A hely, ahová ember nem teheti be a lábát 100 000 éven keresztül - Finnország radioaktív, nukleáris alagútja

A finnországi radioaktív temető, amely 100 000 éven keresztül tiltott terület lesz

Egy idővonalon összehasonlítva: 100 000 évvel ezelőtt, még a jégkorszakban gyapjas mamutok vándoroltak a Földön, miközben az első emberek a zord körülmények között próbáltak túlélni. Hogy a világ miként fog kinézni 100 000 év múlva, nem tudjuk – lehet, hogy az emberiség akkor már rég elhagyta a Földet.

De ha itt maradunk, akkor legalább be tudunk majd lépni abba a finnországi földalatti alagútba, ahová körülbelül 4000 generáció óta nem juthatott el ember.

A Svédországgal és Norvégiával, valamint Oroszországgal határos észak-európai ország ugyanis felépítette a világ első radioaktív sírját, egy alagutat, ahová kiégett nukleáris fűtőanyagot kívánnak eltemetni.

Dicséret az atomenergia fenntartható tárolásáért

Bár ez az egész meglehetősen ijesztően hangzik, Finnország a világ minden tájáról dicséretet kapott, és állítja, hogy az ország „jó példa lehet az egész világ számára" az atomenergia fenntartható tárolásában.

"Egy túra a föld alatt 450 méterre fekvő Onkalóban, ahol a sziklába vájt alagutak 100 000 éven át tárolják majd az erősen radioaktív hulladékot, meglehetősen felizgatott" - írja a BBC újságírója, Benke Erika, akinek lehetősége volt a radioaktív alagútnál körülnézni.

Hátborzongató túra a radioaktív alagútba

"15 percet vesz igénybe autóval lemenni Onkalo töltőállomásáig, amely 437 méterrel a föld alatt található. Ahogy a 4,5 km hosszú alagút elkezd lefelé kígyózni, egy 20 km/h sebességre vonatkozó közlekedési táblát lehet látni. Az alagút falán rendszeres időközönként zöld táblák jelzik, milyen messze vagyunk a felszíntől."

Benke Erika azt is elmagyarázta, hogy az alagút keskeny, csak egy autónak elegendő hely van benne, és azt is felvázolta, hogy a nukleáris hulladéktartályok hogyan „érkeznek a szervizterületre egy lifttel, amely egyenesen a kapszulázó üzemből fut le a felszínről".

"Amikor a kiégett fűtőelemeket elkezdik itt tárolni, a kannákat mélyebbre fogják leengedni, egy lerakó alagútba, ahol robotjárművek viszik tovább a függőleges lerakó lyukakba – a végső nyughelyükre."

Végül érzékletesen írta le a nukleáris hulladékok végső nyughelyét is: "Bemutattak egy lerakó alagutat is. A bejárata sokkal sötétebb, mint a szervizterület, a padló pedig egyenetlen, nedves, helyenként sáros. A falakat csupasz kőzet alkotja, amely megcsillan a lámpafényben."