Kit fenyeget a méhtestrák?

A méhtestrák a méh belső hártyájának daganatos elváltozása, a második leggyakoribb nőgyógyászati tumor.

A méhtestrák kialakulásának legfontosabb kockázati tényezője az életkor: a belső és külső rákkeltő tényezők egyre hosszabb idejű hatása vezet a betegség valószínűségének növekedéséhez.

A tudomány mai állása szerint a méhtestrákért csekély mértékben tehetők felelőssé külső hatások. Lényegében csak az ionizáló sugárzásról ismert, hogy méhtestrák-keltő hatása van, ám kór előidézésében játszott szerepe ennek az esetek elenyésző hányadában ismerhető fel. (Fokozott kockázatot a korábban felismert rosszindulatú daganatok kismedencei sugárkezelése okozhat.)

A méhtestrákért döntően belső okok vezetnek. Ezek között említhető a betegséget előidéző génhiba, amely annak ellenére, hogy nőgyógyászati daganatról van szó, egyaránt származhat apai és anyagi ágról is. Örökletes háttérre utalhat a családban korábban előfordult méhtest-, bél- és más ritka hasitumor, különösen akkor, ha azok fiatal korban, 40 éves kor előtt jelentek meg és több gócúan betegítették meg a szerveket.

A kockázati tényezők másik része a hormonháztartással hozható összefüggésbe: a menstruációs periódus megnyúlása, a korai első vérzés, valamint a késői menopauza lehet a hajlamosságra figyelmeztető jel. Ide sorolják a gyermektelenséget is, ami által a szokásos női nemi hormonszint hosszabb időn át fejtheti ki hatását.

Növelheti a veszélyeztetettséget az egyesemlőrák-ellenes vagy klimaxos tüneteket enyhítő, ösztrogén hatású gyógyszerek szedése. A méhtestrák kockázatát jelentősen megemeli az elhízás is, a zsírsejtek ugyanis különösen sok hormont állítanak elő. A méhtestrák gyakran együtt jár az elhízás más belgyógyászati következményével, cukorbetegséggel, magas vérnyomással, epekővel.