Hogyan mondjuk el egy kisgyereknek, hogy meghalt az édesanyja? – A pszichológus válaszol

Január 21-én tragikus körülmények között elhunyt Jákli Mónika fitneszmodell és influenszer. Most 3 éves kislánya előtt áll a nehéz feladat: megérteni, hogy az édesanyját már soha többet nem láthatja viszont. Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológust kérdeztük arról, hogyan közölhetjük a szörnyű hírt egy kisgyerekkel, anélkül, hogy hosszútávú sérüléseket okoznánk.

• Egy kisgyerek egészen máshogy érti a halált: számára az anya „eltűnik”, nem pedig végleg megszűnik.
• A ködösítés és a szépítés (pl. „elaludt”, „elment”) súlyos szorongást és bűntudatot okozhat.
• A túlélő szülő érzelmi jelenléte, őszintesége és a napi rutin megtartása adja a gyerek biztonságát.

Jákli Mónika tragédiája: hogyan mondjuk el egy kisgyereknek, hogy meghalt az édesanyja? – A pszichológus válaszol

Egy kisóvodás számára a halál inkább eltűnés, mint végleges állapot

 – hangsúlyozza dr. Makai Gábor.  

Egy ilyen korú kisgyerek nem fogja fel, hogy „anya meghalt”, inkább azt érzi, azt veszi észre, hogy megszakadt a megszokott rutin: nem anya fürdeti, nem ő viszi óvodába, nem ő mond esti mesét. Ez önmagában is komoly bizonytalanságot okoz egy gyermekben. 

A mágikus gondolkodás veszélye: „Biztos miattam történt”

Ebben az életkorban a gyerekekre jellemző az úgynevezett mágikus gondolkodás. Ez azt jelenti, hogy úgy érezhetik: a gondolataik vagy viselkedésük hatással van a világ eseményeire.

– magyarázza a klinikai szakpszichológus.

Mit NE mondjunk a gyereknek?

A szakértő szerint sok, felnőtteknek megnyugtató mondat a gyerek számára inkább szorongást kelt:

„Anya elaludt” – később alvásfélelmet okozhat.

„Anyu elment” – elhagyatottság-szorongást indíthat el.

„A Jóisten magához szólította” – bűntudatot, haragot válthat ki.  

– figyelmeztet dr. Makai Gábor.  

A legfontosabb szabály: mondjuk ki az igazságot

A tragédia közlését nem szabad halogatni, nem szabad megvárni, hogy a gyerek mástól hallja.

– tanácsolja a pszichológus.

Ugyanilyen fontos az üzenet másik fele is:

„Szeretlek, itt vagyok, együtt vagyunk, biztonságban vagy.”

A veszteség után az életben maradó szülő válik az elsődleges biztonsági bázissá. „Az apa feladata, hogy érzelmileg elérhető legyen. Fizikai közelség, ölelés, jelenlét: ezek mind segítenek a gyereknek abban, hogy újra biztonságban érezze magát.”  

Regressziós állapot

Sírás, ismétlődő kérdések – ez mind normális.

A gyász, a szülő halálának feldolgozása kisgyermekkorban egészen másképp zajlik, mint felnőtteknél. Gyakori a regresszió:

• újra bepisil
• ujjszopás

A felnőttek számára meglepő lehet, hogy a gyerek egyik pillanatban még sír, majd hirtelen nevetni és játszani kezd. „Ez nem patológiás tünet. A gyerek szakaszosan dolgozza fel a veszteséget” – hangsúlyozza a szakember. Egy gyerek újra és újra ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, akár százszor is. Ilyenkor mindig türelmesen, ugyanúgy kell válaszolni – ez erősíti a biztonságérzetét.

A rutin életet menthet – lelkileg

„A kiszámíthatóság a legnagyobb kapaszkodó – mondja dr. Makai. „Rendszeres felkelés, óvoda, étkezés, lefekvés: ezek mind azt üzenik a gyereknek, hogy a világ még működik.”  

Szabad sírni a gyerek előtt?

A válasz egyértelmű: igen, de kontrolláltan.

 – mondja a szakpszichológus.

Ami viszont kerülendő:

• önkívületi állapot, teljes összeomlás a gyerek előtt
• szerepcsere, amikor a gyerek vigasztalja a szülőt

„Ez a gyerekben szeparációs szorongást indíthat el” – figyelmeztet a szakember.

Mikor kell szakemberhez fordulni?

Ha 2–3 hónap után is fennáll a regresszió, vagy a gyerek:

• elzárkózik
• izolálódik
• érzelmileg elérhetetlenné válik

akkor érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni.

– hangsúlyozza a pszichológus. 

Az alábbi cikkeinket se hagyd ki: