272. oldal - Bezzeganya

Constantin Pilavios fiatal görög filmrendező 2007-es rövidfilmje már régóta gyűjti rajongóit a közösségi oldalakon, de hozzám csak a mai napon jutott el.

Angliában Húshagyó Kedden van Pancake Day, azaz palacsinta-nap, ez adta az ötletet a mostani poszt megírásához. E napon palacsintasütő, -evő, és -dobáló versenyt is tartanak a britek, ennek megfelelően a híradóban megcsodálhattuk a hercegi jegyespár palacsintadobáló tudományát is.

Folytatjuk a mosható pelenkákról szóló sorozatunkat: ezúttal a pelenkák kialakítását és használatát mutatja be Pilár.

Annál nagyobb tragédia, mint mikor egy gyermekről kiderül, hogy beteg, nem nagyon van. A szülő ilyenkor félretesz minden önös érdeket. Sokszor milliókat teremt a semmiből, támogatókat keres drága külföldi műtétekhez. Ha kell, eladja a keserves munkával összekuporgatott házat. Otthagyja munkahelyét, hogy gyermeke mellett lehessen. Persze nem mindig kell ilyen messzire menni. Ezzel kapcsolatban egy érdekes kérdés jutott eszembe: Mennyire és mikortól „magánügye” a gyereknek a betegsége? Természetesen a magánügy itt nem a szülővel szemben értendő, hanem másokkal szemben.

Meghalt Ranschburg Jenő gyermekpszichológus - értesült a Klubrádió. Információik szerint a neves szakembert egy gyors lefolyású betegség nyomán kórházba vitték vasárnap, ahol csütörtök délután elhunyt. Ranschburg Jenő 76 éves volt.

Magyarországnak új alkotmánya lesz. A kormánypártok szándéka szerint a gyermekek és a gyermeket nevelő családok jogait megerősíti az új alaptörvény. Szerintetek min változtat majd? A Fidesz és a KDNP tegnap nyilvánosságra hozott alkotmánytervezetének nőkről, gyermekekről, és családokról szóló részeit gyűjtöttem össze, és rendszereztem a főbb témák köré, hogy mi is megvitathassuk. Az addig várhatóan lezajló viták és módosítások után (az ellenzéki pártok eddigi nyilatkozataik szerint nem készítenek saját javaslatokat) a végleges szöveget április 18-án fogadja el az Országgyűlés. Ha érdekel benneteket, addigra készíthetünk egy posztot arról, mit gondolnak az új alkotmányról a nőszervezetek, szülői és gyermek érdekképviselettel foglalkozók, szakértők.

Egyszer olvastam valahol egy cikket arról, hogyan vállalnak, vagy nem vállalnak gyereket a párok, mik a motivációk, stb. Van ugye a tervezős típus, aki mindig pontosan tudja, mit szeretne, és mikor. Esküvő, ház, gyerek vagy ház, esküvő, gyerek, esetleg gyerek, esküvő, ház sorrendek szigorú betartása. Mindez komplikálva a karriertervezéssel, persze. Vannak azok a párok, akik pontosan tudják, hogy egy dolgot biztos nem akarnak a házasságukba, mégpedig a gyereket. És végül a bizonytalanok, akik egyszerűen képtelen eldönteni, hogy a fenti számos variáció közül ők melyiket akarják, illetve válasszák. A cikk szerint ezek a párok jellemzően kritikus élethelyzetekben, döntési szituációkban szokták összehozni a gyereket. Tehát például ha nem tudod eldönteni, hogy pályázz-e a hőn áhított középvezetői pozícióra, vagy inkább menj el szülni, akkor valahogy a nagy dilemmában gyakran esnek teherbe a nők, mielőtt meghoznák a döntést. Az utóbbi típusnál valahogy sikerült magunkra ismernem.

Egyre több bezzeganyatárs kér segítséget a környezetében élő szomorú körülmények között élő, vagy valami tragikus esemény miatt nehéz helyzetbe került családoknak. Az alábbi tanácsok útmutatóul szolgálhatnak az adománykérés megfogalmazásában, és hasznos lehet mindenkinek, aki segítene szeretne.

A gyerek még nincs egyéves, de már egy teljes tárolónyi játéka-lomja van.  A nővére játékai már egy teljes szobát töltenek meg. Nekem meg az egyszeri svéd gyerekvers jut néha eszembe, ahogy este pakolom utánuk a mindenféléket, mivel a tároló alján olyasmi is van, amihez fél éve hozzá se nyúltak.

