Egyirányú repülőjeggyel indultak el – Fél éve sodródnak kalandról kalandra Ázsiában Gergőék

Egy ázsiai utazás sokak számára egy életre szóló kaland, amely Ignácz Gergő számára most valósággá is vált. A félig belga, félig magyar származású fiatalember a barátnőjével, Maxine-el együtt döntött úgy, hogy fél évre kiszakadnak a hétköznapokból, és hátizsákkal bejárják Délkelet-Ázsiát. Az útjuk nem szigorú terv alapján halad: csupán egy egyirányú repülőjeggyel indultak útnak, a többit menet közben alakítják.

Milyen egy spontán hátizsákos ázsiai utazás?

Gergő (vagy ahogy otthon nevezik, Gerge) szerint az utazás egyik legnagyobb előnye a spontaneitás: sokszor éppen azok a helyek válnak a legemlékezetesebbé, amelyekről korábban alig tudtak valamit. A fél éves kaland még korántsem ért véget, de már most rengeteg történetet és tapasztalatot gyűjtöttek.

Miért éppen Ázsiát választottátok, és mely országok szerepeltek a „kötelezően látni kell” listán? Most éppen hol vagytok?

Jelenleg Laoszban, Vang Vieng városában vagyunk. Az utazásunkat nagyjából fél évre terveztük, most tartunk a felénél. Eddig a Fülöp-szigeteken, Hongkongban, Makaóban, Dél-Kínában, Dél-Vietnámban, Kambodzsában és Laoszban jártunk. Az induláskor csak egy egyirányú repülőjegyet vettünk, mert nem tudtuk pontosan, mikor térünk haza. Szerettük volna megőrizni azt a szabadságot, hogy út közben alakítsuk a terveket. Az egyetlen korlát az volt, hogy én a munkám miatt legfeljebb hét hónapig lehetek úton.

Ázsiát több ok miatt is választottuk. A legfontosabb a költségvetés volt: nemrég végeztünk az egyetemen és most kezdtünk dolgozni, Ázsiában pedig viszonylag olcsó utazni. Napi 90 eurós (kb. 34 ezer Ft) kerettel számolunk kettőnknek, és sokszor még ezt sem költjük el. Az is vonzó volt, hogy az utazás viszonylag egyszerű: a legtöbb helyen jó az infrastruktúra, a hátizsákos utazók számára jól kiépített útvonalakkal. Emellett nagyon szeretjük az itteni gasztronómiát – otthon is gyakran eszünk rizses, csípős ételeket.

Korábban kétszer jártunk Thaiföldön, és ott kaptunk igazán kedvet az ázsiai utazáshoz. Mivel ott jártunk már korábban, most más országokra koncentráltunk. A biztos úti célok között a Fülöp-szigetek, Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Indonézia és Malajzia szerepeltek.

Inkább a városok nyüzsgése vonz, vagy a természet és a tengerpartok?

Három hónap után már látunk egyfajta mintát kirajzolódni: leginkább a természetben töltött aktív programokat és a nyugodt sziget- vagy tengerparti életet keressük, lehetőleg kevés tömegturizmussal, de még hátizsákos-hangulattal. Ezeken a helyeken érezzük magunkat a legjobban. Persze a nagy ázsiai városokat is szeretjük, és mindenképpen látni akarjuk, de nem tervezünk ott túl sok időt tölteni. Úgy érezzük, egy országot akkor lehet igazán megismerni, amikor az ember kilép a turistákkal teli nagyvárosokból. Általában megérkezünk egy városba, röviden felfedezzük, majd inkább a vidéki területek felé vesszük az irányt. Templomokat már csak ritkán nézünk meg – leginkább a legismertebbeket, például az Angkor Watot.

Mi volt eddig a legjobb hely, ahol jártatok?

Nehéz egyetlen helyet kiemelni, de talán Dél-Kína maradt meg bennünk a legerősebben. Ennek egyik oka, hogy teljesen spontán döntöttünk róla Hongkongban. Szinte semmilyen elvárással nem érkeztünk, és talán éppen ezért volt annyira pozitív az élmény. Ezzel szemben Dél-Vietnam például csalódás volt számunkra, mert oda a más utazók történetei alapján magasabb elvárásokkal érkeztünk. Kínában nagyon tetszett a gasztronómia is, még ha néha kihívás volt ismerős fogásokat találni. Az emberek rendkívül barátságosak voltak, annak ellenére, hogy a nyelvi akadály hatalmas – sok helyen egyáltalán nem beszélnek angolul. Az is különleges élmény volt, hogy sokszor mi voltunk az egyetlen turisták. Emiatt az ember még inkább érzi, milyen messze van az otthonától. A közlekedési infrastruktúra kiváló, a táj pedig nagyon változatos és gyönyörű. Az egész élményt az tette igazán erőssé, hogy minden előzetes terv nélkül érkeztünk – így a kultúrsokk is sokkal intenzívebb volt, pozitív értelemben.

Hogyan tervezitek az utazást? Van fix útitervetek, vagy minden spontán alakul?

A kettő keveréke. Néhány dolgot előre lefoglalunk – például repülőjáratokat vagy hosszabb busz- és vonatutakat –, mert így olcsóbb vagy egyszerűen szükséges. De az út nagy része spontán alakul. Indulás előtt szinte semmit nem rögzítettünk, csak az ázsiai éghajlati szezonokat néztük meg alaposan. Ennek alapján próbáltunk úgy haladni, hogy többnyire a száraz időszakokban utazzunk. Eddig ez nagyon jól működött. A felszerelésünket is ehhez igazítottuk, ezért sikerült a hátizsákunkat egy 40 literes, körülbelül 11 kilós csomagra csökkenteni.

Az egyetlen konkrét terv az volt, hogy a legtávolabbi úti céllal, a Fülöp-szigetekkel kezdünk. Oda megvettük a repülőjegyet, és lefoglaltunk egy hostelt az első négy éjszakára. Onnantól kezdve mindig csak néhány nappal előre tervezünk: megnézzük a következő érdekes úti célt, kiszámoljuk a legolcsóbb odajutást, és indulunk tovább. Egy átlagos napon robogót bérlünk, és azzal fedezzük fel a környéket. Így könnyen eljutunk a kevésbé ismert helyekre és szép természeti területekre is. És persze mindig keresünk egy jó kis helyi éttermet ebédre vagy vacsorára. A legjobb ételeket általában a kisebb, nem turistás helyeken találjuk.

Mi volt eddig a legemlékezetesebb kalandotok?

Több élmény is kiemelkedik. Az egyik egy háromnapos hajós túra volt a Fülöp-szigeteken. Egy húszfős csapattal három napig egy hajón éltünk, snorkeleztünk, a fedélzeten ettünk, és kis lakatlan szigeteken aludtunk. Gyorsan összebarátkoztunk a többiekkel, ami még különlegesebbé tette az élményt.

Hongkong látképe is nagy hatással volt ránk. Kínában pedig először utaztunk szupergyors vonattal – körülbelül három óra alatt tettünk meg 500 kilométert.

Ho Si Minh-városban egy street food túra is nagyon emlékezetes volt. Robogók hátsó ülésén jártuk be a várost, és olyan ételeket kóstoltunk, amelyeket magunktól valószínűleg soha nem rendeltünk volna. Például kígyófejű hallal készült levest, ami meglepően finom volt, vagy csigát darált sertéshússal.

Kambodzsában a Killing Fields (Gyilkos mezők – a Vörös Khmerek 1975-79 közötti uralma alatt a Khmer Kommunista Párt több mint 1,3 millió embert ölt meg és temetett el ezeken a helyszíneken) meglátogatása hagyott mély nyomot bennünk. Az ország történelme nagyon megrázó, és érezni, hogy ez a múlt még mindig erősen jelen van a társadalomban. Phnom Penh közelében egy audioguide segítségével ismertük meg a Pol Pot-rezsim történetét (Pol Pot volt a kambodzsai kommunista mozgalom, a Vörös Khmer vezetője, akinek már utolsó támaszpontja és halálának helyszíne, Anlong Veng is megtekinthető).

Mi volt a legextrémebb étel, amit kóstoltatok?

Őszintén szólva nem próbáltunk igazán extrém ételeket. Talán azért, mert egy kicsit tartunk attól, hogy megbetegszünk, ezért inkább óvatosak vagyunk. A helyi konyhát viszont mindig igyekszünk felfedezni, és a tipikus fogásokat megkóstolni.

A kínai konyha kellemes meglepetést okozott. Egy „spicy salt” nevű fogás különösen emlékezetes maradt, és a marhahúsos sült tészta is olyan étel, amit biztosan nem felejtünk el egyhamar.

Ismerd meg Délkelet-Ázsia legszebb kincseit az alábbi videóból:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: