"A Deák téri és nagykörúti spontán ünneplés közben nem számított, hogy orbánista vagy gyurcsányista énekel, a kollektív öröm, hogy végre velünk is történik valami jó, mindent felülírt."
Kell még néhány nap, mire feldolgozzuk, mit is vittek véghez Dzsudzsák Balázsék, de azt hiszem, erre a kérdésre az igazi választ legföljebb évek múltán kapjuk meg. Az, hogy történelmi bravúr az övék, nyilvánvaló – sporttörténelmi szempontból. De megvan az esélye, hogy a válogatott még ennél is nagyobbat alakítson.
Erre utal az is, ami vasárnap éjjel történt. A magyar ember nagy ritkán szokott tömegesen utcára vonulni, például amikor nem tetszik neki a rendszer, amikor kikészül az őszödi beszédtől vagy az internetadó bevezetésének ötletétől. Most azonban nem az elégedetlenség vezette az utcára, hanem a boldogság, a Deák téri és nagykörúti spontán ünneplés közben nem számított, hogy orbánista vagy gyurcsányista énekel, a kollektív öröm, hogy végre velünk is történik valami jó, mindent felülírt.
Az Eb-n szerepelni csodálatos lesz! Nyilván akadnak majd fanyalgók, de ha a válogatott a norvégok elleni erényeket csillogtatja Franciaországban is, akkor nemcsak a pontszerzésre lesz sansza, hanem sokkal többre: hogy ebben a végletekig széthúzó országban némi egységet teremtsen! És ez mindennél többet érne!
