például a nyári juhlegeltetés kínálták.

A fiatal házaspárok viszont sokszor a szülőkkel aludtak egy szobában, és ez főleg a nőket zavarta: folyton félni kellett attól, hogy valaki észreveszi, mi történik – mondták a csíkiek.

„Az egyiknek öröm, a másiknak köröm” volt, emlékeztek – azaz sokszor csak a férfi elégült ki. Ugyanakkor az összes megkérdezett asszony tisztában volt vele, hogy a szex a nő számára is örömteli lehet, sőt a férfiak többsége is hallott már előjátékról, tudta, hogy minden lány, asszony másban leli örömét. A női orgazmus hiánya ennek ellenére jellemző volt. „Nem haladt”, mondták ezen a tájon arra, aki nem jutott a csúcsra. Az egyidejű orgazmusról is sokan hallottak, de annál kevesebben tapasztalták meg a leggyakrabban misszionárius pózban, vagy ha sietős volt a dolog, hát állva bonyolított aktusokban.

Az egész napos munka utáni fáradtság az idősek elmondása szerint a nőkre volt rosszabb hatással. Nem fokozta dédszüleink libidóját az sem, hogy a házastársak gyakorlatilag soha nem látták egymást meztelenül, még a mosdás sem a másik szeme láttára történt.

Freud az ezerkilencszázas években a klitoriális orgazmus mellé kiötölte a vaginális orgazmus létezését is, és a kettő közül ő ez utóbbit tette az egészséges felnőtt női szexualitás normájának, az előbbit kórosnak és így kezelendőnek vélte.

D.H. Lawrence a Lady Chatterley szeretője című tabudöntögető könyvében 1928-ban először írja le érzékletesen a női orgazmust.

Aztán elindul a lavina és a szexuális felvilágosodás, majd forradalom elérte: napjainkra a legfrissebb felmérések szerint a nőknek a csúcson is ott a helyük. Felfedezték, majd cáfolták a G pont létezését, MRI-ben vizsgálták a női agyat a csúcs elérésekor és szinte minden hónapra jut valamilyen kéjes kutatási eredmény.

Nemrég tudhattuk meg például azt is, hogy hazánkban a párok háromnegyede minden aktus során kölcsönösen kielégítő élménnyel gazdagodik, míg például Kínában ez az arány csupán huszonhárom százalékos.

Ha ükanyáink ezt tudnák…
Gondolom, irigykednének.

Center

Források:

Balázs Lajos: Amikor az ember nincs es ezen a világon
http://www.noiportal.hu/main/npnews-1969.html

http://www.mommo.hu/media/Nem_is_olyan_regen_meg_tagadtak_a_nok_orgazmusat

http://bfl.archivportal.hu/id-694-vargha_dora_bun_medikalizalasa.html

http://www.wellnesscafe.hu/Aktualis/2012-07/A-magyarok-orgazmusban-az-elsok