Törés, ficam, rándulás a síszezonban

Az elmúlt napokban beköszöntött a nagy hideg, amellyel együtt járnak a jeges, csúszós utak, ugyanakkor klassz jégpályák és havas síterepek is várják az embert.

A tél szerelmesei most már tényleg elővehetik korcsolyáikat, síléceiket és szánkóikat, hogy kiélvezzék a zimankó előnyeit. A téli sportokkal azonban nemcsak a móka jár együtt, hiszen bármikor érhet minket kellemetlen meglepetés.

Mit tehetünk, ha sportbalesetet szenvedtünk a sípályán, vagy épp megcsúsztunk a járdán?

A járdán történő megcsúszásokat, baleseteket nyilván nem tudjuk megelőzni, egy sítábor esetén azonban érdemes megfogadni néhány tanácsot. Először is, sítúra esetén készítsük fel testünket a megpróbáltatásra, indulás előtt egy hónappal kezdjük el fokozatosan edzeni, hogy testünk bírja a síelés fokozott igénybevételét.

Ezen kívül fontos, hogy síeléskor nap elején alaposan melegítsünk be, hiszen így biztosabban csúszunk, és eséskor is kevesebb veszélynek vannak kitéve izmaink. A megfelelő felszerelés is fontos, a védőruházat kezdők és haladók esetében is jó szolgálatot tesz. Figyeljünk arra, hogy a kötések jól legyenek beállítva, hogy csökkentsük a balesetek kockázatát.

Ezen kívül legyünk tisztában kondíciónkkal és tudásunkkal, ne akarjuk túllépni határainkat! Ha túlságosan gyorsan száguldozunk a sí- korcsolya- vagy szánkópályán, könnyen elveszthetjük a kontrollt, és ezzel nemcsak magunkat, de másokat is veszélybe sodorhatunk.

Téli sportbalesetek alkalmával leginkább a térd, a váll, a lábszár, a kar és a csukló szokott sérülni. A rándulás vagy a ficam viszonylag gyorsan, pár nap alatt kipihenhető, egy esetleges törés vagy szalagszakadás azonban még hónapokig is megkeseríthetik életünket.

A gyógyulás alapvetően a sérült szövet regenerációs képességén és a sérült terület és környékének jó vér- és oxigénellátásán múlik. A hiperbár oxigénterápia az oxigénszint megemelésével jelentősen lerövidítheti a különböző sportbalesetek utána a gyógyulási időt. Ödémacsökkentő hatásának köszönhetően visszaszorítja a sérülés következtében kialakult duzzanatot.

Ez azért fontos, mert a duzzanat lelassítja a vér áramlását, és ezzel csökkenti az adott terület oxigénellátását, ami lassítja a gyógyulást. Ezen kívül a terápia javítja az olyan, alapvetően rossz vérellátású területek oxigénszintjét is, mint az inak, szalagok, ízületi tokok. Így több tápanyag jut a sejtekhez, amelynek következtében aktivitásuk is jelentősen megnövekszik, és bomlástermékeik is hatékonyabban ürülnek ki a területről.

Csonttörés esetén a kezelés hatására felgyorsul a csontképzés, nő az ásványianyag-tartalom, és a kialakuló csont erős, ellenálló lesz. Ezen kívül a megemelkedett oxigénszintnek köszönhetően felgyorsul a hámképződés, javul a sebgyógyulás is. Összességében mondva tehát lényegesen lerövidül a lábadozási időszak.

„Eddigi tapasztalataink alapján a terápia révén nagyjából felére rövidíthető le a csonttörések, valamint a különböző izom és ízületi sérülések utáni lábadozási idő. Azoknak tehát, akiknek fontos, hogy mielőbb visszaérhessenek régi, megszokott életükhöz, kifejezetten javasolt a hiperbár oxigénterápia” - mondta dr. Szolnoki Nikolett a Hiperbár Centrum orvosigazgatója.

„Az élsportolók már tisztában vannak a kezelés pozitív hatásaival, és rendszeresen keresnek fel bennünket. Az elmúlt évben eredményesen kezeltük például Tóth Ágota korcsolyázónő mikrosérüléseit, Czúni László motokrossz versenyző csuklótörését és Tokay Máté wakeboardos térdsérülését is. A napokban fejezte be kezeléssorozatát Dudás Miklós olimpikon kajakozó, akinek orvosai 3 hónap gyógyulási időt jósoltak, de az oxigénterápia segítségével sikerült ezt 1 hónapra lerövidíteni.”