3 „red flag”, amit szinte mindig figyelmen kívül hagysz ismerkedéskor

• Egy ismerkedés elején tapasztalható következetlenség, például az eltűnő-visszatérő viselkedésmód egy baljóslatú minta, amelyet hajlamosak vagyunk megmagyarázni önmagunknak ahelyett, hogy figyelmeztetésnek vennénk.
• A finom határátlépések és az érzelmi felelősség hiánya szintén korai jelek: ha a „nem” nem számít, vagy minden ex hibás, az később is visszatérő probléma lesz.
• Az agyunk hajlamos a kifogáskeresésre, ezért a belső rossz érzéseket elnyomjuk, pedig azok gyakran pontosabban jelzik a valóságot, mint a magyarázataink.

Volt már olyan, hogy egy megérzésről inkább nem vettél tudomást, mert úgy könnyebb volt? Ismerkedéskor az intő jelek ritkán egyértelműek, ezért könnyű figyelmen kívül hagyni azokat.Valójában azonban az apró jelek hatalmas „red flagek” lehetnek. Ott rejtőzhetnek a kései válaszokban, az elmaradt gesztusokban, mi pedig szinte kivétel nélkül átsiklunk felettük. Hogy a következő ismerkedéshez felvértezhesd magad, alább sorra vesszük a társkeresés buktatóit.

Íme, leggyakrabban ezek a társkeresés buktatói

A társkeresés nehézségei sokszor nem látványosak, hanem apró, jelentéktelennek tűnő helyzetekben mutatkoznak meg. Az alábbi példák segítenek felismerni azokat a mintákat, amelyek felett könnyű átsiklani egy ismerkedés elején.

1. Elérhetetlenség

Ír, majd napokig semmi, aztán visszatér, mintha mi sem történt volna? Ez az eltűnő-visszatérő mintázat az egyik legtöbbet magyarázott viselkedésmód: „biztos csak elfoglalt", „ilyen a munkája", „nem telefonozó típus" – mondogatjuk magunknak, ám ha valaki már az elején így viselkedik, mi a végtelenségig kereshetjük a kifogásokat; az ő viselkedése nagy valószínűséggel nem fog változni. Ha pedig mindennek tetejében kijelenti, hogy laza kapcsolatot szeretne, végképp ne várjuk, hogy majd miattunk változtat az elhatározásán.

Miért reménykedünk mégis?

Az eltűnés utáni visszatérés intenzívebb, amolyan jutalmazó érzéseket kelt, az illető pedig általában figyelmesebb és érdeklődőbb, mint korábban.

2. A határok feszegetése

Ha nem vagyunk résen, könnyen átléphetik a határainkat, ami olyan apró lépésekben mutatkozhat meg, minthogy meghoznak egy apró döntést helyettünk, vagy semmibe veszik, ha valamire nemet mondunk. Habár a másik határainak egészséges feszegetése teljesen normális lehet egy felnőtt ismerkedés során, ez némelyeknél manipulatív viselkedésbe csaphat át egy idő után. A manipuláció pedig kifejezetten mérgező egy kapcsolatban.

Miért nem vesszük tudomásul kezdetben?

A korai felismerést nehezíti, hogy az ismerkedés elején sokszor mi sem tudjuk pontosan, hol húzzuk meg a határainkat. Ilyenkor a másik viselkedése észrevétlenül beépülhet a saját normarendszerünkbe, ez pedig utólag az egyik legnehezebben visszafejthető folyamat.

3. Az érzelmi érettség hiánya

Ha valaki folyton szóba hozza a korábbi kapcsolatait és minden régebbi partnerét szörnyetegként festi le, miközben a saját felelősségét nem ismeri el, az rengeteget elárul az illető érzelmi érettségéről.

Miért hagyjuk figyelmen kívül?

Sokan az őszinteség álcája mögé rejtik az exükről szóló, becsmérlő történeteket, önmagukat áldozatszerepben feltüntetve. Ilyenkor hajlamosak vagyunk beleesni abba a hibába, hogy reménykedni kezdünk, mert az egónk azt üzenni: „velünk majd más lesz”. Csakhogy az érzelmi minták nem oldódnak fel pusztán azért, mert új ember lép a képbe. Aki a múltban következetesen mások hibájának tulajdonította a kudarcokat, az valószínűleg ugyanezt a mintát követi a későbbiekben is.

Miért keresünk kifogásokat?

Vajon miért választjuk a maradást akkor is, amikor a belső vészcsengőnk már rég megszólalt? A pszichológia ezt kognitív torzításnak nevezi. Ennek számos fajtája tetten érhető lehet egy párkapcsolatban, például hogy a partner kezdeti kedvességén keresztül szemlélünk minden mást, így alulértékeljük a negatívumokat. Az agyunk ilyenkor szelektál az információk között, felnagyítja a kedves gesztusokat, és elhalványítja a rosszat. Ehhez hozzáadódhat a környezetünk zaja is, azok a baráti, hozzátartozói vélemények, melyek szerint túl válogatósak vagyunk, vagy hogy mindenki megérdemel egy újabb esélyt. Minél többször halljuk az ilyen és ezekhez hasonló okításokat, annál nehezebb különbséget tennünk aközött, amit érzünk, és amit érezni szeretnénk, a külső hangok ugyanis elnyomják a mi belső hangunkat.

Hogyan lehetek fogékonyabb a jelekre?

Mielőtt újra megpróbálnánk megmagyarázni valamit, amit már egyszer megkérdőjeleztünk a másikban, érdemes megállnunk egy pillanatra és elemeznünk a helyzetet. Feltehetjük például a kérdést, hogyan éreznénk magunkat hosszú távon, ha az adott viselkedésminta folytatódna, illetve tükröt is tarthatunk önmagunk elé azzal, hogy elgondolkodunk rajta: vajon tényleg nem tudatosítottuk a másik viselkedését, vagy csak nem akartuk tudatosítani azt?

Ha kíváncsi vagy további red flagekre, nézd meg a következő videót:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: