
Mindannyian szeretünk jó társaságban nevetni, de ha van egy nárcisztikus a barátunk, nincs szükségünk ellenségekre. Megmutatjuk, mikor válik a humor a manipuláció eszközévé. Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológussal jártunk utána a témának.

Milyen lenne az élet, ha nem tudnánk nevetni? A neves író, Mark Twain a humort az emberiség legnagyobb áldásának nevezte. Karinthy Frigyes szerint a nevetés „az egyetlen dolog a világon, ami nem nevetséges”, Széchenyi Zsigmond pedig úgy vélte, a humorérzéket vigaszképpen kaptuk azért, amik vagyunk. Humorból sokféle van, mindenki más tud teli szájjal nevetni, de most egy kutatás felfedte, hogy mi különbözteti meg az egészséges humort a nárcisztikus emberekétől.
A szerzők (Altmann & Sauls, 2025) a nárcizmus két fő kategóriájának – a grandiózus és a sebezhető nárcisztikusok – vizsgálatára összpontosítottak az adaptív (alkalmazkodó) és a maladaptív (hibásan működő) humorhasználattal összefüggésben.
A pszichológusok szerint mindkét nárcizmus altípusra jellemző a feljogosítottság érzése és a grandiozitás, mégis a grandiózus típusok inkább a felsőbbrendűség, a manipuláció és a kihasználás felé hajlanak, míg a sebezhető típusok gyakran túlérzékenyek, bizonytalanok, függők, és a szégyen, valamint a grandiozitás közötti ingadozás jellemzi őket.

Az adaptív és maladaptív humort közösségekben rendkívül nehéz felismerni, mert amikor mindenki nevet, olyan közösségi nyomás nehezedik a célponttá vált személyre, hogy ő is nevessen és ne vegye komolyan. Szerencsére a tanulmány szerzői Martin és munkatársai 2003-ban felállítottak egy humorkeretrendszert.
A szerzők azt találták, hogy a grandiózus nárcisztikusok hajlamosak az affiliatív és agresszív humort használni, de önmagukat úgy látják, mint akik pozitív humorformákat alkalmaznak, miközben barátjuk humorát egészségtelenebbnek érzékelik. A szerzők rámutattak, hogy ez összhangban van a grandiózus nárcisztikusok azon hajlamával, hogy másokat leértékeljenek saját felsőbbrendűségük megőrzése érdekében. Eközben a sebezhető nárcisztikusok nagyobb valószínűséggel használtak önironikus humort, és barátaikat, valamint azok humorstílusát pedig idealizáltabb perspektívából szemlélték.
A szerzők emlékeztetnek, hogy az egészséges barátságokra jellemző humor közös nevetésre invitál, de az a humor, amely ismétlődően embereket gúnyol ki és tesz meg a vicc célpontjának, a szociális dominancia egy formája lehet – és egy figyelmeztető jel (red flag), hogy egy grandiózus nárcisztikussal van dolgunk.
Ha pedig valaki megsértődik azon, hogy éppen megalázzák, már érkezik is a védekezés:
„Nyugi.”
„Csak vicceltem.”
„Túl érzékeny vagy.”
„Nem érted a viccet?”
Az igazi barátság nem zavar össze, és nem követeli meg, hogy valaki összezsugorodjon, teljesítsen vagy a saját rovására nevessen azért, hogy odatartozzon.
A nárcisztikus ember társaságban gyakran nagyon vágyik a figyelemre. Ilyenkor viccelődik, bohóckodik, központi figurává válik, és élvezi, hogy rá figyelnek, rajta nevetnek, körülötte forog a társaság. Ez is táplálja az önértékelését, mert ilyenkor fontosnak és különlegesnek élheti meg magát”
– mutat rá Dr. Makai Gábor
A szakember szerint miközben egy nárcisztikus gyakran viccelődik mások kárára, őt már nem lehet vicc tárgyává tenni. Ha valaki viszonozza a rosszindulatú poénkodást, annak könnyen sértődés, dühroham vagy visszatámadás lesz a vége. Ilyenkor az van benne, hogy nem akar alul maradni, ezért támad, vagy azonnal rámutat a másik ember gyengeségeire.
Ennek az az oka, hogy számára a vicc nem pusztán szórakozás, hanem a felsőbbrendűségének kifejezése. Amíg ő viccel másokon, addig fölényben érezheti magát. Ha azonban ő kerül a poén célpontjába, azt megszégyenítésként élheti meg”
– fogalmazott a szakember.
Íme egy videó arról, hogy mit irigyelnek a nárcisztikusok:
Ezek a cikkek is tetszeni fognak:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.