A váci kripta titkai – A XVIII. századi múmiák lenyűgöző története

• A váci múmiák egy véletlen felfedezés nyomán kerültek elő egy befalazott kriptából. 
• A különleges mikroklíma miatt a testek természetes módon maradtak fenn évszázadokon át. 
• A leletek sokat elárulnak a XVIII. századi emberek életéről, betegségeiről és szokásairól. 

A váci múmiák felfedezése egy különös véletlennek köszönhető. 1994-ben a Domonkos-rendi szerzetesek által épített váci Fehérek templomának felújítási munkálatai során egy munkás repedést vett észre a falon. Amikor megütötte kalapácsával, üreges hangot hallott, és kiderült, hogy mögötte egy befalazott kripta bejárata rejtőzik. A munkások a plébános jelenlétében, óvatosan kibontották a fal egy részét. A mögötte feltáruló kőlépcső pedig egy elfeledett kriptába vezetett.

A kriptába leérve döbbenetes látvány fogadta őket: egymásra halmozott, díszesen festett koporsók töltötték meg a teret, melyekben a különleges mikroklímának köszönhetően a holttestek természetes úton mumifikálódtak az elmúlt évszázadok során. A 265 múmia főként a tehetősebb váci polgárok, illetve egyházi személyek közül került ki.

A váci múmiák titkai

A váci Fehérek templomának kriptájában uralkodó egyedülálló mikroklíma kulcsfontosságú volt a holttestek természetes mumifikálódásához.

A váci kripta mikroklímáját több tényező együttes hatása alakította ki. A templom építészeti kialakítása, a föld alatti elhelyezkedés, valamint a kripta szellőzőrendszere biztosította a folyamatos légáramlást és a relatív páratartalom alacsony szinten tartását. Ez a száraz levegő elvonta a testekből a nedvességet, ami elengedhetetlen a bomlási folyamatok lelassításához, megállításához.

Emellett a testeket fenyőfa koporsókba helyezték, köréjük faforgácsot szórtak, amely felszívta a testnedveket, elősegítve a kiszáradást. A fenyőfa gyantája pedig további konzerváló hatással bírt, hozzájárulva a holttestek ilyen jó állapotban való megmaradásához évszázadokon keresztül.

A kriptában a mumifikálódás teljesen természetes módon zajlott le a környezeti feltételeknek köszönhetően. A levegő összetétele, az állandó 991–1009 hPa légnyomás, és a hőmérséklet állandósága (8-11 °C között) szintén hozzájárult a szövetek dehidratációjához és a mikrobiológiai aktivitás minimalizálásához.

Amiről a múmiák mesélni tudnak    

A váci múmiákon végzett vizsgálatok számos érdekes tényre derítettek fényt az elhunytak életével és halálával kapcsolatban.

A fogazatuk vizsgálata például rávilágított a korabeli táplálkozási szokásokra, mely főként burgonyán és kukoricán alapult, kevés húsfogyasztással, ami magas fogszuvasodási arányhoz vezetett. A csontvázak elemzése kimutatta a gyakori fizikai munkából eredő kopás jeleit, valamint olyan sérüléseket is, mint például egy sikeresen meggyógyult lábtörés.

A legmegdöbbentőbb felfedezések a betegségekre vonatkoznak. A múmiák jelentős részénél (mintegy 89%-uknál) kimutatták a tuberkulózis (TBC) nyomait, és a DNS-vizsgálatok szerint sok esetben nem csak egy, hanem akár három különböző TBC-törzs is jelen volt egy-egy múmia szervezetében.

Ez a felfedezés értékes információkkal szolgál a TBC korabeli elterjedtségéről és a különböző TBC-törzsek fejlődéséről. Bár sokan hordozták a TBC-t, a DNS-vizsgálatok alapján csak az esetek körülbelül 35%-ában azonosították a halál közvetlen okaként.

Egyes múmiákon rendkívüli orvosi beavatkozások nyomait is felfedezték. Az egyik legismertebb eset Borsodi Terézia, akinél egy halál után végzett császármetszés nyomai láthatók, karjaiban tartva újszülött gyermekét, aki csak néhány nappal élte túl édesanyját. Egy másik különleges eset Sándor Terézia apáca múmiája, akinél egyértelműen látszik a szív eltávolításának nyoma, feltehetőleg végakarata szerint, hogy szívét a szülővárosában temethessék el.

A kutatások tehát nem csupán a halál okait és a betegségeket tárták fel, hanem betekintést engedtek a XVIII-XIX. századi váci lakosok életmódjába, táplálkozásába és a korabeli orvostudomány lehetőségeibe is.

Milyenek lehettek egykor az itt eltemetett emberek?

A természetes mumifikálódásnak köszönhetően sok múmia arcvonása meglepően jól megőrződött. Ez lehetőséget nyújtott arcrekonstrukciók készítésére, kézzelfogható közelségbe hozza a régmúlt embereit a modern kor emberével. Ezek az arcrekonstrukciók a kiállításon is láthatóak, sajátosabb személyiséget adva az elhunytaknak.

Egy különleges kutatási projekt keretében néhány múmia hangját is megpróbálták rekonstruálni a megőrzött légzőrendszerük és koponyájuk alapján. Bár ez egy rendkívül összetett kísérleti eljárás, izgalmas perspektívát nyújt arra, hogyan szólalhatott meg a múlt, milyen lehetett a hangja egy több száz éve élt embernek.

Az elhunytakat természetesen korabeli ruházatban temették el, ami sokat elárul a XVIII-XIX. századi divatról és a társadalmi státuszukról. Néhány koporsóban személyes tárgyakat is találtak, például imakönyveket, rózsafüzéreket vagy ékszereket, amelyek az elhunytak hitére, vallására és személyiségére utalnak.

A múmiákat tartalmazó koporsók nem egyszerű ládák voltak. A koporsókat színesre festették, amelyet többnyire virágminták, szentképek vagy az elhunyt nevét és halálozási dátumát tartalmazó információk egészítettek ki. Ez a korabeli temetkezési szokásokba és a helyi kézművességbe is érdekes betekintést nyújt.

A múmiákat felfedezésük után gondosan restaurálták és konzerválták, hogy a jövő generációi számára is megőrizzék őket. A leletek egy része ma a váci Tragor Ignác Múzeumban tekinthető meg, míg másokat további tudományos kutatásokhoz használnak. 

Nézd meg videón a hátborzongató váci múmiákat:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: