
„A kapcsolódás iránti vágy minden emberben ott van. Társas lények vagyunk. De nagyon sok kapcsolat átvált egy olyan működésbe, ahol együtt vagyunk, mégsem kapcsolódunk” – magyarázza dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, akivel a társas magány pszichológiájáról beszélgettünk.

A társas magány tipikusan nem akkor alakul ki, amikor valaki egyedül él, hanem akkor, amikor kapcsolatban van.
Logisztika van, gyerek van, munka van, közös nevező van, de az intimitás egyszer csak eltűnik. A kapcsolat érzelmileg sekélyessé, sivárrá válik
– magyarázza a pszichológus. Ilyenkor sokan „robotikus üzemmódra” kapcsolnak: teszik a dolgukat, helytállnak mindenhol, miközben belül egyre üresebbnek érzik magukat. A külvilág gyakran semmit nem vesz észre ebből.
Az érzelmi elhidegülés egyik legnagyobb csapdája, hogy az ember önmagát kezdi hibáztatni.
Gyakran a nő vagy a férfi azt gondolja: biztos én vagyok a rossz, biztos velem van a baj. Innen pedig könnyen elindulhat az önértékelési zavar, a depresszív hangulat, sőt akár testi tünetek is
– figyelmeztet a pszichológus. A helyzetet tovább rontja, hogy ezek az állapotok még inkább növelik az érzelmi távolságot a felek között.
Sokan attól félnek, hogy ha szóba hozzák az érzéseiket, azzal romba döntik a kapcsolatot. Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint ez tévedés.
Ez nem azt jelenti, hogy a kapcsolat rossz vagy kuka. Egyszerűen érzelmileg nem kapcsolódunk. Erről lehet, sőt kell beszélni
– hangsúlyozza. A kulcs az, hogy ne vádaskodjunk, hanem nevezzük meg az érzéseinket és a szükségleteinket.
Nem azt mondom, hogy „te soha nem figyelsz rám”, hanem azt, hogy hiányzik az érintésed, a közelséged, az, hogy ketten legyünk
– magyarázza.
A szakember szerint érdemes visszanyúlni a kapcsolat elejéhez.
Amikor összejöttünk, nem hiányzott semmi. Akkor valamit jól csináltunk. Ezt kellene felidézni: mitől éreztem magam akkor boldognak? Mi kellene most?
– hangsúlyozza a pszichológus. A különbség csupán annyi, hogy ma tudatosan és több energiával kell dolgozni a kapcsolaton.

A társas magány érzése valójában figyelmeztetés.
Ez egy piros lámpa. Ha ezt lebokszoljuk magunkban, és megy tovább a hallgatás meg a robotikus működés, akkor előbb-utóbb valaki ki fog lépni a kapcsolatból
– mutat rá a pszichológus. Ha a kommunikáció otthon nem megy, érdemes szakember segítségét kérni. Sok párnál működik az, ami a mindennapok rohanásában lehetetlennek tűnik.
Fontos különbség: a társas magány nem azonos a depresszióval.
Az ember funkcionál a munkában, sportol, teszi a dolgát, de a kapcsolatában szenved. Nem az egész élet romlott el, hanem a párkapcsolat”
– hangsúlyozza a pszichológus. Gyakori kísérőjel a szexhiány, az állandó konfliktusok, az érzelmi eltávolodás és az egyedüllét érzése.
A társas magány nem csak párkapcsolatban jelenhet meg.
Rengeteg ismerős, követő, aktív közösségi élet mellett is ott lehet a hiány. A kapcsolatok felszínesek, nincs mélység, nincs valódi kötődés
– mondja a pszichológus.
Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus nem kertel. „Ha valaki magára ismer, akkor bele kell állni. Robbantson bombát a kapcsolatban, és ne féljen a következményektől. Ennél rosszabb már nem nagyon lehet” – mondja. Ez nem rombolást jelent, hanem önazonos megjelenést: a vágyak, szükségletek kimondását.
Ne gondolják túl. Nem lehet elrontani azzal, hogy őszintén beszélünk arról, mire van szükségünk érzelmileg
– teszi hozzá. Akár más párokkal való beszélgetés, akár önismereti társasjátékok, közös gondolkodás is segíthet. A lényeg: ne külön, hanem együtt próbálják megoldani a kialakult helyzetet.
Az alábbi cikkeinket se hagyd ki:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.