Főszerepben az ősi késztetések – Mindannyiunkban ott élnek a vadállatias ösztönök

Főszerepben az ősi késztetések – Mindannyiunkban ott élnek a vadállatias ösztönök

ősi
PUBLIKÁLÁS: 2025. november 24. 15:49
A belső késztetések egyidősek az emberiséggel, melyekre évmilliókkal ezelőtt még a túlélés szempontjából volt szükségünk, a modern világ azonban már másfajta kihívások elé állít. Evolúciós léptékkel nézve csekély idő telt el, ezalatt a vadállatias ösztönök nem változtak, csupán átcsatornázásra kerültek.

A modern életben az ember kettős természetet hordoz, hiszen egyfelől megvannak benne az ősidőkből hozott vadállatias ösztönök és tulajdonságok, a harag és düh érzése, az agresszív és ösztönszerű viselkedés, a szabadság- és kontrollvágy, másfelől civilizált keretben éli a mindennapjait, melyek éppen az ellenkező magatartást követelik meg. Annak, hogy mindez hogy fér meg bennünk, illetve milyen módon lehet teret engedni a késztetéseknek, a Fanny magazin járt utána.

Nő elnyomja a vadállatias ösztönöket modern társadalmi környezetben.
A vadállatias ösztönök elnyomása további problémákat teremthet a mindennapokban.
Fotó: shutterstock

Állati ösztönök embereknél: Miért szorítjuk háttérbe őket a modern világban? 

A fejlett világ a társadalmi elvárásokra és szabályokra épül, a legtöbben ezek szerint éljük az életünket. Mindez biztonságot ad, ugyanakkor arra ösztökél, hogy elnyomjunk magunkban bizonyos evolúciós késztetéseket, melyek nem robbanhatnak ki belőlünk indokolatlanul az íróasztal mögött ülve, a boltban sorban állva, a baráti találkozók alkalmával, vagy éppen a tömegközlekedés során. Legalábbis jobb, ha a problémás érzések és erőteljes, esetleg elfojtott energiák nem ezeken a színtereken törnek utat maguknak. 
– A legmélyebben lakozó állatias ösztönöket és késztetéseket évezredekkel ezelőtt még spontán megélhettük, a feszültség így nem gyülemlett fel, napjainkban azonban a civilizált létforma gátolja ezt a fajta szabadságot. A társadalmi elvárások és szabályok meghatározzák az életvitelünket, ennek árnyoldalaként azonban kénytelenek vagyunk elnyomni magunkban bizonyos hajtóerőket. Azt pedig, hogy kiengedjük-e őket, és ha igen, milyen formában, még erősebben determinálja az a szubkultúra, amelyben élünk – magyarázza Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Hiszen míg egy ősközösségben az emberek akár fizikai tettekkel is kimutathatták a másik felé a nem tetszésüket, addig ma már ez teljesen elképzelhetetlen, sőt, komoly következményekkel jár.

A társadalom és a vadállatias ösztönök elnyomása

Nem titok, hogy egész generációk nőttek fel olyan szigorú keretek között, melyekben nemhogy a vadállatias ösztönöket, de a negatívnak tekintett érzéseket is meg kellett fékezni. 
– Tipikusan a merev családi modellekben érhető tetten az a fajta hozzáállás, amelyben a gyerekeknek és felnőtteknek sincs megengedve, hogy a belső nehéz érzéseket, a feszültségeket, dühöt, haragot és agressziót kifejezzék. Sok helyen például azt tanították és tanítják ma is a kicsiknek, hogy ezeket jobb elnyomni, nem beszélni róluk, se utat engedni nekik – emeli ki a szakpszichológus. – Szerencsére egyre inkább afelé halad a világ, és az újabb nemzedékek is arra nevelik, illetve azt a mintát adják át a csöppségeknek, hogy megélhetik a vágyaikat, a jó és nehéz érzéseket, miközben elsajátíthatják, hogyan lehet mindezt kontrolláltan megtenni, anélkül hogy másokat bántanának.

Férfi sportolás közben élvezi a vadállatias ösztönök levezetését.
A legjobb, ha a modern kornak megfelelő és elfogadható módon éljük ki a vadállatias ösztönöket.
Fotó: Prostock-studio / shutterstock

Átcsatornázni az ősi energiákat

A téma kapcsán érdemes szót ejteni a szublimáció fogalmáról, ami azt jelenti, hogy egy társadalmilag kevésbé elfogadott ösztönkésztetést a normáknak megfelelő módon próbálunk kiélni. Ez teljesen biztonságos és elfogadott módja annak, hogy utat engedjünk a bennünk felgyülemlett érzéseknek és ősi kívánalmaknak, ezzel balanszban tartsuk a mentális- és lelkiállapotunkat. 
– Érdemes a harmónia megteremtésére törekedni, azt viszont mindenkinek magának kell kikísérleteznie, hogy mi az, ami működőképes számára – hangsúlyozza a pszichoterapeuta. – Az agresszív indíttatásokat például jól ki lehet élni a különféle harcművészetekben, egyéb sportokban vagy akár a számítógépes játékokban. A dühöt és haragot oldhatjuk olyan helyeken, ahol legális keretek között lehet törni-zúzni, vagy egy otthoni dühöngősarokban. A kontrollt és szabadságot megélhetjük a szexuális életben, és a sport is jó választás, hiszen oldja a frusztrációt, miközben remek stresszlevezető tevékenység, űzzük bármilyen formáját is. Mindenkinek szüksége van valamire, amin keresztül kieresztheti a gőzt. Ha ugyanis erre nem teremtünk lehetőséget, egy ponton a felgyülemlett feszültség kirobban majd belőlünk. A sok ideig bent tartott indulatok és gyűjtögetett frusztrációk pedig általában kellemetlen módon törnek a felszínre, amit később megbánhatunk.

Sokat tehetünk önmagunkért

A szakértő szerint érdemes tájékozódni, a témában tartalmakat fogyasztani, és ezeken keresztül megtalálni, mit tehetünk abban a pillanatban, amikor eluralkodik rajtunk egyik-másik ősi emóció. 
– Fontos lenne valamilyen módon megszelídíteni a gondolatokat és érzéseket azáltal, hogy egyszerűen megengedjük magunknak őket, illetve megértjük, hogy azok nem feltétlenül rossz dolgok. Alapvetően társadalmilag arra vagyunk kondicionálva, hogy nem szabad konfrontálódni és konfliktust generálni. A saját viselkedésünkért és érzéseinkért viszont csakis mi vagyunk a felelősek, és ha képesek vagyunk elfogadni, hogy ezek éppúgy a részeink, mint a jó tulajdonságok, akkor békében élhetünk önmagunkkal. Amennyiben ez nem sikerül, illetve azt érezzük, hogy egyre gyakrabban uralkodik el rajtunk a feszültség, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni – tanácsolja Sarkadi Bálint.

Külső és egyéni megoldások

Tipikus jele a problémának a dühkezelési nehézség, de abban az esetben is célszerű felkeresni valakit, ha elakadásunk van, gyakori és visszatérő belső feszültséget élünk meg a különféle késztetések mentén, vagy a helyzetek kezelése tekintetében. 
– Mint az élet oly sok területén, ez esetben is fontos lehet, hogy tudatosan figyeljük magunkat, és ennek megfelelően alakítsuk ki a számunkra működőképes megoldásokat vadállatias ösztöneink levezetésére – javasolja a szakpszichológus. – Akkor teremthetjük meg ugyanis a belső egyensúlyt, ha a belső késztetéseket egyrészt el tudjuk fogadni, másrészt megpróbáljuk őket kielégíteni, méghozzá a társadalmi normák és elképzelések mentén. Segíthet, ha időben felismerjük, hogy melyek azok a helyzetek, melyek alapvetően előhozzák belőlünk a vadállatot, és ha ez problémás méretet ölt, egyszerűen elkerüljük. Mindehhez persze nem árt, ha van némi önismeretünk, aminek fejlesztésén mindenkinek érdemes dolgozni. 
Foglalkoztat az evolúció? Nézd meg ezt az érdekes videót is:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek a szakértőtől:

 

 

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.