Majd’ megőrül egy szelet pizzáért vagy péksüteményért? IR is okozhatja!

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Bors

PUBLIKÁLÁS: 2018. augusztus 08. 14:00

Olykor-olykor mindannyiunkra ránk tör a farkasétvágy, amikor legszívesebben betermelnénk a hűtő és a spájz tartalmát, főleg a szénhidrátokat.Ennek legtöbbször lelki okai vannak, esetleg kissé kevesebbet ettünk a megszokottnál, ám ha rendszeresen előfordul normál étkezés mellett, akkor lehet, inzulinrezisztencia, esetleg kezdődő cukorbetegség okozza. A témában dr. Koppány Viktóriát, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistáját kérdeztük.

Szénhidrátokra szükség van, ám nem árt mértéket tartani

Szénhidrátokra szüksége van a szervezetnek, hiszen fontos szerepük van az energiatermelésben, így egyfajta üzemanyagként funkcionálnak. Emellett még hozzájárulnak többek között az izomzat felépítéséhez, az immunrendszer működéséhez, a véralvadáshoz, a fizikai és szellemi funkciókhoz.Látható tehát, hogy megannyi oka van annak, hogy nap mint nap megfelelő mennyiségű szénhidráthoz jussunk. Előfordulhat azonban, hogy a kelleténél többet fogyasztunk belőle, mint arra a szervezetünknek szüksége lenne- ekkor túlsúly, szív-és érrendszeri problémák, metabolikus szindróma, 2-es típusú cukorbetegség alakulhat ki, azért fontos, hogy odafigyeljünk arra, mennyi és milyen típusú (gyors vagy lassú felszívódású) szénhidrátot fogyasztunk.

Sajnos a napi limitet igen könnyű meghaladni, hiszen nem könnyű ellenállni egy illatos süteménynek, még meleg péksüteménynek vagy egy ropogós pizzának. Kellő elhatározással és önfegyelemmel azonban mértéket lehet tartani, ám előfordulhat, hogy rendszeresen óriási szénhidrátéhség tör valakire, és ekkor embert próbáló feladat a pulton hagyni a vágyott terméket.

A szénhidrátéhség okai

Néha mindenkire rátör a szénhidrátéhség, főleg akkor, ha korábban nagy étvággyal falatozott belőlük az illető. Szintén gyakori, hogy stresszes helyzetben, depressziós időszak során többször nyúl az ember utánuk, mivel ekkor az evés egyfajta vigasz, önnyugtatás. Azonban ez a periódus rendszerint rövid idő múlva elmúlik. A lelki problémákon túl azonban fokozott éhségérzetet okozhat a vitamin/ásványai anyaghiány is – ez egy laborvizsgálattal gyorsan megállapítható és könnyen orvosolható is a hiányzó elem pótlásával.Érdemes tudni, hogy mindezeken kívül inzulinrezisztencia, prediabetes is állhat annak hátterében, hogy ha valaki állandóan cukor és egyéb szénhidrátok után sóvárog. Ezt ugyanis gyakran az ingadozó vércukorszint okozza. Amennyiben gyors felszívódású szénhidrátot fogyasztunk, a glükóz szintje hirtelen megemelkedik, melynek hatására több inzulin kerül a vérbe ellensúlyozásként.

Azonban ezt hirtelen vércukorszint-esés követ, melynek egyik jele a fokozott éhségérzet, ami leginkább cukor és szénhidrát utáni vágyban nyilvánul meg. Ezáltal az ember igen könnyen egy ördögi körbe kerülhet.„Az inzulinrezisztencia egyik jellemző tünete, hogy az étkezések után 1-2 órával álmosság, fáradtság jelentkezik- főleg az olyan gyors felszívódású szénhidrátok bőséges fogyasztása után, mint pl. a fehér lisztből készült pékáruk, tészták, édességek. Ekkor ugyanis hirtelen megnő a vércukor szintje, majd ellensúlyozásként az inzulin mennyisége is, aminek következtében a glükózszint leesik. Ez álmosságérzettel esetleg remegéssel, szapora szívveréssel jár. Sőt, az is gyakran előfordulhatIResetén, hogy magas szénhidrát-tartalmú ételek fogyasztása után nem sokkal cukoréhség lép fel, mivel a szervezet így próbálja kompenzálni a lecsökkent glükóz szintet”- magyarázza dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistája.

Vérvétellel megállapítható

Amennyiben zavarja, hogy folyton édességes után nyúl(na), akkor érdemes ellenőriztetni vércukor-és inzulinszintjét, mivel ha bebizonyosodik az IR vagy más prediabetes-es állapot megléte, esetleg ha már kialakult a cukorbetegség, akkor azt mielőbb kezeltetni kell. A terápia életmódváltást (személyre szabott diéta és mozgás), valamint szükség esetén gyógyszeres kezelést foglal magában, melyek segítségével normalizálhatóak a kiugró értékek és a tünetek csökkennek vagy megszűnnek.