Vasvári Viviennél minden húsvétba borult: „Szeretem látni, hogy ez mekkora boldogság a gyerekeknek”

A pekingi olimpiára készültem, amikor egy váratlan sérülés derékba törte az álmaimat. Még most sem tudtam teljesen feldolgozni ezt lélekben, de pozitív maradtam annyira, hogy a sport mindig fontos része legyen az életemnek és ugyanezt tudjam tanítani a gyerekeimnek is. Most voltunk a kislányommal az első futóversenyén, tíz kilométert futottunk együtt, fantasztikus, hogy anyaként már ezt is megélhettem és átadhattam nekik azt, amit én is kaptam apukámtól

Engem is meglepett, hogy szeretne indulni, ő kérte, hogy megpróbálkozna egy tíz kilométeres futással, pedig egyébként nem szokott. Számomra egy csoda volt, nagyon büszke vagyok rá. Soha nem kényszerítettem egyik gyerekemet semmire, főleg nem olyan sportra, amit nem akarnak. Rengeteg sportágat megmutattunk nekik és ők választották ki, hogy mit szeretnének csinálni, hiszen az a legfontosabb, hogy olyat válasszanak, amit aztán szívből tudnak csinálni.

Nem az a célom, hogy féljenek bemenni az iskolába, hanem az, hogy legyenek őszinték, ha valami rosszul sikerült, mert ha utána hazajönnek, újra lehet tanulni és ki lehet javítani. Sosem akarnám, hogy olyan feszültség legyen bennük egy rossz jegy kapcsán, ami miatt lelkileg tönkremennek. Nem fordult még elő, de nálunk ez az egyik legfontosabb. A másik pedig az, hogy tiszteletre méltóan viselkedjenek az emberekkel; gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt.

A karácsony, húsvét, születésnapok mind olyan ünnepek, amiknek alaposan megadjuk a módját. Imádom ezt csinálni, itthon már három hete minden húsvétba borult, a terítőtől kezdve minden dekorációig. Colin most két és fél éves, Liam is hamarosan egyéves lesz. Szeretném a férjemet beöltöztetni nyuszinak és elrejtjük majd a tojásokat. Nagyon szeretek adni és látni, hogy mekkora öröm és boldogság ez a gyerekeknek