
Amíg kicsi a gyerek, mi döntünk helyette: mit vegyen fel, hova járjon iskolába, kivel barátkozzon. Aztán felnő, és egyszer csak ott állunk szülőként, hogy már nem mi vagyunk az első az életében. Belépett egy harmadik személy. Ez gyakran feszültséget szül. De van megoldás a családi konfliktus helyett!
Új személy? Ez még önmagában is fájdalmas lehet. Különösen akkor mikor belép a család életébe egy „nem szimpatikus” barát/barátnő, ami már egy igazán nehéz helyzetet teremthet a szülőknek. Mert mit csináljunk? Szóljunk bele? Tartsuk a szánkat? Vagy finoman próbáljunk irányítani? A tehetetlenség sokszor bénítóan hathat, vagy épp ellenkezőleg, komoly családi viszályokhoz vezethet.
Erről beszélgettünk Makai Gábor klinikai szakpszichológussal, aki elárulta, mit tehet ilyenkor egy aggódó, de szerető szülő.
Nagyon gyakori, hogy a szülő nem is igazán ismeri a gyerek párját, de már kész ítélete van róla” – mondja Makai Gábor.
Szerinte ez sokszor nem is tudatos: a szülő olyan ürügyeket, „magyarázatokat” gyárt magában, hogy miért nem jó az a másik, miközben a valódi ok valahol mélyebben, belül van.
A szülő egyfajta torz valóságot lát. Lehet, hogy egyszerűen csak nehezen viseli, hogy már nem ő a legfontosabb a gyereke életében. Ez identitásválságot is okozhat: ha eddig ő volt a gondoskodó anya vagy apa, akkor most hova helyezze el magát?” – hivja fel a figyelmet a szakértő.
Előfordul, hogy ilyenkor tudat alatt elindul egy versengés is: féltékenység, rivalizálás, amit sokszor magának sem vall be a szülő. Aztán jönnek a jól ismert mondatok: „Én csak féltelek” vagy „Én már sokat megéltem, tudom, mi lesz ennek a vége.”
Makai szerint az első lépés, hogy a szülő őszintén szembenézzen a saját érzéseivel. „Ha azt érezzük, hogy nem szimpatikus a gyerekünk párja, először azt kell megvizsgálni: mi húzódik meg az érzés mögött? Valóban objektív ok van, vagy inkább belső félelem, szorongás, veszteségélmény?”
A szülő mindig szülő marad – és joga van véleményt mondani. De nem mindegy, hogyan” – mondja Makai Gábor. „Ha kritikát fogalmazunk meg, az ne érzelmi túlfűtöttségből, haragból jöjjön, hanem szeretettel, segítő szándékkal.”
Nem árt hozzátenni: ez csak egy vélemény. Nem ultimátum. A gyerek felnőtt, és az ő döntése, kit választ. A szülő dolga nem az, hogy megmondja, ki való hozzá, hanem az, hogy ott legyen, ha a gyerek tanácsot kér, vagy ha csalódás éri.
Ha valóban aggasztó dolgokat látunk – például erőszakra, manipulációra utaló jeleket –, akkor különösen fontos, hogy megmaradjon a kapcsolat a gyerekkel.
A bántalmazó kapcsolatok egyik jellemzője, hogy elszigetelik az áldozatot. Épp ezért fontos, hogy a szülő ne vágja el a szálakat, hanem próbáljon egyfajta biztonságos kapcsolódási pont maradni” – magyarázza a pszichológus.
Ha úgy érezzük, egyedül nem tudjuk kezelni a helyzetet, ne féljünk segítséget kérni. Egy pszichológus, családterapeuta sokat segíthet abban, hogy hogyan közeledjünk jól — anélkül, hogy tovább szakadnának a családi kötelékek.
A legfontosabb, amit Makai Gábor kiemel:
Nem a párt kell elfogadni. Hanem a gyerek döntését.”
Lehet, hogy a kapcsolat nem lesz örökké tartó. Lehet, hogy a gyerek tanul belőle, lehet, hogy nem. De a saját tapasztalatait kell megélnie – nem anyu vagy apu elvárásait követni.
Bármilyen nehéz is ezt megélni, egy szerető szülő ilyenkor is ott marad a háttérben. Nem parancsol, nem irányít — csak figyel, támogat és tanácsot ad, ha kérik. Mert a gyerek nem kicsi már. Neki kell boldognak lennie — nem nekünk.
Az alábbi cikkeinket se hagyd ki:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.