Kórházteszt sorozatunkban Jucus mutatja be a Pest Megyei Flór Ferenc Kórházat, ahol kétszer is vendégeskedett. Leírásából kiderül, hogy tulajdonképpen mindennel elégedett volt: a terhesgondozással, a szülőszobával, az orvosokkal és a nővérekkel is. Egyetlen negatívumot említ: a szobákban télen borzasztóan meleg van. Te is beszámolnál, milyenek a körülmények a kórházban, ahol szültél? Küldd el nekünk a [email protected] címre.

18. hét

Megvolt az esküvő, reggel még beugrottunk a szüleimhez egy kávéra, majd kis padlizsánlila Micrámban elindultunk. Nem tudtam, hová megyünk nászútra, meglepetés volt. Mindenesetre Északnak indultunk. Drezdánál szerettem volna kicsit megállni, megnézni a gyerekkoromból ismert szépséges várost, de férjem (muhaha, mi az, hogy nekem férjem van?) hajlíthatatan volt. Menni kell tovább. Tovább, Észak felé.

"Pedig mindketten egészségesek vagyunk" – ezt sokszor hallom. Az orvosok biztatják őket, de néha úgy tűnik, ők nem bíznak már. Vizsgálatok, hormonok, beültetések, várakozás... majd újabb csalódás. Nem maradt meg, nem tapadt meg, elhalt, nem fejlődött.

Vannak, akik sosem kapnak nőnapra virágot. Az sem kapott, akiről ez az írás szól, mégis azt hiszem, ízig-vérig nő volt bölcsőtől a halálig.

Előfordul, hogy éjjel vagy hétvégén sürgősen gyógyszert kell szerezni, és az ember olyankor szeretné minél hamarabb megtudni, hova érdemes menni, melyik a legközelebbi ügyeletes gyógyszertár.

Mit tenne a Bezzeganya? sorozatunkban szoptatással kapcsolatos kérdést tett fel Edina: abban kéri az olvasók tanácsát, hogy hogyan kösse le a nagyobbik gyermeket, amíg szoptatja a kicsit.

Az ember már kezd lehiggadni, a gyerek már nem csuklik össze a kezében, hallgat a nevére, jár, jó esetben beszél, még jobb esetben rendeltetésszerűen kezdi használni a vécét, szóval hátradőlünk hogy na jó, már egész emberformája van, egész józanul lehet vele tárgyalni, megkülönbözteti a kaját a játszótéri kuka tartalmától, aztán a kölyök perdül egyet, és kitalál egyik napról a másikra valamit, mondjuk, hogy nem vesz fel semmit, amin gomb van, vagy hajat mosni nem akar.

Az [origo] információi szerint az új alkotmányban szerepelni fog, hogy „a házasság férfi és nő életközössége”, ez pedig azt jelenti, hogy azonos neműek nem házasodhatnak.

Amikor általános iskolás voltam, nagy népszerűségnek örvendtek az emlékkönyvek. Nekem is volt egy: piros alapon aranyszínű nonfiguratív mintával díszített, puha fedele volt, és rengetegen írtak bele. Sajnos már csak emlékeimben él, az idők során nyoma veszett.

A Bezzeganya közös fogyókúrájának/életmódváltozásának első hetén mindenki sikerekről számol be. Négyből hármunknál a mérleg (egy hangyányit) kevesebbet mutatott, Meni esetében ugyan picit többet, viszont nagyrészt sikerült tartania magát a kitűzött tervhez. Ő újabb terveket sző, futni szeretne rendszeresen. Almajemima bár kevesebbet mozgott, mint tervezte, de sikerült egészségesebben étkeznie a héten, a mérleg egy egész kilóval mutatott kevesebbet a hét végére. Citabella tányérjáról a gyerek kunyerál falatokat, de a maradékot sem tömi magába: a kutya boldogan megeszi.

A hét egyik jelentős eseménye a babakocsink elhalálozása volt. Két éve gyötörjük, tulajdonképpen nem is olyan nagy csoda, hogy kilehelte a lelkét. Sokan csodálkoznak, hogy a bő kétéves gyerekeim még babakocsiznak, sőt, terveim szerint még egy évig biztosan fognak. Pedig a magyarázat borzasztó egyszerű: a lakótelepen a gyaloglás a legegyszerűbb közlekedési mód, viszont elég komoly távolságokat kell megtenni. Az oviig már elsétálnak, a bölcsi már sok nekik (nekem egyedül, ha sietek, 15 perc).

