Hihetetlen, de már negyed évszázada annak, hogy a nézőközönség emlékezetébe örökre beleégett a rendkívül förtelmes számítógépes animációval megkreált, félig ember-félig ízeltlábú Dwayne Johnson látványa A múmia visszatér-ben. Azonban hiába a rettenetes hollywoodi debütálás Skorpiókirályként, A Kő, vagyis pontosabban A Szikla megmutatta, hogy tényleg senki sem tudja legyűrni, maximum a papír, és azóta a kaliforniai álomgyár legfelkapottabb és legjobban kereső színévé vált. Nevéből egy kész brand vált, mely többnyire közepesen kellemetlen és könnyen felejthető alkotások stáblistájának élén tűnik fel, ám ezalatt a 25 év alatt azért csak összehordott a szél pár valóban élvezhető mozit. E mérföldkőhöz, vagy ha úgy tetszik, mérföldsziklához érve, össze is gyűjtöttük, melyek voltak a Dwayne Johnson-filmográfia legkiemelkedőbb darabjai!

Noha hús-vér valójában nem csodálhattuk meg A Sziklát, mégis ez az a szerep, amit elképzelni sem tudunk Mr. Johnson nélkül. Ezzel pedig nem vagyunk egyedül, hiszen a Disney is kifejezetten cikkünk alanyára írta a közönségkedvenc izompacsirta, Maui szerepét, akinek izomtetkóit hamarosan az élőszereplős verzióban is The Rock fogja megtáncoltatni. Biztosan sokan örülnek annak, hogy ez a film a listán szerepel, nos, erre csak annyi a válaszunk, hogy „szívesen máskor is, de tényleg!”.

Dwayne Johnsont gyakorta éri az a kritika, hogy minden filmjében saját magát alakítja. Ezt tulajdonképpen a beszédes magyar címet kapó Izomagyak is alátámasztaná, ha az új Transformers-moziban settenkedő Michael Bay alkotása nem lenne telepumpálva öniróniával, groteszkül humoros jelenetekkel, melyeknek többsége magához Johnsonhoz köthető, aki Mark Wahlberg mellett a világ legjobb „másodhegedűseként muzsikál” végig az emberrabló lúzerekről szóló moziban.

Sokáig azt hittük, nincs Jumanji-film Robin Williams nélkül, de aztán jött a Karen Gillannal kiegészülő Jack Black-Kevin Hart-Dwayne Johnson triumvirátus, és keresztülhúzták ezt a néphiedelmet. A imént említett úriemberek kiválóan csempésztek bele a kalandokkal teli mozikba a modern humort, miközben kellő tisztelettel fordultak a Williams-féle első adaptációhoz is, hogy egy könnyedén megszerethető, idén már harmadik résszel gazdagodó franchise-t teremtsenek.

Bár tempóhiányra addig sem lehetett panasza senkinek, a Halálos iramban csak akkor taposott rá igazán a gázra, mikor A Szikla becsekkolt Vin Dieselék filmszériájába. A pedig csak külön pikantériát adott a franchise-nak, hogy a két dudás valóban nem fért meg egy csárdában, és Johnson azóta is híresen rossz viszonyt ápol Diesellel. Ez persze nem volt befolyással The Rock népszerűségére, akinek karaktere, Luke Hobbs még spinoffot is kapott: Jason Stathammel kiegészülve, Hobbs & Shaw címmel.

Ahogy a Mulanban is szólt a mondás: „Hiába üvölt a szél, a szikla nem hajlik meg tőle”. Ha meghajolni nem is, de sírni azt tudott A Szikla, és még üvöltő szelek sem kell hozzá. Csak egy jól megírt szerep, és a külön utakra térő Safdie fivérek közül Benny Safdie, aki Mark Kerr bőrébe bújtatta Dwayne Johnsont, hogy végre igazi színészt faragjon belőle egy olyan filmben, amiben szintén szállingóznak a pofonok, de a legdurvább gyomrost mégis a lelkünk kapja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.