30. hét
Az év utolsó napján a 30. hétbe léptem. Hihetetlen, mennyire gyorsan elszaladt ez az év is, és lassan a várandósságom is a végéhez közeledik. Így kimondva távolinak tűnik még a vége, március 11, de valahogy úgy érzem, gyorsan el fog telni a hátralevő kb. tíz hét. Sokan mondják, nincs két egyforma terhesség, én ezt cáfolnám. Első lányunknál és most is kb. a 12. hétig voltak émelygős, fáradtságos koraterhességi tüneteim. A második trimeszterben akkor is és most is energikus voltam, és eddig a harmadik trimeszterben is ugyanazokat a tüneteket érzem, a gyomorsavam kínoz, pár napja félig ülve alszom éjjel.
Találkoztunk egy szülésznővel, akit sokan úgy ajánlottak, mint aki érti a háborítatlanság lényegét. Abszolút pozitív benyomásom volt vele kapcsolatban. Őszintén kérdeztem tőle, mit szólna, ha dúlám is lenne, van-e ellenvetése. Elmondta, hogy rendszeresen dolgozik velük együtt, ilyenkor a vajúdás szakaszában ő kicsit háttérbe húzódik, a dúla kíséri a vajúdást, illóolajoz, masszíroz, stb., ő intézi a ctg-t, esetleges méhszájvizsgálatot, és a kitolási szakban lesz több szerepe. Az írásos engedélyt megkaptam a kórház igazgatójától, hogy a férjem mellett a dúla is velünk lehessen.
Az ünnepeket a családdal töltöttük. Jó volt látni, ahogy a lányunk újra nagyon apás lett, mert a karácsony előtti héten csak ezt hallgattuk: „csak anya öltöztethet, anya adjon enni, inni, anyával játszom csak”, stb. Talán érzi, hogy közeledik a tesó érkezése?
Sajnos újra betegek vagyunk, lányunk kezdte, és persze elkaptam én is. Mára már a férjem is érezte, hogy fáj a torka. Lázunk nincs, csak a szokásos orrfolyás, köhögés, torokfájás. Gondoltam rá, hogy a szülés közeledtével nem viszem majd oviba, hátha így megelőzünk egy hasonló betegséget, de igazság szerint a mostani baci sem onnan jött, mert két hete már, hogy nem volt oviban.
Szeretem ezeket az év végi csendes napokat, bár most egy kis bosszúság is vegyült hozzá. Kiderült ugyanis, hogy a belváros közelében lévő telek, amit megvásároltunk, és ahová jövőre építkezni fogunk, jelenleg nem rendelkezik címmel, csak helyrajzi számmal. Pedig volt neki utcaneve és házszáma is, amikor ősszel az adásvételi szerződést kötöttünk. Valahogyan a szomszéd társasházra került a mi házszámunk... A legmeglepőbb az egészben, hogy erről nem értesültünk sem mi, sem a leendő ikerszomszédunk, sem a kivitelező, aki a telek többi részének a tulajdonosa. Mindez a banki hitelfelvételnél derült ki, amikor az ügyintéző lekérte a tulajdoni lapot, melyen az szerepelt: „címképzés alatt”. Az év első munkanapján megyünk tájékozódni az önkormányzathoz, hogy ez mégis hogyan történt, mert a két ünnep között nem boldogultunk velük. Úgyhogy izgalmasan kezdődik az újév. Mindenkinek boldog új évet kívánok!
Pirilány
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?