

Vajon létezhet testelhagyás, vagy más jellegű paranormális jelenség egy szívleálláshoz köthető halálközeli élmény után? Elképzelhető, hogy bizonyos esetekben a lélek érzékenyebbé válhat a túlvilág energiáira egy súlyos szívműtétet követően? Talán létezik racionális magyarázat minderre, Dóra és Gábor története azonban annyira különös fordulatokat vett, hogy a család a mai napig nem tudja biztosan, mi történt velük.

Az ötvenes évei elején járó Gábor mindig is gyakorlatias, racionális férfi volt. Informatikusként dolgozott, imádta a technológiát, és rendszeresen viccet csinált minden olyan témából, amelynek spirituális jellege volt, és amelyet „ezoterikus hókuszpókusznak” nevezett. Egy időben azonban egyre gyakoribbá váló, furcsa panaszokra lett figyelmes: a szíve hónapok óta rendszertelenül vert, időnként kihagyott, máskor pedig szinte kontrollálhatatlanul kalapált. Eleinte próbálta félvállról venni a dolgot, a család azonban egyre jobban aggódott érte. Egy este aztán rosszul lett.
A vizsgálatok súlyos szívritmuszavart mutattak ki, az orvosok pedig közölték: minden bizonnyal műtétre lesz szüksége. A beavatkozás végül pár héttel később komplikációk nélkül lezajlott, a műtét közben néhány percre orvosilag leállították a férfi szívét. Habár Gábor látszólag igen hamar felépült a műtét után, Dóra úgy érezte, mintha valami nehezen meghatározható dolog megváltozott volna a férjében.
– „Mintha teljesen más lenne a tekintete, és valahol máshol járna fejben” – emlékezett vissza később Dóra. A férfi hetekig alig beszélt arról, mit élt át a műtét alatt vagy után. Csak annyit mondott: furcsa álmai vannak, és időnként olyan érzése támad, mintha nem a saját testében lenne. Ez Gábor szájából kifejezetten furcsán hangzott.
A különös jelenségek nem sokkal később kezdődtek. Dóra egyik éjszaka arra ébredt, hogy halk neszeket hall a nappaliból. Először azt hitte, a macska borított fel valamit, de amikor kiment, megpillantotta a férjét az ablak előtt állva. Gábor mozdulatlanul nézte az utcát, a félhomályban pedig egészen idegennek tűnt az arca. Dóra halkan megszólította, de a férfi egyáltalán nem reagált. A nőben ekkor rendkívül furcsa, rossz érzés támadt. Mire azonban közelebb lépett volna hozzá, Gábor alakja egyszerűen eltűnt a nappaliból. Dóra teljesen lefagyott – pláne akkor, amikor pár másodperc múlva meghallotta férje horkolását a hálószobából. A nő remegve rohant vissza a szobába, ahol Gábor látszólag mélyen aludt az ágyban – mintha ki sem mozdult volna onnan egész éjjel. Másnap reggel Dóra egy szót sem mert beszélni az esetről. Már-már kezdte magát meggyőzni arról, hogy biztos csak félálomban képzelődött, vagy nagyon kimerült idegileg az elmúlt időszakban, amikor férje váratlanul megszólalt a reggeli kávé mellett:
Miért ijedtél meg ennyire tőlem éjjel a nappaliban?
A férje kérdését követően Dóra kezéből majdnem kiesett a bögre.
A legijesztőbb dolog csak ezután következett: Gábor néhány nappal később teljes nyugalommal közölte, hogy a lányukat hamarosan eljegyzi a párja. A férfi még azt is pontosan leírta, milyen gyűrűt lát a lánya kezén. A család értetlenül állt a kijelentés előtt, hiszen erről eddig egyáltalán nem esett szó. Két nappal később a lányuk könnyek között hívta fel őket: megtörtént a lánykérés, kedvese a második évfordulójukon megkérte a kezét. Dóra az örömkönnyek helyett jeges rémülettel reszketni kezdett, a férje ráadásul egyre furcsábban viselkedett: előfordult, hogy álmából felriadva olyan emberekről beszélt, akiket állítása szerint „látott” éjszaka. Máskor idegen beszélgetések részleteit idézte fel úgy, mintha valóban jelen lett volna ott.
A család először pszichés problémákra gyanakodott: a műtét traumája, a gyógyszerek és a halálközeli élmény önmagában is súlyos idegrendszeri terhelést jelenthetett. Gábor azonban minden orvosi vizsgálaton teljesen normális eredményeket produkált.
Dórában ennek ellenére sem csökkent a szorongás, így végül egy spirituális tanácsadóhoz fordult segítségért. A tanácsadó felvázolta, hogy a halálközeli állapot bizonyos embereknél különös tudati változásokat indíthat el. Az ezoterikus tanítások úgy tartják, amikor valaki néhány percre a klinikai halál állapotába kerül, előfordulhat, hogy az asztráltest – vagyis a fizikai testen kívüli finomenergetikai „másolat” – rövid időre leválik a testről. Ez magyarázatot adhat azokra az élményekre, amikor valaki kívülről látja a saját testét, távoli eseményeket érzékel, vagy különös módon információkhoz jut – ezt nevezik asztrálutazásnak.
A szakember úgy vélte, Gábor a műtét alatt, az élet és halál kapujában olyan speciális tudatállapotba kerülhetett, amelynek köszönhetően különös élményeket tapasztalhatott meg az asztrális síkon. Spirituális szemszögből nézve a mélyalvás során az asztráltest részlegesen leválhatott a fizikai testről, és a férfi ezért élhette meg úgy az éjszakai történéseket, mintha valóban jelen lett volna más helyeken.
A történetnek ugyanakkor létezhet földközelibb magyarázata is: pszichológusok és neurológusok szerint a halálközeli élmények után bizonyos embereknél megváltozhat az érzékelés, az álomtevékenység vagy akár a tudat működése is. A trauma, az altatás, az intenzív érzelmi stressz és az alvási paralízishez hasonló állapotok rendkívül valóságosnak tűnő érzéseket, hallucinációkat és különös tudati élményeket idézhetnek elő. Az emberi agy ráadásul sokkal több információt rögzíthet a környezetéből, mint amennyit tudatosan érzékel.
Dóra a mai napig nem tudja eldönteni, melyik magyarázat áll közelebb az igazsághoz. Habár próbálta racionalizálni a történteket, egy valamit képtelen kiverni a fejéből: a férje többször is olyan dolgokról beszélt, amelyekről elvileg nem tudhatott, és senki sem mesélt neki azokról.
Az idő múlásával a furcsa jelenségek fokozatosan ritkulni kezdtek, és Gábor ma már ritkán beszél arról az időszakról – a család pedig próbálta maga mögött hagyni a történteket. Egy dolgot azonban Dóra sosem fog elfelejteni: néhány hónappal a szívműtét után maga élt át egy nyomasztó rémálmot, melyből szerencsére hamar felébredt. A férje akkor halkan a következőket suttogta neki:
Ne félj… én már egyszer láttam, mi van odaát. Nincs semmi baj.
Dóra szerint ebben a mondatban volt valami olyan egyértelmű bizonyosság, amitől a mai napig kirázza a hideg.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.