
Megnyílik a gyerek, szinte azonnal, ahogyan a fák közé érünk. Ugyanaz a gyerek, aki otthon csak szűkszavúan válaszol, aki állandóan a telefonját vagy a tévét bámulja, az erdőben hirtelen mesélni kezd, kérdez, nevet – mintha kinyílna előttünk. A kirándulás a gyerekkel igazán meghitt családi élmény is lehet, ha figyelünk rá.

A természetben kirándulva a kapcsolódás könnyebben, szabadabban történik. Nincs képernyő nincs sietség és a figyelem egymásra irányul. A fák lombjai alatt a gyerek lelke megpihen, és mi is ösztönösen rátalálunk a nyugodt, türelmes hangra, amit a hétköznapok rohanásában gyakran elveszítünk. Az erdő nemcsak friss levegőt ad, hanem láthatatlan hidat épít két ember között. Itt nincs szükség nagy szavakra, a közös élmények beszélnek helyettünk. Talán ezért van az, hogy a legőszintébb gyerekgondolatok gyakran nem az íróasztalnál, hanem egy sáros ösvényen, a madarak csicsergése közben születnek meg.
A gyerekek számára a természet egy hatalmas játszótér, ahol nincsenek tiltások, elvárások és iskolai teljesítménymércék.
– Itt megengedett a szaladgálás, a kiabálás, a felfedezés – mindaz, amit a zárt terek gyakran korlátoznak, és ami talán a zárkózottság okait is magyarázhatja. Ez a fizikai szabadság lelki szinten is felszabadítja őket: csökken a stressz, oldódik a szorongás, és megjelenik az öröm spontán formája. Ilyenkor a zárkózott gyerek könnyebben beszél az érzéseiről, mert nem érzi magát kihallgatva, faggatva vagy megfigyelve. A természet így észrevétlenül lesz a bizalom közege – mondja dr. Fehér Gabriella pszichológus.
A kirándulás során a mozgás és a beszélgetés ritmusa összehangolódik. A léptek üteme, a közös tempó egyfajta szinkront teremt, amelyben a gyerek és mi is nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban reagálunk egymásra.
– Ez a közös fizikai tevékenység, még ha egyszerű séta is, csökkenti a kommunikációs feszültséget. A gyerek ilyenkor nem szemben áll a szülővel, hanem mellette halad – ez pedig nem csak képletesen, de mentálisan és érzelmileg is sokat számít. Az egymás melletti lépések biztonságérzetet adnak, ami megnyitja az utat a mélyebb beszélgetések felé – magyarázza a szakértő.
Az erdő különleges hatása abban rejlik, hogy a külvilág zaját felváltják a természet hangjai: a madárcsicsergés, a szél susogása, a levelek halk zizegése.
– A közösségi oldalak, a videojátékok zaja, a trendek, amelyeknek muszáj megfelelni, itt és most háttérbe szorulnak, megszűnnek. Azok az ingerek, amelyek a természetben uralkodnak, bizonyítottan nyugtatóan hatnak az idegrendszerre, csökkentik a kortizolszintet, és segítik az érzelmi kiegyensúlyozódást. A gyerek figyelme ilyenkor természetesen és ösztönösen befelé irányul, miközben nyitottabbá válik a külső kapcsolódásra is. Ez az állapot a pszichés pihenés formája, ahol nincs teljesítménykényszer, csak jelenlét. Ha csendben maradunk, nem kérdezünk sokat, észrevétlenül megnyílik a bizalom kapuja, melyen csak át kell lépnünk együtt – tanácsolja a szakértő.
A kirándulás gyerekkel igazi felfedezőút lehet mindenkinek: egy hangya, egy gomba, egy patak látványa közös kalanddá válhat.
– Ezek az együtt megélt, hétköznapi csodák erősítik az összetartozás érzését, mert a gyerek azt éli meg: Anya, apa velem együtt fedez fel valamit. A kíváncsiság új minőséget ad a kapcsolatunknak, hiszen ilyenkor a mi sem tanítók vagy nevelők, hanem társak vagyunk. Az ilyen pillanatokban a gyerek megtapasztalja, hogy az érdeklődése fontos, hogy meghallgatjuk, és vele együtt örülünk a felfedezéseknek. Ezek a kicsi, de mély élmények a bizalom legfontosabb építőkövei – mondja dr. Fehér Gabriella.
A természet ősidők óta az otthon, a menedék szimbóluma.
– A gyerek számára az erdő mélye, a fa lombja vagy a patakpart mind olyan hely, ahol megélheti a biztonság, a felfedezés és a kaland egyensúlyát, miközben észrevétlenül és tudattalanul egy meditatív állapotba kerül. Ilyenkor nem csak velünk találja meg a közös hangot, hanem az önmagában talán mélyen elnyomott kérdésekre is maguktól érkeznek a válaszok. Ha pedig ő jobban megérti saját magát, akkor velünk is könnyebben tudja megosztani az érzéseit, gondolatait, félelmeit vagy vágyait. Itt bátran kérdezhet, elmondhatja, ami bántja, vagy épp csendben maradhat – és ez mind rendben van. Az ilyen közeg segít kialakítani a belső stabilitást, amire a mindennapokban is támaszkodhat. Egy-egy erdei séta után nemcsak a tüdő, hanem a kapcsolat is tisztábban, mélyebben lélegzik – mondja a pszichológus, aki arra bíztat minket, tegyünk minél több közös erdei sétát a gyerekünkkel.
A pszichológusok „green therapy”-nak, vagyis zöld terápiának nevezik azt a módszert, amely a természetben töltött időt használja lelki egyensúly helyreállítására. Gyerekeknél különösen látványos a hatás: a természetes környezet segíti a figyelem fókuszálását, oldja a szorongást és növeli az önbizalmat. Nem véletlen, hogy egyre több terapeuta és pedagógus viszi ki a természetbe a foglalkozásokat. Az erdő tehát nemcsak levegőt ad – hanem lelki teret is, ahol a gyerek újra önmaga lehet.
A Shinrin-Yoku gyakorlata 1982-ben Japánban egy nemzeti egészségügyi program részeként indult, amelynek célja az emberek stresszszintjének csökkentése volt. Azóta több vizsgálatban is kimutatták az erdőterápia pozitív hatásait:
Szerencsére ma már itthon is egyre több vezetett erdőfürdő sétát találhatunk, de ha nem szeretnénk kötött programként megélni ezt a csodát, akkor egy zöld parkban megtett tudatos séta is felérhet egy erdőterápiával, akár egyedül tesszük, akár a gyerekünkkel, párunkkal vagy barátainkkal.
Ha szeretnél többet megtudni az erdőfürdő hatásáról, nézd meg a videót!



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.