
Amíg mi itt a földön a szelektív hulladékgyűjtéssel szerencsétlenkedünk, a fejünk felett egy komplett szeméttelep repked. Az elmúlt 70 évben az emberiség mindegy 220 000 tárgyat állított Föld körüli pályára, amelynek nagyja ma már űrszemét lett. A milliárdosok játékszereitől a konkrét emberi ürülékig minden megtalálható. Összeszedtük a 9 legfurcsább dolgot, ami remélhetőleg még egy ideig nem esik a fejünkre.

Bertrand Russell, az Isten nem létezésének bizonyításával kapcsolatban mondta egyszer, hogyha azt állítaná, hogy a Föld és a Mars között egy parányi kínai teáskanna kering a Nap körül, amit még a legerősebb távcsöveinkkel sem lehet látni, senki nem tudná őt megcáfolni. Nos, akármit is gondoljunk Istenről és a teáskannákról, abban egyetérhetünk, hogy az emberi hülyeségnél nincs nagyobb erő a világon. Ha kínai teáskannát nem is, de például Teslát már sikerült a Föld és Mars közé eljuttatnunk. A legújabb Hold-misszó remek apropót ad ahhoz, hogy megemlékezünk a 9 legfurcsább dologról, amit az emberiség jó ütletnek tartott az űrbe juttatni.
Készülj fel, mert a következő lista után más szemmel nézel majd a csillagos égre: lehet, hogy amit hullócsillagnak hittél, az valójában csak egy elszabadult villáskulcs vagy egy űrhajós elfeledett tízóraija. Az emberiség egészen elképesztő dolgokat hagyott az űrben.
Ez a legrégebbi ember alkotta tárgy, ami még mindig kering a Föld körül. A világ legöregebb műholdja tulajdonképpen egy 15 centiméter átmérőjű alumíniumgömb, ami 91 centiméteres antennafesztávval rendelkezik. 1958-ban lőtték fel, és bár már évtizedek óta nem sugároz jelet, egyelőre esze ágában sincs visszatérni. Érdekesség, hogy ennek a műholdnak a pályájából következtettek először arra, hogy a Föld nem teljesen gömb alakú.

Elon Musk nem sajnálta a pénzt a marketingre: a 2018-ban dollármilliókért kilőtt Tesla Roadsterét Nap körüli pályára állította. A kormány mögött egy szkafanderes bábu, Starman ül, a kijelzőn pedig a „Ne ess pánikba!” felirat virít, ami Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvéből lehet ismerős. Az autó jelenleg valahol a Marson túl kering a Nap körül és Starman az egyetlen sofőr, akinek sosem kell aggódnia a bírságok miatt.

2008-ban Heidemarie Stefanyshyn-Piper űrhajós keze közül csúszott ki egy 10000 dollárt érő, teljes táskányi felszerelés űrséta közben. A méregdrága szerszámok azóta is a Föld körül keringenek. Ha esetleg valaha egy villáskulcs zuhanna a fejedre a semmiből, tudni fogod, kit kell hívni kártérítésért.

Az Apollo űrmisszió-korszakban nem bonyolították túl a dolgokat: a vizeletet minden további nélkül kiengedték a világűrbe. A vákuumban a folyadék azonnal apró, fénylő jégkristályokká fagyott. Az asztronauták szerint gyönyörű látvány volt, ahogy csillogtak a napfényben.
Egy apró kerámialapon hat híres művész rajzai jutottak a holdra az Apollo-12-vel:
A '60-as években az amerikaiak úgy gondolták, jó ötlet lesz egy apró réz tűkből álló gyűrűt vonni a Föld köré, hogy így javítsák a rádiókommunikációt. A terv nem vált be, de a tűk nagy része még mindig ott van, és úgy viselkednek, mint egy láthatatlan, gyilkos felhő, amelyik bármelyik műholdat és űrhajót képes tönkretenni.
Vannak, akik nem érik be egy szimpla sírkővel, és az egész univerzumot szemelték ki végső nyughelynek. Több tucat ember, köztük a Star Trek atyja, Gene Roddenberry hamvai is a Föld körül keringenek egy urnában.
Amikor 2002-ben felfedeztek egy új aszteroidát a Föld körül, mindenki lázba jött. Aztán kiderült: csak egy régi Apollo-12 rakétafokozat, ami évtizedeket töltött az űrben, aztán egyszer csak hazatalált.

Az első holdraszállás idején az űrhajósoknak hatalmas problémát jelentett a nagydolguk elvégzése és a végtermék tárolása. Az egyetlen megoldás egy ragasztós nejlonzacskó volt, mit a fenekükre kellett illeszteni, ám néha hiba csúszott a művelet elvégzse közben. Még a NASA hivatalos jegyzőkönyveiben is szerepel egy eset, mi 1969-ben történt. Az Apollo 12 a Hold körüli pályán volt, amikor Tom Stafford parancsnok egyszer csak felkiáltott:
„Adjatok gyorsan egy szalvétát! Egy kaki lebeg a levegőben!”
Mire a legénység többi tagja (Young és Cernan) azonnal hárítani kezdett, hogy „az nem az enyém, az biztos nem így néz ki”. Képzeljük csak el a jelenetet: három magasan képzett vadászpilóta és mérnök keget az űrhajóban egy darab ürüléket a történelem legfontosabb küldetésén, hogy nehogy belemenjen a műszerekbe vagy valakinek a szájába. Mivel a súlycsökkentés kritikus volt a visszatérésnél, az Apollo-missziók asztronautái mindent kidobtak a leszállóegységből, amire már nem volt szükségük. Ez összesen 96 zsáknyi emberi ürüléket jelent, ami a mai napig ott pihen a Hold felszínén.
Az alábbi videóban az Apollo-16 legénységének holdsétáját nézheted meg:
Ezek a cikkek is tetszeni fognak:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.