2010. 11. 23.
Totyogóból kisgyerek – boldog születésnapot, kislányom!
Háromnapos voltál, amikor hazajöttünk a kórházból. Az első lány a családban, mindenki csodagyerekként kezelt. Az is voltál, és az is vagy, és persze utolsó porcikádig igazi Nő. Dacos, független, cserfes, érzékeny. Ezt akkor még nem tudta persze senki, akkor még csak azt láttuk, hogy nagyon picurka vagy. A koraszülöttség határán, de teljesen egészségesen, éretten érkeztél, de amikor hazavittünk, csak 2300 grammos voltál. Lötyögött rajtad a bőr mindenhol, olyan voltál kicsit, mint egy pici sharpei kölyök, bunda nélkül. Téli baba voltál, abba születtél bele, hogy kint hideg van, a lakásból való kijutás előtt pedig hosszú percekig csak pakoltam rád az újabb és újabb rétegeket. Nem tudom, milyen emlékeket őrzött meg a bátyád erről az időszakról, mert még ő is nagyon kicsi, alig 14 hónapos volt. De látszólag nem sok vizet kavartál az ő kis magántavacskájában, az első napokban szinte tudomást sem vett rólad.
köszöntő