„Így vettem észre, hogy rontást tett rám a kolléganőm”

Vajon létezhet olyan személytől érkező negatív energia, amely képes befolyásolni az életünk alakulását? A balszerencse mögött legtöbbször stresszre vagy egyszerűen rossz időzítésre gyanakszunk. Lia története azonban olyan fordulatot vett, ami megváltoztatta mindazt, amit eddig az okkultizmusról és a rontás jeleiről gondolt.

A rontás jelei – Amikor a balszerencse egyik napról a másikra felüti a fejét

Lia marketingesként helyezkedett el egy új cégnél. Az irodában rajta kívül hat nő és egyetlen férfi dolgozott – a kezdet minden szempontból ígéretesnek tűnt. Kedvelte a munkáját, a feladatait, és látszólag hamar beilleszkedett a csapatba. Energikus, életvidám nő volt, aki könnyen megtalálta a közös hangot az emberekkel. Az egyetlen férfi kolléga, Karesz különös figyelemmel és szimpátiával fordult felé. Gyakran kereste a társaságát, segített neki a feladataiban, és szemlátomást örült minden négyszemközti beszélgetésnek. Lia azonban stabil párkapcsolatban élt, így ügyelt arra, hogy a nexusuk megmaradjon baráti és kollegiális keretek között.

A női kollégák közül viszont néhányan mintha nem nézték volna jó szemmel a helyzetet. Nem történt nyílt konfliktus, de Lia időnként furcsa pillantásokra, összesúgásokra és elhallgatott mondatokra lett figyelmes – bár nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolgoknak. Néhány hét múlva azonban minden kezdett megváltozni, egyre több furcsa akadály gördült elé. Először csak sorozatosan elkésett, önhibáján kívül: egyik reggel váratlan hasgörcsök miatt nem tudott időben elindulni, pár nappal később pedig hiába állította be az ébresztőjét, az nem szólalt meg reggel. Máskor közel fél órán át kereste a kocsikulcsát, amely végül egy olyan helyről került elő, ahová meggyőződése szerint ő maga nem tehette. 

A fura események egyre gyakoribbá váltak. Lia állandóan fáradtnak érezte magát, az irodában is többször megszédült, gyakran émelygett. Éjszakánként alig tudott aludni, reggel pedig úgy ébredt, mintha egy percet sem pihent volna – nem meglepő, hogy a munkahelyi teljesítménye is romlani kezdett. Egy délután a főnöke behívta az irodájába.

A nő teljesen összezavarodott. Arra gondolt, hogy talán beteg, vagy esetleg gyermeket vár. El is ment általános orvosi vizsgálatokra, de mindent rendben találtak – Lia pedig továbbra sem találta a magyarázatot a gondjaira. 

Egy tekintet, amelytől kirázta a hideg

A fordulópont egy keddi napon érkezett el. Lia éppen a monitorra fókuszált az asztalánál ülve, amikor hirtelen azt érezte, valaki figyeli. Hátrafordult és az egyik kolléganője nézett rá – velőtrázóan mereven és mozdulatlanul. A tekintetében volt valami olyan mértékben nyugtalanító, amitől Lia gyomra azonnal összeugrott.

Aznap este úgy döntött, segítséget kér valakitől , így felkeresett egy spirituális tanácsadót. A nő végighallgatta a történetét, majd kártyát vetett. Hosszú percekig elemezte a lapokat, majd azt mondta: 

Átok a fiók mélyén?

Másnap Lia korábban érkezett az irodába, és alaposan átnézte az asztalát, a polcokat és a fiókokat. Miután semmi rendhagyóra nem bukkant, már majdnem feladta, amikor a legalsó fiók hátsó részében meglátott valamit: egy apró textilcsomót, szorosan körbetekerve fekete fonállal. Amikor óvatosan kibontotta, több világos hajszál hullott ki belőle – pont olyan színűek, mint az övéi. Lia hátán végigfutott a hideg – biztos volt benne, hogy a tárgy nem hozzá, és nem is az elődjéhez tartozik. Azonnal kidobta.

Nem szólt senkinek, nem vádaskodott, nem akart konkrét bizonyítékok nélkül ujjal mutogatni – meg természetesen tartott attól is, hogy bolondnak nézik. De valami észrevehetően megváltozott: néhány nap alatt megszűnt az émelygése, és újra tudott aludni. Elmaradtak a késések, és a koncentrációja is visszatért. Mindez teljes bizonyossággal töltötte el Liát, hogy valamiféle rontás vagy negatív energiablokád volt rajta – és már azt is sejtette, kitől származhatott a vudu baba. 

A tréfás névnapi ajándék

Néhány héttel később elérkezett annak a kolléganőnek a névnapja, akivel kapcsolatban mindig rossz érzései voltak. Lia szuper trükköt eszelt ki: egy apró, kézzel készített pamutbabát vitt neki ajándékba, a baba testére pedig egyetlen szál fekete fonalat tekert, célzat jelleggel. A kolléganő mosolyogva vette át az ajándékot, de mikor megpillantotta a fekete fonalat, az arca egy pillanat alatt elsápadt.

A nő hosszú másodpercekig némán nézte a babát, majd zavartan bólogatott. Lia ebben a pillanatban ráeszmélt, hogy nincs szüksége sem magyarázkodásra, sem további bizonyítékokra vagy vádaskodásra. Nem kell mindig hangos vita vagy bosszú ahhoz, hogy pontot tegyünk valaminek a végére. Néha elég, ha a másik ember tudja, hogy te biztos vagy abban, mit tett. 

Hogy valóban rontás állt-e a háttérben, vagy csupán különös egybeesések sorozata volt az egész, Lia a mai napig nem tudja egyértelműen kijelenteni – csak érzi. Ami viszont tény, hogy attól a naptól kezdve elhárultak az akadályok, megszűntek a rosszullétek, és végre újra önmaga lehetett.