Mostanában divatos dolog lett szidni az orvosokat, válogatás nélkül kígyót-békát kiabálni azokra, akik elvileg azért dolgoznak, hogy meggyógyítsák gyerekeinket, megmentsék életüket, életünket. Az interneten van olyan oldal, amelynek az a lényege, hogy az egészségügyben tapasztalt negatív dolgokat osztják meg az elszenvedők, nem ritkán indulatosan a halálát kívánva az őket vagy családtagjaikat ellátó orvosnak. Nem vitatom, az orvosok között is vannak kóklerek, nemtörődömök és pénzhajhászok. De hiszem, hogy a többség elhivatott, jó szakember, akire bátran rábízhatjuk magunkat és gyermekeinket.

Az egész terhesség alatt mindenféle egészségügyi és közérzeti nyavalyáim voltak. Aki olvas BA-t, rendszeresen találkozhatott a posztoknál az aktuális sirámaimmal, hisztijeimmel és nyavalygásaimmal. A 36. hétig hánytam, magas volt a vérnyomásom, vesegondjaim voltak, folyamatosan fogorvoshoz jártam, közben a férjemen kívül semmi segítségem nem volt a kislányommal, akinek nem sokkal az 1 éves szülinapja után estem teherbe.

Nicky összefoglalta, amit az interneten felbukkanó trollokról tudni érdemes.

Amikor Imi még a két kiló húsz dekás álomhatár elérésére gyúrt, már tudtuk, hogy nem könnyű menet vár ránk utána se. Az első neurológusa (sőt, egy egész team) azzal bocsátotta útra, hogy a zárójelentésbe beleírta „a korlátozott lehetőségekről a szülőket tájékoztattuk, ennek ellenére megkíséreljük a neuroterápiát”.

Sok szülő azt gondolja, hogy egyéves kor körül gyermeke már nyugodtan eheti azt a kosztot, amit a család nagyobb tagjai, ám a szakemberek szerint ez nem tanácsos. A hazai táplálkozási vizsgálatokból is kiderült ugyanis, hogy ételeink túl sok zsírt, koleszterint és cukrot tartalmaznak, amely megterhelő egy fiatal szervezet számára. Ha ugyanazokat az egészségtelen ételeket kapják a kisgyerekek, amit a felnőttek esznek, nagy valószínűséggel egészségtelen felnőtteket válnak belőlük. Ezt a problémát kiküszöbölhetjük azzal, ha már a gyermek születése előtt úgy alakítjuk saját étrendünket, hogy az majd a gyerek számára is ideális legyen.

Ehhez a poszthoz az apropót Center hamburgeradóról szóló cikke adta. Itt nemtetszésemnek adtam hangot a téma kapcsán, és feltettem azt a költői kérdést is, hogy vajon az egészségtelen ételek közé be fognak-e kerülni az ízfokozóktól és E-számoktól hemzsegő zacskós rafinériás termékek is. Ezek egészségtelen voltáról a kommentelők nagy része szintén meg volt győződve, de akadt olyan is, aki szerint ezek a termékek finomak, és nagyon előnyösek, mert sokkal gyorsabban lehet velük ételt varázsolni az asztalra, mintha magunk készítenénk az étel minden egyes fázisát.

Hát, akkor kezdjük a sort, hogy én mit gondolok a törvényjavaslatról. Amit először gondoltam, azt inkább nem írnám le... aztán végigragoztam én is pár cikket a témában, a Véleményvezértől az európai statisztikákig meg a hazai nyilatkozatokig. Őrizzük meg higgadtságunkat, mit is jelenthet ez? Vannak tizenévesek, akik képesek pénzben is kifejezhető értéket termelni. A tizenhat éves Balázs a nagyapja cégének programozik, a tizenöt éves Fruzsina már most jobb túrótortát süt, mint az anyja, Gábor pedig tizenhét évesen nagy szakértelemmel tenyészt nyulakat. Node aki ebből azt vonja le, hogy nosza, akár ki is hajíthatjuk őket az iskolából, megélnek ők további tanulás nélkül is, annak elgurult a gyógyszere. Nem kicsit, nagyon.

A jövő szeptemberben életbe lépő új közoktatási törvény szerint a tankötelezettség felső korhatárát a jelenlegi (1998/99-as tanév óta kötelező) tizennyolcról tizenöt évre csökkentenék. Azelőtt évtizedekig 16 évnél húzták meg ezt a vonalat. A jövőben a tervek szerint a 15. évüket betöltő fiatalok választhatnak majd, hogy folytatják-e a tanulmányaikat vagy munkába állnak. Érvek és ellenérvek záporoznak.