„Tudni kell beszélni róla” – Gyermekpszichológus a szorongó iskolásokról, zombis játékokról és a szülők felelősségéről

Egy tapasztalt gyermekpszichológust kérdeztünk arról, milyen tünetekre érdemes figyelni, mikor kell azonnal szakemberhez fordulni, és miért lehet sorsfordító már egyetlen pszichológusi beszélgetés is.

Gyermekpszichológus válaszol: hogyan ismerhető fel a szorongás és mit tehetünk ellene

Egyre több kisgyermek küzd szorongással már az iskolakezdés első heteiben – mégis sok szülő legyint a jelekre, mondván: „majd kinövi”. Pedig a tanulási zavarok, a magatartási gondok, sőt, az elzárkózás mögött is mélyebb lelki okok húzódhatnak. Királymezei Ágnes krízistanácsadó szakpszichológust, gyermekpszichológus készséggel válaszolt kérdéseinkre. 

Milyen jelekből vehetjük észre, hogy gyermekünk nem egyszerűen fáradt vagy nyűgös, hanem szorong?

„A szorongás természetesen minden korosztályban más indíttatású lehet. Normál esetben az újtól, a kiszámíthatatlantól, a bizonytalantól, bizonyos személyektől, eseményektől, megmérettetéstől, teljesítménykényszerből, önmagunk bizonytalanságából, kisebbrendűségi érzéséből, kudarc kerülésből eredően. Vannak megfogalmazható, konkrét félelmeink, szorongásaink – de vannak irreálisan, önmagunk által gerjesztett, általános, tárgy nélküli szorongásaink is. Természetesen az utóbbi kevésbé szerencsés, mivel ha nem tudjuk a konkrét okát, akkor megoldást is nehezebb találni rá, nehezebb megoldani – ehhez már lehet, hogy pszichológusra lesz szükség."

Miért különösen veszélyeztetett időszak az iskolakezdés?

„Amennyiben egy alsó osztályos gyermek szorong, a következő tünetei lehetnek: megváltozik a viselkedése – szétszórtabb lesz, kevésbé beszédes, mint addig volt, kerüli a beszélgetéseket, fáradékonyabbá válik, rosszabbul alszik, vannak felesleges cselekedetei, visszacsúszik korábbi gyermeki szintre, tanulásban próbálja azt elnyújtani, esetleg kibújni alóla, összecsapja, nem érdekli kellő alapossággal, például a házi feladat megírása."

A tanulással kapcsolatos nehézségek is utalhatnak szorongásra?

„Igen. Ha például tanulás közben mindenféle igényét bejelenti: »pisilni kell, éhes vagyok, szomjas vagyok« – azt hiszem, ez sokak előtt ismert. Majd, ha neki is kezdenek a tanulásnak, órákig tart olyan feladat elvégzése, amit sokkal rövidebb idő alatt is képes lenne a gyermek megcsinálni. Szoronghat az iskolában egy rosszabb értékelés miatt, amit aztán otthon titkolni kell – márpedig bármilyen titok megtartása igen sok energiába kerül."

Mi történik, ha ez a szorongás tartóssá válik?

„Amikor észreveszi a szülő, hogy akadozva megy az iskolai teljesítmény – például nem ismeri fel jól a betűket, keveri azokat, nincs meg jól a szám- és mennyiségfogalma, majd nem megy a szorzótábla –, ha az írása külalakja csúnya, ha betűket kihagy, felcserél, rosszul ír le, majd nem tudja a betűket összeolvasni, később nem érti meg, hogy mit olvas, a szövegértéssel van problémája – ez mind-mind szorongást kelthet a gyermekben, ami miatt sok kudarccal szembesül. Amit ő érez át nap mint nap, és ebből a szülő sokat nem is vesz észre. Sok apró kudarc átéléséből aztán elkezdi a gyermek elveszíteni a motivációját a tanuláshoz, elkerülővé válik, majd magatartási problémái adódnak. Nagyon könnyen lehet ebbe a spirálba bekerülni."

