Nőgyógyászati daganatok megelőzése

A táplálkozás és a szűrővizsgálatok jelentősége a nőgyógyászati daganatok megelőzésében.

Az egész világon gyakoribbá válnak a rosszindulatú daganatos betegségek.

Számos országban, hazánkban is, a daganatos betegségek a második helyet foglalják el a halálozási statisztikában a szív- és keringési betegségek mögött. A Nemzetközi Rákregiszter és a KSH adatai azt bizonyítják, hogy csaknem ötezerre tehető a női rosszindulatú daganatokból eredő halálozás, amellyel hazánk világelső, s ez növekvő tendenciát mutat. A daganatos betegségek kiváltó okai közül a táplálkozásnak kb. 35%-ban van szerepe.

Magyarországon az emlőrák népegészségügyi probléma. Az általa okozott halálozás csökkentésére rendelkezésre álló stratégiák közül - az elsődleges megelőzés lehetőségeinek korlátozott volta és a kezelés eredményességének a klinikai stádiumtól való függése miatt - a korai felismerés és kezelés a legígéretesebb.

Hazánkban a Népegészségügyi Program lehetővé tette az emlőszűrő vizsgálatok országos méretű megszervezését, amelyeken a részvételi arány az előzetes adatok szerint 40-60% közötti. Az emlőrák elleni védekezési módszer a mammográfiás vizsgálat mellett a nők által végzett „önszűrés” (az emlő állapotának saját ellenőrzése), de nagy jelentősége van a helyes táplálkozásnak is.

Hipotéziseink

1) Hazánkban a nők kis hányada jelentkezik rendszeresen rákszűrő vizsgálatra.

2) Megítélésünk szerint a nők közül kevesen végzik az emlő önvizsgálatát, mivel hiányosak az ismereteik.

3) A nők nem fordulnak időben orvoshoz nőgyógyászati problémájukkal.

4) A nőgyógyászati daganatos betegségek hátterében nem feltételeznek táplálkozási rizikótényezőt.

Vizsgálati módszerek, minta

Vizsgálatunk során arra kerestünk választ, hogy a nők mennyire tájékozottak és milyen (szűrővizsgálati, táplálkozási) ismereteik vannak a nőgyógyászati daganatok megelőzésével kapcsolatban. A mintát Zalaegerszeg egyik nagyvállalatának női dolgozói alkották. A vizsgálat időtartama a 2004. július 1-je és 31-e közötti időszakot ölelte fel. Adatgyűjtési módszerünk szakirodalom-kutatás és kérdőíves felmérés volt.

A százhuszonöt kiosztott kérdőívből száz kitöltött kérdőív érkezett vissza, azaz a kérdőívek 80%-a, s ezeket az ábrázolásnál a válaszadók 100%-ának tekintettünk. A kérdőívek formailag tizenhárom nyitott és zárt kérdést tartalmaztak. A kérdőívet döntő többségben a veszélyeztetett korosztály, a negyven-negyvenkilenc év közöttiek töltötték ki. A megkérdezettek lakóhely szerinti megoszlására jellemző, hogy Zala megye székhelyén vagy valamelyik nagyobb városában élnek (88%).

Eredményeink a szűrővizsgálatokkal kapcsolatban

Hazánkban egyre kisebb a nőgyógyászati vizsgálaton megjelenő, rákveszélyes korú nők száma. A harmincöt-negyvenöt év közöttiek 43%-a évente, 31%-a kétévente, 17%-a három évnél ritkábban vesz részt szűrésen, s csak 1%-a nem jelenik meg nőgyógyászati vizsgálaton.

Különböző kutatások és saját vizsgálati eredményeink szerint a szűrővizsgálattól való tartózkodás és távolmaradás oka gyakran a tájékozatlanság, az érintett népesség nemtörődömsége, időhiány (női szerepekből fakadóan), hiányos felvilágosítómunka és a vizsgálattól, ill. a rák diagnózisától való félelem.

A nőgyógyászati szűrővizsgálaton való megjelenés az előbbieket igazolja, mivel a nők több mint 30%-a a kívántnál ritkábban jelenik meg szűrésen, s elgondolkodtató az is, hogy a fiatalok csaknem 10%-a egyáltalán nem veszi igénybe ezt az egészségügyi szolgáltatást.

A vizsgált nők közül hatvannégy végez emlőönvizsgálatot. A felmérés kiterjedt arra is, hogy milyen módon végzik ezt. A részvevők közül csak ketten végzik szakszerűen, míg igen sokan - negyvenöten - az emlővizsgálatnak csak egy-egy mozzanatát végzi el. E kérdésnél a nem válaszolók aránya igen nagy volt (tizenhét fő). Igazolódott az a hipotézisünk, miszerint a nőknek nincsenek kellő ismereteik az önvizsgálat terén.

Eredmények a táplálkozási ismeretek témakörből

A táplálkozással kapcsolatban három kérdés volt a kérdőíven, amelyek az ismeretekre és a diétás tanácsadás igényére vonatkoztak. A feldolgozás és kiértékelés után elmondható: a válaszadók többsége tudja, hogy kapcsolat van a táplálkozási szokások és a daganatos betegségek között, de ezt elsősorban az emésztőrendszeri és a bőrgyógyászati daganatokra vonatkoztatja.

A táplálkozási szokásokés az emésztőrendszeri meg bőrgyógyászati daganatok közötti összefüggést illetően mind a száz fő igennel válaszolt. A légzőszervi betegségek esetében nyolcvanhárom, a nőgyógyászati daganatok esetében hatvankét, míg az idegrendszeri rosszindulatú kórképek esetében negyvenhét fő válaszolt igennel.

Általában kisebbnek ítélték az adott táplálkozási rizikótényező (energiafelvétel, hús-, zsír-, alkohol- és rostfogyasztás) szerepét a nőgyógyászati daganatok kialakulásában, mint azt az evidencián alapuló orvoslást szem előtt tartó szakma tartja. Ez alól kivétel a zöldség és a gyümölcs fogyasztása, amelyet túlzott jelentőségűnek tartottak.

A válaszadók többsége (nyolcvanhét fő) igényelné a táplálkozási tanácsadást megelőző célzattal is, ám ennek helyét nem a szülészeti és nőgyógyászati osztályokon, illetve szakambulancián látná, hanem külön rendelőben (hetvenhat fő), esetleg a háziorvos mellett (tizenegy fő).

Következtetés

Ismernünk kell a nőgyógyászati daganatokmegbetegedési és halálozási adatait ahhoz, hogy szerepet tudjunk vállalni a betegek felvilágosításában, tájékoztatásában és a szűrővizsgálatok szervezésében. Működési területeinken hangsúlyoznunk kell a rákszűréseken való részvétel fontosságát, valamint az elsődleges megelőzés érdekében a helyes életvezetésre vonatkozó lehetőségeket.

A cél tehát az, hogy tünet- és panaszmentes emberek önként jelenjenek meg a rákszűrő vizsgálatokon. Ebből a célból őszintén, nyíltan és közérthetően kell beszélni arról, hogy mit csinál az orvos a rákszűrő vizsgálaton, s arról is, hogy a rákszűrés fájdalmatlan. Széles körű társadalmi összefogással, komplex stratégiával remény lehet arra, hogy a daganatos betegek száma csökkenjen hazánkban.