Le kell mondania,  Herr Storck!

Egyelőre nem lehet tudni, hogy milyen mértékben rendíti meg az andorrai csúfos vereség a magyar futballba mé­lyen beágyazott Bernd Storck szövetségi kapitány és sportigazgató szerepét. A magyar labdarúgás talán minden eddiginél megalázóbb pofonja után Csányi Sándor MLSZ-elnök úgy fogalmazott, hogy szüksége van néhány napra, hogy a megfelelő konzekvenciákat levonhassa, azaz, hogy elmozdítsa-e a kapitányt a helyéről, vagy csökkentse valamiképp futballunkra gyakorolt befolyását.

Csányi azért van gondban, mert az elmúlt két évben mindent Storck köré épített fel a szövetségben, mindenhol az ő embe­rei vannak – például a fia, Alexander Storck az U17-es válogatott erőnléti edzője –, ezért a személyét érintő kérdések sokakra hatással lennének szakmai és anyagi értelemben is, ami megfontolt döntést kíván. Talán az nem is kérdés, hogy az évi 314 millió forintot kereső Storcknak hatalmas a felelőssége abban, hogy a fél világ Magyarországon röhög, miután a törpeállam, Andorra futballválogatottja fennállása mindössze második tétmeccsét tudta megnyerni ellenünk.

A né­met okoskodta ugyan­is össze a „C” válogatottnak csúfolt magyar nemzeti focikeretet. Már a kialakítás kommunikációja is borzalmas volt, hiszen azzal kezdődött, hogy bejelentette, kegyet gyakorol az európai kupainduló NB I-es kluboknak, és eltekint a fáradt focistáik behívásától. Aztán néhány nappal később mégis kivételeket tett, és olyan jól csengő játékosokat „rángatott be”, mint Hangya Szilveszter (Vasas), Kleisz Márk (Vasas), Eppel Márton (Honvéd), vagy éppen Paulo Vinícius (Videoton), amit még megfejelt két NB II-es fiatallal, Márkvárt Dáviddal, és Tóth Bencével. De Kleinsheisler Lászlót (Bremen) és Priskin Tamást (FTC) is be-, illetve kitette az utolsó pillanatban, míg pökhendi módon eltekintett a horvát gólkirály, Futács Márkó és az amerikai góllövőlistát vezető Nikolics Nemanja szolgálataitól.

Végül be­igazolódott, hogy ezt a luxust a sérülésekkel is megtizedelt magyar válogatott még Andorra ellen sem engedheti meg magának. Habár Storck az andorrai szégyent követően többször is hangoztatta, hogy vállalja a felelősséget a blamázsért, a lemondását nem nyújtotta be, holott olvasóink döntő többsége szerint a kapitánynak ezt meg kellene tennie. A németnek arra azért volt bátorsága, hogy a meccsre elutazó szurkolókkal szájkaratét vívjon a lelátó előtt, és mutogasson nekik....   

Kapcsolódó jegyzetünket itt olvashatja