Totyogóból kisgyerek – boldog születésnapot, kislányom!

Meni kislánya hároméves lett. Ebből az alkalomból édesanyja visszaemlékezik az elmúlt évekre, a születés körüli pillanatokra, a lányka külső és belső tulajdonságaira, testvéreivel való viszonyára. Végül szomorúan állapítja meg, hogy mennyire rohan az idő, a totyogóból önálló gyermek lett, akinek el kell engedni a kezét. Persze csak egy kicsit.

Nagylány lettél, a harmadik születésnap mérföldkő. Már nem vagy totyogó, kisgyerek lettél. Ez szemmel is jól látható, megnyúltál az elmúlt hónapokban, és megerősödtél, alig vagy két kilóval könnyebb, mint a bátyád. Ügyesedsz is, egyre szebbek a rajzok, egyedül öltözöl, megtanultál szépen enni. Persze csak ha te akarod, mert az akaratod az aztán szintén megerősödött, pedig már születésedkor sem volt kicsi. Hála az égnek, maradtál viszont bújós kiscica, aki imád hozzánk bújni reggel, este, délben, aki igényli a sok-sok puszit, ölelést, szeretgetést. Néha úgy érzem, túl gyorsan rohannak a napok, kár hogy nem maradhatsz mindig az én kicsi lányom. Máskor meg látom, hogy milyen határtalan örömet nyújt neked a világ felfedezése. Vigyázni akarok rád, fogni a kezed, megkötni helyetted a cipőt, megtörölni az orrod, hiszen te még csak az én pici lánykám vagy. De már nem igényled. Naponta százszor is hallom: anya, én akarom, egyedül. Hát tessék, menj, tanulj, okosodj, tapasztald meg kicsi világod határait. És az azon túli dolgokat, mert téged senki meg nem állít, és ez így van jól. Nagyon boldog születésnapot, kislányom!

Meni