Ragadozó a posványban

Annyira könnyű most Bernd Storckot a földbe tiporni, pedig semmi mást nem csinál, mint amit mindenki más tesz kis hazánkban (s pláne a labdarúgásunkban): ki­használja, hogy mifelénk teljesítmény nélkül lehet aranyélete az embernek.

Az, hogy gyenge edző, még nem jelenti azt, hogy hülye is. Tisztán látja, itt semminek nincs valós következménye, önszántából miért mondana le a majd’ har­minc­milliós havi fizetésről, a hatalomról, amit az MLSZ a kezébe adott, hogy csak füttyentenie kell, és a manna hullik az égből, miközben Csányi Sándor és bajtársai a lába előtt heverészve bálványozzák. Ahogy Matthäusnak, úgy ennek a német kóklernek is: ez itt a Mekka. Az aranybánya.

A messziről jött ember előadja magát, isszuk a szavait, jobb ötlet, valós munka híján inkább belefektetjük minden reményünk, és amikor kiderül, hogy egy pancserrel van dolgunk, meglepődünk? Ugyan már! Nem rá kell haragudni.

Hanem a játékosra, aki csalja a futballt, a vezetőre, aki lopja a pénzt, azokra, akik becsapják magukat és minket, hogy micsoda fejlődés zajlik a szemünk előtt, és legfőképp a politikusokra, akik nem képesek felfogni, hogy a követelmények nélküli temérdek állami pénz csak ront mindenen. Storck szimplán terméke ennek a posványos közegnek.

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatja