A több mint 150 országban járt magyar világutazó, Maleczki Alfréd elképesztő élményei

A világutazó szó hallatán sokan egzotikus strandokra és hosszú, gondtalan hónapokra gondolnak, de Maleczki Alfréd története egészen másról szól. Több mint 150 országban járt már, és jövő héten újabb állomással bővíti a listáját. Nem főállású kalandor, hanem teljes munkaidőben dolgozó szakember, aki a szabadnapjai minden percét a világ felfedezésére fordítja.

Alig maradt fehér folt a térképen – Egy világutazó titkai

Gyerekkori térképböngészésből indult, mára tudatosan szervezett, precíz logisztikával kivitelezett utak sorozata lett belőle. Van, hogy egy hétvégére átrepül egy másik kontinensre, majd hétfő reggel már az irodában ül. Járt olyan országokban is, ahová csak fegyveres kísérettel lehet belépni, és olyan helyzeteket is átélt, amelyek komoly lélekjelenlétet követeltek. Mégsem a veszély hajtja, hanem a kíváncsiság és a kulturális sokszínűség iránti olthatatlan érdeklődés. A világutazó interjúnkban arról mesél, hogyan lehet 225 ledolgozott nap mellett bejárni a fél világot, mi maradt még hátra a térképen, és mit tanít az embernek több mint 150 ország tapasztalata.

Több, mint 150 országban jártál eddig, ez hatalmas szám. Hogyan indult ez a szenvedélyed? Volt egy konkrét pillanat, vagy egy gyerekkori álom, amikor eldöntötted, hogy te a világ minden szegletét látni akarod? Hány országnál tartasz is pontosan jelenleg?

Gyerekként imádtam térképeket böngészni és gondolatban bejárni a világ legtávolabbi szegleteit. Már a térképek látványa is hatalmas élmény volt. Óriási mozgásvágyam volt, de akkor még csak gyűjtögettem a felfedezés iránti vágyat, és az energiáimat főleg a versenyszerű futásba fektettem. Amikor 16 évesen először átrepültem a Föld másik felére, Ausztrália teljesen magával ragadott. Jövő héten Szomália lesz a 153. országom (a 193 ENSZ-tagállamból a 143.). Ez egy háromnapos út: Mogadishuba repülök, onnan fegyveres kísérettel és idegenvezetővel megyek egy kétnapos túrára. Oda csak így lehet utazni, ahogy korábban Líbia esetében is. Drága, de nekem megéri az élményért.

Sokan azt gondolják, hogy egy ilyen életmódhoz végtelen pénz vagy szabadság kell. Te hogyan tudod összeegyeztetni a hétköznapi életet, a munkát és ezt a rengeteg utazást?

A legfontosabb a lelkesedés és az energia, a többi megoldható. Egy teljes állásban dolgozó ember évente nagyjából 225 napot dolgozik – én is. Így marad körülbelül 140 nap a világ felfedezésére. Igaz, ezeket többnyire nem lehet egyben kivenni, de igyekszem minden napot kihasználni, ezért szinte minden héten úton vagyok. Hétvégékre főleg európai utakat szervezek, például most Szicíliában jártam. Két nap alatt messzire menni nehéz, bár novemberben egy hétvégére elrepültem Thaiföldre: pénteken munka után irány a reptér, 11 órás közvetlen járattal Bangkokba, szombat délben érkezés, autóbérlés, majd át egy szigetre. Vasárnap éjfélkor indult vissza a gép, reggel hatkor landolt, két óra múlva pedig már a szentgotthárdi irodában voltam. Fárasztó, mert péntek és vasárnap éjjel alig alszom, de ilyenkor segít a lelkesedés. Előny, hogy egyedül élek.

Hiányoznak az egyetemi évek, amikor 2–3 hónap egybefüggő nyári szünet alatt biciklivel jártam a világot: egyszer áttekerem Kanadán, máskor itthonról indulva Indonéziáig, vagy körbebicikliztem Dél-Amerikát. Ma már a repülő és a hátizsák a fő eszköz. Mivel egyedül lakom, a legtöbb pénzemet utazásra költöm; nem vásárolok felesleges dolgokat, és nincs káros szenvedélyem. Persze az utazás mellett a mai napig rendszeresen futok, most január végén például kiugrottam Vietnámba 3 napra, hogy a születésnapomon lefussam életem első 42 kilométeres maratonját, ami ráadásul egy nagyon kemény hegyi maraton volt (azért Vietnám lett a választás, mert csak ott volt pontosan a születésnapomon maraton a világon), illetve a természetben töltött idő is nagy szenvedélyem, és életem szerves részét képezi.

Ennyi helyszín után mi alapján választod ki a következő célpontot? Kimondottan a „bakancslistás” látványosságok vonzanak, vagy inkább az ismeretlen, eldugottabb régiók felé húz a szíved?

Most egyszerű a döntés: a még hátralévő országokba szeretnék eljutni a munka mellett. Évente 8–9 ilyen utat szervezek, de a nehézség exponenciálisan nő. Ugyanakkor a maradék ötven ország rengeteg új kulturális élményt tartogat.

Ha végignézel ezen a több mint 150 országot felölelő térképen, mely helyszínek hagyták benned a legmélyebb nyomot? Volt abszolút kedvenc, pozitív vagy negatív meglepetés, illetve olyan helyzet, ami komolyan próbára tett?

A legszebb emlékeim valószínűleg az Indonéziában töltött három és fél évhez kötődnek. Egy nigériai szakmai gyakorlat után, egy hátizsákkal érkeztem, és végül ott maradtam, mert találtam a mérnöki szakmámhoz illő munkát. Kihívásokkal teli mesevilág volt, pont olyan, amiről gyerekként álmodoztam. Igazi csalódás nem ért; ez nagyrészt hozzáállás kérdése. Mindenhol vannak negatív és pozitív élmények, én az utóbbira fókuszálok.

Meleg helyzet azért akadt néhány. Pakisztánban egy kezdetben nagyon kedves kábítószert tett a vízbe, amit kínált. Ez akkor vált világossá, amikor egy sötét, kietlen helyen, az autójában hirtelen erős szédülés tört rám. Amikor lelassított, kiugrottam, és egy boltig futottam, ahol a helyiek segítettek és rendőrt hívtak. Az éjszakát egy katonai kórházban töltöttem, de reggelre már csak egy izgalmas sztori maradt az egész kaland.

Innen utaztam tovább Afganisztánba, ahol alapvetően jó élmények értek, kivéve, amikor a tálibok bevittek. Négy napom volt, ezért engedély nélkül akartam elmenni Balkhba, pedig minden városba külön papír kell. Elkérték az engedélyem, ami nem volt, így bevittek az irodájukba. Kedvesek voltak, teával kínáltak, de ragaszkodtak a szabályokhoz. Végül az előző napokban szerzett afgán kapcsolataim segítségével, hosszas telefonálás után elengedtek.

Bár a világ nagy részét már bejártad, még mindig van néhány fehér folt. Melyik az az ország vagy régió, amely a leginkább várat magára, és miért maradt a végére?

Több karibi ország még hátravan; ezekbe könnyű eljutni, de több időt igényelnek. Az afrikai országok legizgalmasabb egyharmada is várat magára. Türkmenisztán pedig elméletben az egyik legnehezebben elérhető ország a világon – alig várom, hogy lássam.

Nézd meg a világ néhány gyönyörű helyszínét az alábbi videóban:

A következő cikkek is érdekelhetnek: