Darnyi Tamás évtizedek múltán kitálalt Széchy Tamásról és a szöuli olimpia rejtélyéről

Világklasszis úszóként is lehetőség szerint kerülte a nyilvánosságot, és a visszavonulása óta is ritkán nyilatkozik Darnyi Tamás. Most azonban kivételt tett az olimpiák valaha volt legeredményesebb magyar úszója: a 130 éves Magyar Olimpiai Bizottság sorozatában visszaemlékezett a szöuli és a barcelonai ötkarikás játékokon nyert két-két aranyérmére, és persze hajdani mesterére, Széchy Tamásra is.

Az 1988-as, majd az 1992-es olimpián is 200 és 400 méteres vegyesúszásban győztes magyar úszólegenda az első, szöuli szereplésével kapcsolatban kiemelte: noha akkor már világ- és Európa-bajnok, sőt világrekorder volt, az esélyessége dacára közel sem érzett magán akkora nyomást, mint négy évvel később, már a rendszerváltás után.

Darnyi Tamás fintorgott a világrekorddal nyert olimpiai arany után

– 21 éves voltam, fiatal voltam, tettem a dolgom, nem volt rajtam olyan nagy teher, mint később. Természetesen emlékezetes az első olimpiai bajnoki címem, néhány pillanat vagy emlékkép még bennem van. Például az, amikor beértem a célba.

Ez csak néhány percig vagy egy-két napig tartott, utána már örültem az eredménynek is, de az edzések alapján jobb időt vártam, sokkal jobban kellett volna úsznom

– mesélte például az első, 400-as szöuli győzelméről Darnyi Tamás, lerántva a leplet az akkori grimaszának okáról a 4:14.75 perces világcsúcsa után.

Széchy Tamás csak a sikereknél kritizált

– A Tamás bácsi az olimpiákon mindig adott egy papírt, hogy milyen időeredményeket vár akár századmásodpercre pontosan, és hát azon a papíron jobb idő volt. Ennek ellenére azért szerencsére az is világcsúcs volt, de az Öreg általában akkor mondott kritikát, amikor aranyérem meg siker volt. Amikor az ember rosszul úszott, akkor inkább csak dicsért – árulta el Széchy Tamásról a legsikeresebb tanítványa.

Darnyi a szöuli 200 méteres vegyesdöntőre is hasonlóan emlékszik, amikor két perc alatt akart úszni, így a 2:00,17-es új világrekorddal nyert második aranyával sem volt teljesen elégedett ("de ez legyen a legnagyobb probléma egy olimpiai aranyéremnél" – tette hozzá mosolyogva).

Business Class a repülőn, külön jármű az olimpiai faluban

Az 1988-as olimpiával kapcsolatban azt is elmondta Darnyi Tamás, hogy a másik aranyesélyessel, Szabó "Joe" Józseffel és Széchyvel együtt a legkényelmesebb helyeken repültek, mint ahogy a szálláshelyük és az uszoda közti távolság láttán is különleges bánásmódban részesültek ("Az Öreg elintézte"). 

Arról, hogy milyen volt az 1992-es, barcelonai olimpiája; miért érzett a korábbinál sokkal nagyobb nyomást magán; milyen negatív hatásait érezte a rendszerváltás utáni időszaknak; és mégis miért volt végül kellemesebb élmény számára és Egerszegi Krisztina számára is – minderről az alábbi teljes videointerjúban mesél Darnyi Tamás: