

A modern életben az ember kettős természetet hordoz, hiszen egyfelől megvannak benne az ősidőkből hozott vadállatias ösztönök és tulajdonságok, a harag és düh érzése, az agresszív és ösztönszerű viselkedés, a szabadság- és kontrollvágy, másfelől civilizált keretben éli a mindennapjait, melyek éppen az ellenkező magatartást követelik meg. Annak, hogy mindez hogy fér meg bennünk, illetve milyen módon lehet teret engedni a késztetéseknek, a Fanny magazin járt utána.

A fejlett világ a társadalmi elvárásokra és szabályokra épül, a legtöbben ezek szerint éljük az életünket. Mindez biztonságot ad, ugyanakkor arra ösztökél, hogy elnyomjunk magunkban bizonyos evolúciós késztetéseket, melyek nem robbanhatnak ki belőlünk indokolatlanul az íróasztal mögött ülve, a boltban sorban állva, a baráti találkozók alkalmával, vagy éppen a tömegközlekedés során. Legalábbis jobb, ha a problémás érzések és erőteljes, esetleg elfojtott energiák nem ezeken a színtereken törnek utat maguknak.
– A legmélyebben lakozó állatias ösztönöket és késztetéseket évezredekkel ezelőtt még spontán megélhettük, a feszültség így nem gyülemlett fel, napjainkban azonban a civilizált létforma gátolja ezt a fajta szabadságot. A társadalmi elvárások és szabályok meghatározzák az életvitelünket, ennek árnyoldalaként azonban kénytelenek vagyunk elnyomni magunkban bizonyos hajtóerőket. Azt pedig, hogy kiengedjük-e őket, és ha igen, milyen formában, még erősebben determinálja az a szubkultúra, amelyben élünk – magyarázza Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Hiszen míg egy ősközösségben az emberek akár fizikai tettekkel is kimutathatták a másik felé a nem tetszésüket, addig ma már ez teljesen elképzelhetetlen, sőt, komoly következményekkel jár.
Nem titok, hogy egész generációk nőttek fel olyan szigorú keretek között, melyekben nemhogy a vadállatias ösztönöket, de a negatívnak tekintett érzéseket is meg kellett fékezni.
– Tipikusan a merev családi modellekben érhető tetten az a fajta hozzáállás, amelyben a gyerekeknek és felnőtteknek sincs megengedve, hogy a belső nehéz érzéseket, a feszültségeket, dühöt, haragot és agressziót kifejezzék. Sok helyen például azt tanították és tanítják ma is a kicsiknek, hogy ezeket jobb elnyomni, nem beszélni róluk, se utat engedni nekik – emeli ki a szakpszichológus. – Szerencsére egyre inkább afelé halad a világ, és az újabb nemzedékek is arra nevelik, illetve azt a mintát adják át a csöppségeknek, hogy megélhetik a vágyaikat, a jó és nehéz érzéseket, miközben elsajátíthatják, hogyan lehet mindezt kontrolláltan megtenni, anélkül hogy másokat bántanának.

A téma kapcsán érdemes szót ejteni a szublimáció fogalmáról, ami azt jelenti, hogy egy társadalmilag kevésbé elfogadott ösztönkésztetést a normáknak megfelelő módon próbálunk kiélni. Ez teljesen biztonságos és elfogadott módja annak, hogy utat engedjünk a bennünk felgyülemlett érzéseknek és ősi kívánalmaknak, ezzel balanszban tartsuk a mentális- és lelkiállapotunkat.
– Érdemes a harmónia megteremtésére törekedni, azt viszont mindenkinek magának kell kikísérleteznie, hogy mi az, ami működőképes számára – hangsúlyozza a pszichoterapeuta. – Az agresszív indíttatásokat például jól ki lehet élni a különféle harcművészetekben, egyéb sportokban vagy akár a számítógépes játékokban. A dühöt és haragot oldhatjuk olyan helyeken, ahol legális keretek között lehet törni-zúzni, vagy egy otthoni dühöngősarokban. A kontrollt és szabadságot megélhetjük a szexuális életben, és a sport is jó választás, hiszen oldja a frusztrációt, miközben remek stresszlevezető tevékenység, űzzük bármilyen formáját is. Mindenkinek szüksége van valamire, amin keresztül kieresztheti a gőzt. Ha ugyanis erre nem teremtünk lehetőséget, egy ponton a felgyülemlett feszültség kirobban majd belőlünk. A sok ideig bent tartott indulatok és gyűjtögetett frusztrációk pedig általában kellemetlen módon törnek a felszínre, amit később megbánhatunk.
A szakértő szerint érdemes tájékozódni, a témában tartalmakat fogyasztani, és ezeken keresztül megtalálni, mit tehetünk abban a pillanatban, amikor eluralkodik rajtunk egyik-másik ősi emóció.
– Fontos lenne valamilyen módon megszelídíteni a gondolatokat és érzéseket azáltal, hogy egyszerűen megengedjük magunknak őket, illetve megértjük, hogy azok nem feltétlenül rossz dolgok. Alapvetően társadalmilag arra vagyunk kondicionálva, hogy nem szabad konfrontálódni és konfliktust generálni. A saját viselkedésünkért és érzéseinkért viszont csakis mi vagyunk a felelősek, és ha képesek vagyunk elfogadni, hogy ezek éppúgy a részeink, mint a jó tulajdonságok, akkor békében élhetünk önmagunkkal. Amennyiben ez nem sikerül, illetve azt érezzük, hogy egyre gyakrabban uralkodik el rajtunk a feszültség, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni – tanácsolja Sarkadi Bálint.
Tipikus jele a problémának a dühkezelési nehézség, de abban az esetben is célszerű felkeresni valakit, ha elakadásunk van, gyakori és visszatérő belső feszültséget élünk meg a különféle késztetések mentén, vagy a helyzetek kezelése tekintetében.
– Mint az élet oly sok területén, ez esetben is fontos lehet, hogy tudatosan figyeljük magunkat, és ennek megfelelően alakítsuk ki a számunkra működőképes megoldásokat vadállatias ösztöneink levezetésére – javasolja a szakpszichológus. – Akkor teremthetjük meg ugyanis a belső egyensúlyt, ha a belső késztetéseket egyrészt el tudjuk fogadni, másrészt megpróbáljuk őket kielégíteni, méghozzá a társadalmi normák és elképzelések mentén. Segíthet, ha időben felismerjük, hogy melyek azok a helyzetek, melyek alapvetően előhozzák belőlünk a vadállatot, és ha ez problémás méretet ölt, egyszerűen elkerüljük. Mindehhez persze nem árt, ha van némi önismeretünk, aminek fejlesztésén mindenkinek érdemes dolgozni.
Foglalkoztat az evolúció? Nézd meg ezt az érdekes videót is:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek a szakértőtől:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.