A magyar szülészeti helyzet háborúvá fajult

Szükséges-e az anya tájékoztatáson alapuló beleegyezése minden beavatkozáshoz?

Dr. Marton István, aki 1981 és 2005 között a MÁV Kórház osztályvezető főorvosa volt, a szülészorvosok védelmében szólalt fel. Beszédében rávilágított a rendszer több szempontból adódó nehézségeire. Egyrészt problémát jelent, hogy a szülészek keze meg van kötve, mivel az 1997-es Egészségügyi Törvény egyik passzusa értelmében a kórházi orvosoknak kötelessége megvédeni a terhesség 24. hetén túl a magzat érdekeit, még az anyával szemben is. Meglátása szerint ez váltotta ki Magyarországon a „védekező szülészeti ellátást“ és a császármetszések arányának növekedését, egyúttal az intézményen kívüli szülés iránti megnövekedett igényt.

A panelen szintén résztvevő brit jogász, Elizabeth Prochaska erre reakcióként azt mondta, hogy az európai törvénykezés egyértelműen és minden esetben kötelezőnek tekinti a tájékoztatáson alapuló beleegyezést (informed consent), mely alól egyetlen kivételt az képez, ha a „beteg“ mentális állapota nem teszi lehetővé az önrendelkezést. Ez a szülő nők helyzetében a legritkább esetben igaz. Bármilyen beavatkozás elvégzése a beteg beleegyezése nélkül az európai jogalkotás szerint bűntettnek számít.

Kapronczay Stefánia szerint is problematikus, és pontosításra, magyarázatra szorul a magyar törvényi rendelkezés megfogalmazása, miszerint ha a 24 hétnél idősebb magzatot „súlyos károsodás veszélye“ fenyegeti, akkor figyelmen kívül hagyható az anya döntése. Az európai és a magyar jogalkotás ezen a ponton látszólag ellentmond egymásnak. A jogász azonban hozzátette, az orvostanhallgatók oktatására is alkalmazott bioetika szakkönyv[1], a „The Pregnant Patient's Bill of Rights“-ra hivatkozva kimondja, hogy „a terhes anyának joga van bármely gyógyszert vagy beavatkozást visszautasítani", illetve semmiképpen nem jelenti azt ez a rendelkezés, hogy a szülő nő döntését bármilyen helyzetben felül lehetne bírálni. A szerző szerint „Magyarországon ez a kérdés a gyakorlatban rendezetlen, s így minden egyes orvosnak egyedileg kell megbirkóznia ezzel a problémával. Ez nem megnyugtató állapot sem az orvos, sem a betege számára, így célszerű lenne a kérdést jogilag is rendezni.”[2]

„Az otthonszülés hazai háborúja“

Dr. Marton István a rendszer nehézségének tartja azt is, hogy az orvosok, az alacsony állami bérezés miatt, hálapénz elfogadására kényszerülnek, mely már a 70-es évek óta torzulást okoz az egészségügyi ellátásban, és különösen a szülészeti rendszerben.

A beszélgetés következő megszólalója dr. Szebik Imre bioetikus volt, az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért egyik alapítója. Az orvos véleménye szerint a magyarországi szülészeti helyzet háborúvá fajult. A szülészorvosok által kiadott szakmai álláspontok és szakértői vélemények elsöprő többségéből az tükröződik, hogy az említett háború célja a kórházi szülészorvosok szakmai dominanciájának fenntartása, és anyagi bevételük védelme, mindez az anyák biztonságának és tudományos bizonyítékok figyelmen kívül hagyásának árán is.

Az otthonszülés létezése több szempontból fenyegetést jelent a szülészorvosok egyeduralmának. Egyrészt az otthonszülés mozgalma az utóbbi két évtizedben megmutatta, hogy az egészséges nők várandósságát és szülését a bábák biztonságosan és eredményesen képesek kísérni, ami által a szülészorvosok jelenléte az esetek többségében feleslegessé válik. Másrészt, a független bábák szakmai tevékenysége a kórházban sokszor rutinként alkalmazott eljárások (gátmetszés, szülésindítás, fekvő testhelyzet, stb.) szükségességét és hasznosságát is megkérdőjelezi. Az otthonszüléseknél ezen beavatkozások szinte teljes hiánya implicit kritikája a kórázi eljárásoknak.

Továbbá az otthonszülés, mivel még a társadalombiztosítási támogatás hiányában is körülbelül harmadannyiba került egy családnak, mint a kórházi szüléskor paraszolvenciaként kifiezetett összeg, pénzügyileg is egy igazságosabb és átláthatóbb modellt ajánl. Ez szintén a korrupt kórházi rendszer implicit kritikájaként hathat az orvostársadalom számára. Szebik Imre, aki jelen volt dr. Geréb Ágnes és kollégáinak bírósági tárgyalásán, elmondta, a bábaperek az 50-es évek koncepciós pereire emlékeztették a kettős mérce alkalmazása miatt. Az ítélet meghozatalakor csak az egyik oldal szakmai álláspontját vették figyelembe, tudományos bizonyítékokat hagyva figyelmen kívül.

Egy követendő példa

Karen Guililand, az új-zélandi bábaszövetség elnöke volt a panel utolsó felszólalója, aki saját országának szülészeti rendszerét, mint pozitív, követendő példát mutatta be, felhívva a figyelmet arra, hogy országának rendszere, mely jelenleg a világon legoptimálisabb ellátási modellnek tekinthető, más nemzetekben is ugyanúgy létrehozható.

Új Zélandon a bábák és a szülészorvosok egymással minden szempontból, anyagilag és pozíció tekintetében is, egyenlő partnerként dolgoznak együtt azért, hogy az anyának, mint az ellátás középpontjában álló „fogyasztónak“ az igényeihez a lehető legközelebb álló ellátást nyújtsák. A bábák önálló döntési joggal rendelkeznek, melyért teljes felelősséget vállalnak. Egy erőteljes és elhivatott bábaszövetség adja mindehhez az iránymutatást, a támogatást, és a folyamatos szakmai továbbképzést. Az új-zélandi anya megválaszthatja, hogy hol, kiknek a jelenlétében kíván szülni, és minden lehetőség egyenlő mértékű állami támogatásban részesül. A szülészorvosok, és a bábák, amikor ugyanazt a szolgáltatást nyújtják (normális szülésnél nyújtott szaksegítség), állami juttatásaik is egyenlőek. A folyamatot, melynek során ez a jól működő szülészeti rendszer létrejött, a bábaság, mint független, önálló, erős szakma létrejötte előzte meg. Ez az előfeltétele annak, hogy az anyák emberi jogainak tiszteletben tartására, a saját testük feletti önrendelkezésre valós lehetőség nyíljon. Az új-zélandi mozgalom ennek a szemléletnek a hangsúlyozására a következő szlogent tűzte zászlójára: „Women need midwives need women.“

A panel előadói után a hollandiai magyar nagykövet, Sümeghy Gyula kérte magához a szót. Bizalmát fejezte ki atekintetben, hogy a magyar helyzet előidézte nemzetközi vita és a megkezdődött szakmai párbeszéd végül jobb megoldások megtalálásához vezet. Ugyan a magyar köztársasági elnök által adott kegyelem ügyébe nincs beleszólása, a kérdés nemzeti és egyúttal nemzetközi jelentőségére hívta fel a figyelmet.

A Human Rights in Childbirth hágai nemzetközi konferenciáról szóló sorozatunkat a kétnapos rendezvény végkövetkeztetéseivel és a szülésben részt vevő felek igényeinek bemutatásával fejezzük be.