Milyen egyéb okok miatt szoronghat még a gyerek?

„Szoronghat az osztálytársa reakciói miatt, gyakori probléma, hogy hamar „megtalálják” a támadási felületeket a problémás gyermekek, és a gyengéket célba veszik. Erre fokozottan oda kell figyelni, hogy ne legyen semmilyen szinten céltábla a gyermekünk, nehogy zaklatás áldozata legyen. Egyre több probléma van ebből, és ez azt jelzi, hogy több olyan gyermek van a rendszerben, aki azzal próbál érvényesülni, önmaga szorongását oldani, vagy éppen az otthoni gondjait „letudni”, hogy bántja a másikat."

Mi a helyzet a nagyobb gyerekekkel? Ott hogyan jelenik meg a szorongás?

„Nagyobbaknál szorongásra utaló jelek: hazajön, ledobja a táskát, magára csukja az ajtót, nem beszélget, bezárkózik. Belemenekül olyan helyzetekbe – például videójátékokba –, ahol jól érzi magát, ahol el tudja engedni a szorongás érzését, vagy legalábbis nem gondol rá, eltereli a figyelmét. Sokszor gondot jelent és szorongást kelt az elvárásoknak való megfelelési kényszer, aminek nem biztos, hogy meg tud felelni egy gyermek."

Honnan tudhatjuk, hogy mennyit várhatunk el a gyermektől? Minden szülő szeretné, ha a gyermeke, a képességeihez mért maximumot hozná ki magából.  

„Meggyőződésem, hogy szerencsés lenne minden szülő kezébe adni egy intelligencia teszt eredményt, mielőtt csemetéjük iskolába lép, elkezdi a tanulmányait, majd felső tagozatban ötödik osztály környékén szintén bemérni a képességeiket. Amennyiben a szülő reálisan tisztában lenne a gyermeke alapképességeivel és annak megfelelően követelne tőle, azzal sok szorongásos gyermeket meg tudnánk szabadítani ettől a nyomasztó érzéstől."

Mennyire veszélyesek a videójátékok?

„Minden iskolás korosztálynál egyre nagyobb gond a videójátékok, köztük a szerepjátékok, a gyorsasági versenyek, harcos témájú játékok használata. Mind-mind hordozhat szorongást keltő helyzeteket, eseményeket. Amikor elmesélik nekem a zombis élményeiket, amik már nem kis szorongást, hanem erős félelmet gerjesztenek bennük, vagy amikor előadják az egyik „énüket” és a másik „énüket” – egy életem, majd másik életem –, ezek rémisztőek és komoly személyiségfejlődésbeli problémák alapjai. Ezekről nagyon sok szülőnek nincsenek sejtései sem, hogy milyen témákra van „rátekeredve” szeretett gyermeke. Nagyon komoly veszélyforrás!"

Mi a helyzet a nemi identitás kérdésével?

„Nagyobbaknál a nemi identitásfejlődéssel kapcsolatos szorongások is megjelennek. Ebben sokszor veszélyforrás, hogy idő előtt felvilágosítják egymást az iskolában, vagy a parkban, a szülő mindenről lemarad, és ez sok problémát okoz. Olyan tartalmakat néznek meg együtt, amiknek a befogadására, megértésére, feldolgozására még nem képesek, és ez komoly szorongást kelthet bennük. Szülői felvilágosítással időben résen kell lenniük a szülőknek."

A szakember külön kiemelte, hogy ezekre a szülőknek idejében, tudatosan kell felkészülnie. A „majd az iskola elintézi” hozzáállás ma már nem elég, sőt, egyenesen veszélyes lehet.

Mennyire fontos, hogy a szülő tudja, kikkel barátkozik a gyermeke?

„Kortárs csoport veszélyeztető lehet, ezért mindig tudni kellene, hogy gyermekünk kikkel barátkozik, milyen közös érdeklődési körük van. Ehhez szükség van egy őszinte szülő-gyermek kapcsolatra."  

Sokan úgy érzik, hogy a gyerekük „úgysem beszél” ezekről – de a szakértő szerint nem az a lényeg, hogy mindent mondjon el, hanem az, hogy ha baj van, tudjon hova fordulni.

Miért nem szabad halogatni a pszichológus felkeresését?

„Minél előbb van felismerve egy probléma, annál sikeresebben lehet fejleszteni, korrigálni. Már nem igazán él az a tévhit, hogy pszichológushoz járni ciki. Olyan módszerekkel lehet dolgoznunk, hogy könnyen megszeretik a gyermekek a »nekem van pszichológusom« helyzetet."

A pszichológus szerint sok szülő a rendszer lassúsága miatt sem kér segítséget – holott ez nem minden esetben akadály.

„Intelligencia-meghatározást végeztethet a szülő pszichológussal akár magánúton is, saját maga megnyugtatására. Mert... szakszolgálatba bekerülni ilyen kéréssel, még ha a szülőnek erre lehetősége is lenne, nem igazán lehet, csak akkor, ha tanulási nehézsége is van a gyermeknek – és akkor valóban komplex vizsgálatot végeznek vele. Csak az erősen leterhelt rendszerbe bekerülni időigényes."

Mit nyerhet egy gyermek, ha időben pszichológushoz kerül?

„Megtudnak olyan információkat a gyermekről és önmagukról, amikből majd tudnak építkezni, tanulni, fejlődni."

A pszichológus tapasztalata szerint a terápia sok esetben nemcsak a gyermeket, hanem a szülőt is „visszahozza” a helyes útra.

„Volt már több olyan megfelelési kényszeres gyermekem terápiában, akiknek a szülei irreális elvárásokat állítottak a gyermekük felé. Ekkor jött az óriási meglepetés, amikor a pszichológus a szülőt is megkérte arra, hogy egy-egy közös feladatot csináljunk meg, és lássuk, ki lesz az ügyesebb. Egyértelmű helyzeteket ismerünk, amiben ezt jól felszínre lehet hozni."

A terapeuta szerint ezek a gyakorlatok játékosak, de nagy hatásúak

„Márpedig egy agyonkövetelő szülő, ha nem tud olyan szinten teljesíteni, ahogy a gyermeke, akkor onnantól kezdve a gyermeknek a teljesítménykényszere oldódni fog. Játékos, ám nagyon értékes szituációk és eredmények ezek."

Ha a szülő is kimerült? Mi történik, ha ő is „elveszíti az anyát” önmagában?

A szakember szerint nem mindig a gyermekkel van „a baj” – sokszor az egész családi rendszer billen meg.

„Egy olyan eset van, amikor az is előfordulhat, hogy a szülőt tehermentesítenünk kell – például a nyakló nélküli, sikertelen tanulások alól –, mert az mindkettőjüknek csak a kárára fog menni. Felcserélődnek a szerepeik: gyermek elveszíti a szerető anyát, mert az átmegy követelő pedagógusba. Szülő nem ismer magára a tehetetlensége miatt, anyai mivoltában csődöt érez. Erre egyik félnek sincs szüksége. Ilyenkor jöhet szóba az is, hogy egy másik családtag – apa, nagymama, nagy testvér, vagy akár egy korrepetáló tanár – vegye át ezt a szerepet, tehermentesítve az anyát."

Szakértőnk szívmelengető történetet mesélt

„Amikor egy kisiskolás páciensem ült nálam, és megszólalt a telefonom – valaki időpontot szeretett volna kérni a gyermekének –, és ezt a kisfiú meghallotta, akkor elkezdte hangosan kiabálni a telefonba, hogy »Ági néni csak az enyém, nem eladó«. Majd le is írta, a mai napig itt van mellettem a faliújságon ez az írás. Ezért érdemes élni és ezt a hivatást végezni.”

Az első lépés: beszélni róla

A szakember szerint a legfontosabb mondat, amit minden szülőnek érdemes megjegyeznie, ez:

Az alábbi szakértői interjúkat se hagyd ki: