
A digitális világ belopódzott minden család életébe. Sokan érezzük, hogy néha túl sok időt elvesz tőlünk, mégis nehéz kijelölni a határokat. Nincs szükség azonban örökös „kötélhúzásra”: ha közösen lefektetett kereteket állítunk fel és digitális házirendet vezetünk be, ez békésebbé teheti a mindennapokat.
„Kényes téma a digitális nevelés, mert könnyű rosszul csinálni. A szülők tanácstalanok, de ez nem az ő hibájuk, hiszen senkit sem készítettek fel a digitális világra. Emiatt a közösségi médiában is sokat bántják egymást a szülők. Van, aki azt mondja, hogy képernyőmentesen neveli a gyerekét, és van, aki szerint mi is tévé előtt nőttünk fel, mégsem lett semmi bajunk, a gyerek is hadd nézze nyugodtan a meséjét a tableten” – magyarázta Tóth Dániel digitális világra szakosodott pszichológus, rámutatva, hogy sok szülő ösztönösen a végletekben gondolkodik: vagy teljes a tiltás, vagy teljes szabadságot adnak. Csakhogy egyik sem működik hosszú távon.
„A teljes tiltás rövid távon megnyugtató lehet, de nem igazán működik és nem fenntartható. Ha valaki mégis be tudná tartatni, akkor sem kapna a gyerek felkészítést: nem tanulná meg a kereteket, a mértékletességet, a tudatosságot. A másik véglet a teljes ráhagyás, ami még rosszabb. Ilyenkor a gyerek minden keret és támogatás nélkül marad, és mint Kevin a Reszkessetek, betörők! című filmben, mindenféle videót nézhet, akár rosszullétig tobzódhat és életveszélyes dolgokba futhat bele” – figyelmeztetett a digitális nevelés szakértő. A megoldás az arany középút, egy szabályokkal kijelölt keretrendszer, amelyben a gyerek nemcsak korlátokat kap, hanem biztonságot és egy jó mintát is.
Tóth Dániel pszichológus szerint a digitális nevelésnek három alappillére van:
„A tudatosság nemcsak azt jelenti, hogy ismerjük a gyerekek által követett influenszereket és játékokat, hanem azt is, hogy magunkkal szemben is tudatosak vagyunk a tekintetben, hogy milyen felületeket görgetünk, mennyi időt töltünk telefonozással, mivel játszunk. A gyerek a példából tanul, így minél felelősebben viselkedünk mi magunk, annál jobban tudunk példát mutatni” – hívta fel a figyelmet a pszichológus.
Sokan úgy tekintenek a digitális házirendre, mint valami szükséges rosszra. Pedig ha ügyesen alakítjuk ki azt, nemcsak a kütyühasználattal kapcsolatos viták csillapodnak, hanem az egész családi hangulat javul.
Fontos, hogy a keretek családra szabottak, reálisak és betarthatók legyenek. A szabályokat érdemes közösen lefektetni, hogy mikor, mennyi és milyen minőségű képernyőidő fér bele, mégpedig úgy, hogy ebbe a fiatalt is bevonjuk. Minél több ötletet, javaslatot és motivációt tudunk tőle bevonni, annál valószínűbb, hogy be is tartja majd a házirendet
– javasolta Tóth Dániel. Ennek ellenére gyakori, hogy a szülő és a gyerek úgynevezett állóháborút vív: mindenki beássa magát a saját lövészárkába, és csak megy a kötélhúzás. Ilyenkor sokszor elég a kommunikáción javítani. „Mediátorként gyakran az a feladatom, hogy tolmácsoljak szülő és gyerek között. Amint sikerül megérteni egymást, kölcsönösen előnyös megoldásokat találni, az mindig eredményesebb, mint ha valamelyik fél »győz«. Nem győzelemre, hanem szövetségre van szükség” – zárta a gondolatait Tóth Dániel, a Pszichológus Pasi.
Ezek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.