

A farkasember-mítoszokat mindannyian ismerjük. A telihold hatására fenevaddá változó ember alakja is azt jelképezi, hogy ilyenkor ösztönösebbé válunk, nehezebben kontrolláljuk az érzelmeinket és könnyebben „levetjük” a társadalmi álarcainkat.

A Hold tömegvonzó ereje jól ismert jelenség, hiszen ez okozza az óceánok árapályát is. Mivel az emberi test körülbelül 60-70 százaléka víz, a szakértők szerint teliholdkor érzékenyebbé válhat az idegrendszer, és könnyebben felborulhat a szervezet belső egyensúlya. Megváltozhat a sejtközi folyadékháztartás, ami befolyásolja az ionáramlást, ennek hatására az idegsejtjeink gyorsabban, de pontatlanabbul kommunikálnak egymással.
Ez nem látványos fizikai hatás, sokkal inkább egy finom idegrendszeri terhelés, ami feszültségként, nyugtalanságként vagy kimerültségként jelentkezhet.
Több kutatás is alátámasztotta, hogy telihold idején csökken a melatonin, vagyis az alváshormon szintje. Ezáltal rövidebbé válik a mélyalvás fázisa, és gyakoribb az éjszakai felébredés.
Ennek következménye lehet a felszínes alvás, a zavaros, élénk álmok, és hogy másnap emiatt sokkal érzékenyebbek vagyunk. Amikor az agy nem tud megfelelően pihenni, a kontrollfunkciók is gyengülnek.
Sokan számolnak be arról, hogy telihold idején sokkal ingerlékenyebbek, jelentős hangulatingadozást tapasztalnak, és régi emlékek, sérelmek törnek felszínre. Felerősödnek az ösztönszintű érzelmeink, félelmeink és vágyaink. A pszichológusok szerint ilyenkor az agy érzelmi központja aktívabb, miközben a racionális gondolkodás háttérbe szorul. Ezért fordulhat elő, hogy teliholdkor könnyebben vitázunk vagy hozunk impulzív döntéseket.
A teliholdhoz kapcsolódó egyik legismertebb mítosz a farkasember, vagyis a likantrópia története, amely több mint 2500 éves, és nem egyetlen forrásból származik. Több kultúra megfigyelései, félelmei és tapasztalatai olvadtak össze egy közös szimbólummá: ősidők óta észrevették, hogy telihold idején az emberek viselkedése megváltozik – erre adtak magyarázatot a legendák nyelvén.
A farkasember legelső írásos említése az i. e. 5-6. századból származik, az ókori Görögországból. A mítosz központi alakja Lükáón, akit az istenek büntetésként farkassá változtattak erkölcsi vétkei miatt. Innen ered maga a likantrópia kifejezés is: „lykos” – farkas, és „anthropos” – ember, vagyis a farkassá váló ember. Ebben a mítoszban az átváltozás története még inkább erkölcsi figyelmeztetést hordozott.
A 14–17. században, a sötét középkorban a farkasember már félelmetes alakká változott: sok epilepsziával, mentális betegséggel és traumás tünettel küzdő embert farkasemberként bélyegeztek meg, sőt el is ítéltek.
A farkasember tehát szimbolikusan az ösztönök elszabadulását, az „átváltozást” és az önkontroll elvesztését jelképezi, a telihold pedig azt az időszakot, amikor a belső feszültség a tetőfokára hág.
Ma már tudjuk, hogy az alváshiány, a hormonális változások és a fokozott stressz együtt ösztönösebbé és impulzívabbá teszi az embert – telihold idején pedig ezek a hatások összeadódnak, ezért él tovább a farkasember-motívum napjainkban is.
Szakértők szerint teliholdkor nem ajánlott komoly párkapcsolati, életvezetési döntéseket hozni, heves vitákba bonyolódni és az ösztönös késztetéseinkre hallgatni. Ez az időszak inkább szóljon az önmegfigyelésről és a tudatos lelassulásról.
A telihold nem változtat meg minket, hanem egyszerűen felerősíti mindazt, ami bennünk lakozik. A farkasember-legenda pedig nem csupán babona, hanem egy ősi figyelmeztetés számunkra: amikor a Hold fénye a legerősebb, lényünk árnyékos oldala is jobban láthatóvá válik.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.