Halva született a kislánya, Niki nemrég lett 30 éves – Mindenki csodának titulálja a történteket

Valóságos csodának köszönheti az életét Niki, aki idén ünnepelte a harmincadik születésnapját. Édesanyjával, Erikával gyakran idézik fel a születése történetét, amely korántsem volt zökkenőmentes: a kislány szíve még az anyaméhben leállt, így halvaszületés során jött a világra. Az orvosok azonban nem adták fel, és sikerült visszahozniuk az életbe, Niki pedig végül teljesen egészségesen kezdhette meg az útját.

Csoda a halvaszületés után

Nem véletlen, hogy az anyák napja minden évben nagy jelentőséggel bír Niki és Erika számára. Ilyenkor mindig előkerülnek különböző családi történetek és közös emlékek. Sok esetben régi fényképek segítségével idézik fel azokat az élményeket, amelyek közös életük során meghatározóak voltak. A két nő szinte barátnőkként beszélget egymással, és a visszaemlékezésekből sosem hiányoznak a felszabadult, sokszor könnyekig tartó nevetések sem.

– Nagyon szoros a kapcsolatunk, általában napi szinten beszélünk telefonon. Mindig őt hívom, ha valamivel kapcsolatban tanácstalan vagyok, vagy ha összecsapnak a hullámok a fejem felett, és arra vágyom, hogy valaki megnyugtasson. Anyára mindig számíthatok – mondja Niki. – Pontosan nem emlékszem, mióta tudom azt, hogy milyen körülményes volt az érkezésem. Talán akkor hallottam először ezt a történetet, amikor a kistesómat várták anyáék. Ekkor már szóba kerülhetett az, hogy amikor én születtem, történt néhány „izgalmas dolog”. A szüleim nem szerették volna, hogy ez megismétlődjön, ezért az öcsém tervezett császárral jött világra. Ekkor hároméves voltam, de a későbbi években beszéltünk erről egyre mélyebben. Azt viszont hozzáteszem, hogy mivel már tudjuk, hogy nem lett ebből baj, a mai napig szeretünk erről beszélni, mert mégis csak egy sikertörténet, és általában mindenki egy csodának titulálja.

„Az altatás előtt a kisbabámra gondoltam”

Erika mindig is nagyon vágyott arra, hogy édesanya lehessen, ezért amikor a terhességi tesztje pozitív lett, leírhatatlan boldogság töltötte el. A várandósság időszaka problémamentesen telt, a szülés gondolata azonban – sok kismamához hasonlóan – benne is némi félelmet keltett.

– Minél közelebb került a nap, amikor kiírtak szülésre, annál inkább féltem az egésztől. Arra gondoltam, hogy ezt nem lehet már visszacsinálni, és tudtam, hogy nagyon fog fájni. Mivel ő az első gyermekem, nagyon reménykedtem abban, hogy anyai ágon öröklöm a könnyű szülést – mondja az édesanya. – A tízperces fájások csütörtök estére érkeztek meg. Egész éjjel fokozódtak, kora reggelre pedig kiderült, hogy természetes úton nem fog sikerülni a szülés, és császármetszést kell alkalmazni. Ekkor azt hittem, hogy túl vagyok a nehezén, nem tudtam, hogy a legnagyobb probléma ezután következik be. Az altatás előtt a kisbabámra gondoltam, és tudtam, hogy már jó kezekben vagyunk és minden rendben lesz – emlékezik vissza. – A műtőben való felébredésre egyáltalán nem emlékszem, ezért Niki apukájától tudtam meg, hogy mi történt. Ekkor már túl volt az életveszélyen, ezért annyira nem ijesztett meg a dolog, hiszen azt is azonnal mondta, hogy már minden rendben van vele.

„Nem kaptunk egyértelmű magyarázatot”

Az újdonsült szülőket folyamatosan nyugtatták a nővérek és az orvosok, hogy a kislányukkal minden rendben van, ám arra senki sem tudott magyarázatot adni, hogy mitől állhatott meg a szíve.

– Egynapos korában láthattam először Nikit. Nagyon vártam, hogy végre találkozhassunk, és a karomba foghassam. Akkor nyugodtam meg igazán, amikor ez megtörtént, hiszen láttam, hogy tényleg minden rendben van vele. Összesen nyolc napig feküdt az intenzív osztályon. A nővérek és az orvosok nagyon rendesek voltak, folyamatosan erősítettek minket, hogy semmi probléma nincs, és nem is lesz. Arra, hogy mi vezethetett ehhez a súlyos helyzethez, nem kaptunk egyértelmű magyarázatot. Mi úgy gondoltuk, talán a hosszú vajúdás meríthette ki annyira, hogy az altató már túl sok volt számára, de ezt sosem erősítették meg – idézi fel Erika.

A válaszok hiánya azonban idővel háttérbe szorult, hiszen számára az volt a legfontosabb, hogy kislánya végül megszületett, és vele együtt az élete is kiteljesedett. Niki azonban még ezek után is tartogatott meglepetéseket – nemcsak édesanyjának, hanem az egész kórháznak is.

– Mint említettem, intenzív osztályon volt, a 4100 grammos súlyával pedig egy kicsit szűknek és rövidnek bizonyult a koraszülött babákra tervezett inkubátor. Emiatt történt is egy incidens: mivel nagy baba volt, nem érezte magát kényelmesen az inkubátorban, a sok helyezkedés közepette pedig kiszedte a kanült kezéből, a lábával pedig kirúgta az inkubátor oldalát. Szerencsére ezt is túlélte! – mondja nevetve az édesanya.

„Nem lehet előttünk semmilyen akadály”

Ezt követően szerencsére minden a legnagyobb rendben alakult, Niki fejlődése szépen, zavartalanul indult el. A háziorvosuk javaslatára két hónapos korában teljes körű újszülött szűrésen is részt vettek, hogy kiderüljön, okozott-e bármilyen szervi elváltozást a korábbi szívleállás. A vizsgálatok azonban megnyugtató eredményt hoztak: semmilyen rendellenességet nem találtak. Talán ennél is beszédesebb, hogy Niki ma már felnőtt nő, akire az édesanyja nem is lehetne büszkébb.

– Biztos vagyok benne, hogy mindez hozzájárult a kapcsolatunk erősségéhez. Őszintén szólva, szeretünk erről beszélgetni, mert hiába nem emlékszem rá, mégis úgy érzem, hogy ez egy közös kaland volt, amit együtt éltünk át, és ez összeköt minket – mondja Niki. – Viccesen szoktunk is arra utalni, hogy ha ezt a szülést sikerült így abszolválnunk, akkor semmilyen nehézség nem lehet akadály a számunkra. Nyilván néha vannak köztünk viták, és vannak dolgok, amikben nem értünk egyet, de kinél nincsenek? A lényeg, hogy mindig számíthatunk egymásra, és jól érezzük magunkat egymás társaságában. Szerintem anya egészen különleges: nemcsak gondoskodó, hanem kifejezetten vagány is. Imádunk együtt horrorfilmeket nézni, akár a moziban is, és mindig nyitott az újdonságokra. Gyakran kártyázunk együtt a családdal, az elmúlt két évben pedig egy új, közös anya–lánya programunk is lett: együtt járunk körmöshöz. Nélküle biztosan nem tartanék ott, ahol most – nála jobb édesanyát kívánni sem tudnék!

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: