

Tamás és Noémi története filmbeillő. A gimnáziumi éveik végén ismerkedtek meg egymással, fiatalon összeházasodtak, ma pedig már három gyerekük van. Kívülről nézve senki sem mondaná meg róluk, hogy milyen harcot kellett megvívniuk azért, hogy még ma is együtt lehessenek. A több mint 10 éve Pátyon élő család boldog és egészséges, de ez nem volt mindig így: néhány éve közös veseátültetést vállaltak, hogy fenntarthassák a családjukat.

A pasaréti ferencesek szilveszteri bálján örökké megváltozott Somogyi Farkas Tamás és Somogyi-Adamis Noémi élete. Itt ismerkedtek ugyanis meg egymással gimnazista korukban. Már akkor nyilvánvaló volt számukra, hogy összeillenek, hiszen mind a ketten nagy családban nőttek fel és hasonló értékrend szerint gondolkodtak, így rengeteg közös témájuk volt. Nem is meglepő, hogy a szerelmük hamar komolyra fordult: 2006-ban összeházasodtak, mindössze 21 és 22 évesen. Az oltárnál tett ígéretüket azonban zsenge koruk ellenére is komolyan vették: egészségben, betegségben kitartanak egymás mellett, immár lassan 20 éve.
– Sokszor látjuk, hogy a fiatalok nem mernek dönteni, mi viszont nagyon biztosak voltunk a döntésünkben, és ma sem tennénk máshogy. Egy kapcsolatért tenni kell, hogy mindig jó maradjon, de ha ez megvan, a nehézségek képesek akár még jobban összekovácsolni minket, nem pedig szétválasztani – meséli a házaspár, akik tudják, hogy miről beszélnek, hiszen nekik nehézségből bőven kijutott. Tamás 28 évesen ugyanis letaglózó diagnózist kapott: valamikor 30 és 60 éves kora között le fognak állni a veséi.
– Tamás édesanyja is transzplantált volt, de amikor összeházasodtunk, nem tudtuk, hogy a férjem is érintett lehet. Ez csak évekkel később derült ki. Kaptunk egy papírt, amelyen feketén-fehéren le volt írva, hogy mi vár rá, de ekkor még Tamás teljesen jól volt, így sokáig reménykedtünk is, hogy tévedésről van szó. A férjem viszont a 30. születésnapját már meg sem akarta ünnepelni, hiszen nem könnyű, mikor kapsz egy ilyen diagnózist – meséli Noémi, aki végig támogatta férjét a nehéz időkben. A házaspárnak ekkor már volt két fia is, Adorján és Bendegúz, így Tamás édesapaként nézett szembe a ténnyel: új vesére van szüksége, ha élni akar.
– A romlás lassan, hosszú évek alatt történt, majd egy ponton felgyorsult. Egyre fáradtabb voltam, az értékeim fokozatosan romlottak. Végül 2021-ben jutottunk el oda, hogy rövid időn belül dialízisre lesz szükségem, ha nem kapok egy új szervet – fejti ki Tamás. Csakhogy ahogy az lenni szokott, a baj nem járt egyedül. Amíg ugyanis mindenki a férfi vesebetegségével volt elfoglalva, addig 2015 tavaszán Noémi váratlanul belső vérzést kapott.
– Egyik pillanatról a másikra kórházba kerültem, és még az éjjel sürgősségi műtétem volt. Emlékszem, hogy amikor toltak a műtő felé, Tamás fogta a kezem, és bár már nagyon rosszul voltam, azt mondtam neki: ha velem bármi történne, nézesse meg, hogy a vesém nem jó-e a bátyjának, aki akkor dialízisen volt. Ez volt az első gondolata annak, hogy a vesém más életét mentheti meg. Így amikor Tamásnak lett szüksége új szervre, valahogy eszembe jutott ez. Úgy éreztem, hogy a családunk problémáját meg kell oldani és a félelemnél erősebb volt a vágy, hogy Tamás minél előbb felépüljön, és újra normális családként élhessünk. A nehéz helyzetekben az ember szó szerint megéli, hogy bárhol pótolhatók vagyunk, kivéve a családunkban. Ezt sosem szabadna senkinek sem elfelejtenie – részletezi Noémi a nem mindennapi döntést. Tamás sokáig ugyan nem akarta elfogadni, hogy a felesége bármilyen kockázatot is vállaljon miatta, az idő sürgette őket, így végül elindultak ezen a nehéz és egyben nemes úton; és bár gyerekként felmerült Noémiben, hogy orvos legyen, végül más hivatást választott. Egy életet azonban így is megmentett – a férjéét.
A vesetranszplantációról konkrét mondatok nem maradtak meg Tamásékban, csak érzések. A házaspárt egy szobába fektették és közvetlenül egymás után műtötték meg őket.
– Mikor engem bevittek, távolról láttam is, ahogy eltolták Noémit. Az új, ajándék vesém azonnal, már a műtőasztalon működni kezdett. Mikor engem behoztak a szobába, Noémi már várt rám és magánál is volt. A műtét előtt a bizalom, az elengedés és a hála volt bennünk. Az újratalálkozás pillanata pedig a megnyugvásról, bizakodásról és a reményről szólt. A hitünk és a szeretetünk adta a legnagyobb erőt és az, hogy mindig egymás felé fordultunk. Sokszor csak annyit mondtunk: együtt megoldjuk, menni fog, és így is lett. Az új vesém azóta is kiválóan működik, aki nem tud a transzplantációról, abban fel sem merül, hogy min mentünk keresztül, annyira teljes életet élünk – meséli Tamás a Fanny magazinnak.
Átvette Noémi tulajdonságait a veseátültetés után
Sokan mondják, hogy a donor tulajdonságaiból átvesz valamit az, aki a szervet kapja. Tamásék esetében ez különösen érdekes, mert pontosan tudják, hogy mi volt Noémira jellemző korábban. A műtét előtt ugyanis ő kifejezetten tisztaság- és rendmániás volt, azóta viszont ebben sokat lazult. Tamás viszont ezzel szemben a műtét óta sokkal jobban figyel a rendre, sőt néha még a mosogatógépet is képes átpakolni.
A házaspár mindezek után egy újabb csoda részese lehetett. Tíz év várakozás után ugyanis megszületett harmadik fiuk is, Fülöp, aki most másfél éves. Tamásék kezelőorvosának tudomása szerint Magyarországon Noémi a második donor, aki veseadást követően szült.
– A várandósság fokozott odafigyelést igényelt, de hatalmas ajándék volt. Habár mindenki nagyon figyelt rám, végig biztonságban éreztem magam. Nagyon különleges volt azt megélni, hogy egy évtized várakozás után, miután odaadod az egyik vesédet, két új vese fejlődik ki és növekszik benned az új élettel. Csodálatos érzés volt, sokszor eszembe jut ma is – mesél a várandósságáról Noémi, aki férjével 2021-ben létrehozott egy közös alapítványt is. Az Adj Életet Alapítvány két pillérre építve segíti és támogatja az életadást: adj életet mint szülő, és adj életet mint donor. Noémi mind a kettőt megélte.

Noémi és Tamás tavasszal ünnepli 20. házassági évfordulóját. Ennyi még gombócból is sok, ahogy mondani szokás. A házaspár azonban bizonyította, hogy a jó házasság titka nem az idő, hanem az, hogy akkor is egymást válasszák, amikor nehéz. Noémi és Tamás mind a mai napig ünnepli a Valentin-napot, de már nem úgy, ahogyan régen.
– Ilyenkor inkább tudatosan megállunk egy kicsit, még jobban egymásra figyelünk, és hálát adunk azért, hogy együtt lehetünk. Számunkra azonban a szeretet nem egyetlen naphoz kötődik, hanem a mindennapokban van jelen. Nekünk a házasság azt jelenti, hogy egymás életéért is felelősek vagyunk – zárja gondolatait a házaspár. Ők az élő bizonyítékai annak, hogy az igaz, mesébe illő szerelem létezik, és ha megtaláljuk, az szó szerint megmentheti az életünket.
Több mint ezren várnak új vesére
A vesetranszplantációs várólistán rendszeresen 1000 fő felett van a betegek száma. Van, aki pár héten belül és van, aki csak évek múlva kap új szervet. Habár az elmúlt néhány évben az élődonoros veseátültetések száma növekedett, még mindig kevés emberhez jut el ez a lehetőség. Tamásék ezért fontosnak tartják, hogy felhívják a figyelmet az élődonáció lehetőségére. Egy rokon vagy hozzátartozó ugyanis tényleg képes megmenteni a beteg életét azzal, ha nekiadományozza a szervét.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.