Január 5-én sokkolta az országot, hogy az olimpikont holtan találták saját otthonában. Dudás Miki családja összetört, párjában, Szigligeti Ivettben pedig számtalan kérdés maradt a végzetes baleset óta. Az özvegy azonban teszi a dolgát: ellátja a gyerekeket, végzi a munkáját, de közben küzd a saját gyászával is, ami nem akar csillapodni. Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint az anyuka jó úton jár, de tudnia kell segítséget kérni a nagyszülőktől, rokonoktól, barátoktól, nem szabad minden terhet a saját vállán vinnie.

Élete szerelmeként beszélt mindig a kajakosról a sztáranyuka, aki alig várta, hogy idén végre megtartsák az esküvőt. Dudás Miki halála azonban összetörte az álmaikat, Szigligeti Ivettben csak a végtelen gyász és a számtalan kérdés maradt. Az anyuka tudja, nem engedheti meg magának, hogy a fájdalom végképp összezúzza, hiszen közös gyermekeiknek már csak ő maradt. Sokat beszélget Mancival és a napokban kórházba került Milóval az apukájukról, nem szeretné, ha elfelejtenék őt.
„Van egy túlélő mechanizmus az emberben, főleg az édesanyákban. Ez a gondoskodó működés, a dinamika, a rendszer az, ami ilyenkor viszi tovább az embert” – magyarázta a Borsnak Dr. Makai Gábor az özvegy gyászfeldolgozásáról. – „Maximális turbófokozatra kapcsolt, hiába súlyos gyász van a háttérben, amikre még további gondok, kérdések pakolódnak, ő nem omlik össze. Mert ez a gondoskodói ösztön összekaparja az utolsó erejét, ez viszi tovább. Mint egy amolyan terminátor, robot üzemmódba lép át, ahol ő majd megold mindent! Mert a gyerekeket vinni kell, hozni kell, enni kell nekik, fürdetni, lefektetni kell őket, miközben még dolgozni is kell, a csemeték betegek lesznek, orvoshoz kell vinni őket. Rengeteg megoldandó feladat, döntés, amit majd ő megold egyedül, mint egy superman, vagyis itt superwoman.”

A szakember arra is figyelmeztet, hogy egy ideig visz tovább ez az üzemmód, de a gyászoló mögött is kell lennie egy hálónak.
„Kívülről hihetetlenül erősnek tűnik, és az is! Ilyenkor nincs olyan opció a fejében, hogy feladja. De mindennek, mindenkinek van határa, az ember egy idő után lemerül, kimerül. Ez a robot üzemmód sokáig működik, de fontos, hogy merjen támaszkodni másra, merjen segítséget kérni. És most nemcsak a szakemberre gondolok, hanem családra, nagyikra, barátokra. Merjen beszélni az érzéseiről is, a félelmeiről, bátran forduljon szeretteihez, kell neki is egy háló, hogy tudja, nincs egyedül, van kihez fordulni. Mert ha ez nincs, akkor összeomlás lehet a vége!”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.