Egyenesen a halál torkából menekült meg az a 43 éves, kanadai nő, aki épp a férjével feküdt az ágyban, amikor kettős sztrókot kapott. A súlyos agyvérzés után az orvosok csupán 50% esélyt adtak a túlélésre. Amber Cavanagh állítja: ez idő alatt látta a túloldalt, ahol még a gyerekkori kutyáival is találkozott.

Az asszony éppen filmet nézett a családjával, amikor hirtelen elviselhetetlen migrén tört rá. Korán lefeküdt, majd arra ébredt, hogy a teste jobb oldalát nem tudja mozgatni, és az egyik szemére sem lát. Kétségbeesetten próbálta felhívni férje, a 41 éves Michael figyelmét úgy, hogy az egyetlen mozgatható karjával verte a falat. A férfi mentőt hívott, a mentősök pedig közölték vele, hogy álmában kettős sztrókot és kontrollálhatatlan agyvérzést szenvedett, és mindössze 50 százalék esélye van a túlélésre.
A megpróbáltatások közben Cavanagh azt állítja, hogy átlépett arra a helyre, ahová közvetlenül a mennyországba való belépés előtt jutunk.
A halál volt a legcsodálatosabb dolog, amit valaha átéltem
- fogalmazott sokkolóan. A nő szerint a szellemi vezetői két lehetőséget adtak neki.
"Nem volt félelem, csak szeretet. Úgy néztem ki, mint önmagam legjobb változata, és körülöttem volt mindenki, akit valaha szerettem, és aki már nincs velünk – beleértve a gyerekkori kutyáimat is. De választanom kellett aközött, hogy vissza akarok-e térni a gyerekeimhez, vagy maradok ezen a helyen, ahol olyan békét éreztem, amilyet még soha. Nem volt könnyű, mert olyan volt, mintha hazatértem volna, és nem akartam elmenni" - mesélte, hozzátéve: végül visszatért az életbe, de a megpróbáltatások ezzel nem értek véget:
Újra kellett tanulnom mindent: járni, beszélni, enni. A családom a poklot járta meg emiatt. De már nem félek a haláltól, vagy attól, hogy átlépek a túloldalra. Attól félek, hogy nem tudok majd visszatérni arra a helyre
- fejtette ki a nő.
Tapasztalata teljesen megváltoztatta a halálhoz és az élethez való viszonyát. Bár tart egy újabb sztrók lehetőségétől, a haláltól már nem fél. Úgy érzi, az élmény megtanította értékelni az életet, türelmesebb lett, és közelebb került a családjához. Néha, amikor nehéz napja van, becsukja a szemét, és felidézi azt a békés kertet, ahol a füvet érezte a talpa alatt - írja a Mirror.
"Nem volt fény felé haladás, és senki sem hívott. Furcsán hangzik, de nem aggódtam a családomért, mert tudtam, hogy minden rendben lesz. Nem volt többé ki, mit, miért, mikor vagy hol – egyszerűen mindent tudtam. Körülöttem egy csodálatos kert volt, és éreztem a füvet a talpam alatt. Jobbra láttam az összes szerettemet, balra önmagam minden változatát – a múltbélit, a jelenlegit és a jövőbelit –, előttem pedig a szellemi vezetőim álltak. Telepatikusan beszéltem mindenkivel, köztük a nagymamámmal is. A gyerekkori kutyáim is körülvettek. Megérinthettem volna őket, de nem tettem, mert nem ezért voltam ott."
Mély, gyökeres, tiszta megnyugvást éreztem. Nagyon nehéz volt elfogadni, hogy el kell hagynom ezt a szeretetteljes fényben ragyogó helyet
- mesélte az asszony.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.