A törés nem játék!

Esések, csúszások következtében gyakori a csonttörés. Ez a fájdalmas sérülés sajnos nem gyógyul túl hamar, korlátozva minket a szabad mozgásban.

Talán egy kicsivel nagyobb szerencséje van annak, aki a kezét, és nem a lábát töri el, hiszen legalább menni tud, az írással és a mindennapi teendőkkel azonban így is alapos gondjai lehetnek. Egy szó mint száz, a törést komolyan kell venni és figyelni kell arra, hogy a csont jól forrjon össze, nehogy életre szóló probléma legyen később belőle.

De mi is a csonttörés? Törésnek azt nevezzük, amikor a csontszövet folytonossága megszakad, törési rés keletkezik a szilárd szövetben. Direkt erőbehatás miatt történhet, de akkor is előfordul, ha valamilyen egyéb betegségben szenved valaki. Ilyen például a sokat emlegetett csontritkulás. Okozhatja azonban daganatos betegség, hormonális betegség, immunhiány és akár súlyos vitaminhiány is - itt kell megemlítenünk a kalcium igen fontos szerepét is, hiszen ennek hiánya miatt is sűrűbben történhet csonttörés.

A csontritkulás kísérő jeleként igen gyakori a csont törése - ebben az esetben nem kell nagy erőbehatás ahhoz, hogy törjön a csont. A csont ritkulás miatti combnyaktörés előfordulása például az idősek körében igen magas. Az idősebbeknél azért fordul elő gyakran a csonttörés, mert csökken a reflexidejük, és sok esetben egyensúly-problémákkal is küzdenek.

Biztos, hogy eltört...?

A csonttörésnek természetesen látható jelei vannak. Mivel töréskor sérül a csontot borító csonthártya, a törés környéki idegek és erek, valamint bevéreznek az izmok, a törött testrész megduzzad, ez szemmel látható. Biztosra vehetjük a csonttörést, ha a végtag alakja látványosan más, deformálódást veszünk észre, és nem lehet szokásos módon mozgatni. Akkor is biztos a törés, ha a tört csontrészek a bőrön keresztül is kiállnak. A törött csontvégek ropognak - ez koponyaalapi törésnél például megfigyelhető, de ennek jele az is, ha a folyadék, mely az agyat és a gerincvelőt körülveszi, folyik a fülön keresztül.

Valószínűleg csonttörésre gyanakodhatunk, ha az illető fájlalja a törött testrészt, érintésre, mozgatásra fáj, élettani működésében zavar jelentkezik, egyáltalán nem lehet mozdítani, a törést duzzanat vagy vérömleny veszi körül. Csonttörés esetén a vérvesztéssel is számolni kell - ez általános tünet, nyílt töréskor nyilvánvaló a vérvesztés mértéke, ha azonban zárt a törés, az adott csontot érintő átlagértéket kell figyelembe venni.

Milyen törések léteznek?

A csonttöréseket fajták szerint is megkülönböztetjük. Négy jellegzetes törés van: traumás törésnek nevezzük, amikor olyan erőbehatás éri a csontot, amely egyszeri, hirtelen hat, és kimeríti a csont rugalmasságát. Patológiás a törés, amikor valamilyen egyéb társbetegség az okozója: a csont gyengévé válik, jóformán magától következik be a törés az elvékonyodott területen. A csontállomány elvékonyodása gyakori patológiás töréssel fenyeget.

Fáradásos törésről beszélünk, amikor a csontra igen hosszú ideig erőltetett hajlító, húzóerő vagy nyíró erő van hatással, ilyen például a súlylökőknél tipikus. Gyerekeknél fordul inkább elő viszont a zöldgally-törés, a hosszú csöves csontokon.

Minden csonttörés jellegzetes sérülési formákkal jár: ha direkt erő hat a csontra, a sérülés típusa attól függ, milyen nagyságú volt a hatóerő. Ha indirekt erőbehatás történt, öt fajtája van a sérüléseknek: Haránt irányú és rövid, ferde a törés, ha hajlító erő érte. A törési felszínek spirálisak lesznek, ha csavarás történt. Rögzített csont vagy testrész mellett alakul ki elmozdulás, ha nyírásról van szó, letörés illetve csipkés törési végek alakulhatnak ki a csonton.

A szivacsos csonton történik jellegzetes sérülés kompressziós törés következtében, megváltozik a csont formája is, mivel gyakorlatilag olyan, mintha összeroppanna. Szakításos erőbehatás esetén leválik az izom, az ín vagy a szalag tapadása. Ilyen esetben húzás érvényesül a csontvégek között.