Ízek, utak, megállók: Takács Péter és felesége, Alinka felejthetetlen olaszországi nászútjának története

Nem rohanós városnézés, nem kipipált látnivalók, hanem tíz nap, tíz város és több mint kétezer-hétszáz kilométer a világ egyik legszebb országának északi részén. Takács Péter és felesége, Pintér Alinka olaszországi nászútra indultak autóval, és hagyták, hogy csupán az út tempója, az ízek és a meglátogatott helyek hangulata vezesse őket. 

• Péter és Alinka tíz nap alatt, tíz város érintésével fedezték fel Észak-Olaszországot, autóval, a gasztronómia és a hangulat élményére fókuszálva.
• A Comói-tó csalódást okozott, a Garda-tó és Pisa viszont maradandó élményt nyújtott, miközben a helyi éttermek és apró sikátorok is felejthetetlen pillanatokat adtak.
• Praktikus tippek: skip the line jegyekkel sorokat lehetett kerülni, a látványosságok mellett a pihenés, a vacsorák és a helyi élet átélése volt a cél.

Ilyen egy hamisítatlan olaszországi nászút

Voltak tökéletes pillanatok és kisebb csalódások is – Comótól a Garda-tóig, szűk sikátoroktól élvezetes hajóutakig. Ez a mediterrán hangulatú beszélgetés egy friss házaspár története arról, miként lesz egy utazásból életre szóló élmény. Alinka és Péter olaszországi nászútjukról meséltek a Borsnak, amely a világ legszebb úti céljai közé tartozik, ha az ember a mézes hetek helyszínében gondolkodik. 

Miért pont Olaszországra esett a választásotok, és miért autóval indultatok a nászútra, amikor manapság minden a gyors, kényelmes megoldásokról szól?

Péter: Imádjuk Olaszország gasztronómiáját, és magát a mediterrán térséget. Nagyon szeretjük az olasz közeget. Hosszú, tartalmas utat szerettünk volna, és ez autóval volt ideális. Az volt a tervünk, hogy tíz nap alatt minél többet megnézzünk az északi régióból. Tíz nap alatt tíz helyszínen voltunk, és hét városban szálltunk meg, ami repülővel nagyon komplikált lett volna.

Alinka: Ráadásul szerintem ezeknek az autós utaknak megvan a maga hangulata. A leánykérés is Olaszországban, Rómában volt egyébként. Akkor Róma igazi szerelem lett.

Olaszországban mi érdekelt jobban benneteket? A városok, a kultúra, a természet vagy a gasztronómia?

Péter: Egy kicsit erősebb volt a gasztronómia.

Alinka: Jó lett volna több galériát, kiállítást, múzeumot is látni, de nyilván nem fér bele minden.

Péter: Az ilyen hosszú hétvégés utazásoknál szoktunk inkább ezekre koncentrálni. Rómában is így volt. Most inkább a látvány és a finom ízek voltak fókuszban.

Alinka: Nagyon szeretjük a sütős-főzős műsorokat, szóval ez egy kis gasztrotúra is volt.

Melyik városokat érintettétek?

Alinka: Az első állomás Lignano volt, ami nagyjából 600 kilométerre fekszik Magyarországtól. Peti még nem volt ott, én viszont gyerekkoromtól sokszor jártam ott a családdal. Az észak-olasz városok közül Lignano egy különösen zöld, szép kis városka, rengeteg fenyővel, virágokkal, homokos parttal. Jó kezdőállomás volt. 

Utána mentünk Bolognába. Velence lett volna a következő, de augusztusban voltunk, amikor a legtöbb turista van. Voltam már ott többször, de nyáron élhetetlen: tömeg, tolakodás, harc a vízibuszokért. Így Velence most kimaradt, helyette Bolognát választottuk. A külvárosban találtunk egy XVI. századi farmházból felújított szállást, ahol az eredeti tulajdonos egyik leszármazottja volt a házigazda. Maga a ház és a környezet is nagyon hangulatos volt. Onnan indultunk városnézésre és gasztrotúrákra.

Alinka: Bolognából megnéztük Maranellót, ez Peti nagy vágya volt a Ferrari Múzeum miatt, onnan mentünk Firenzébe, majd Pisába. Pisától nem messze van Torre del Lago Puccini, oda strandolni ugrottunk le. Egy éjszakát Pisában aludtunk, onnan La Speziába mentünk, mert Cinque Terrét hajóról akartuk megnézni az augusztusi tömeg elkerülése miatt. La Speziából Milánón keresztül mentünk a Comói-tóhoz, Blevióba, ott két napot töltöttünk, majd két napra a Garda-tóhoz mentünk. A Garda-tó volt a vége. Ez összesen háromezer kilométer körül volt.

Péter: Pontosan 2713 kilométer.

Volt olyan hely, ami teljesen mást adott, mint amit vártatok?

Alinka: Nekem a Comói-tó kicsit csalódás volt. A környezete gyönyörű, de olyan érzésed van, hogy ez a gazdagok és szépek üdülőhelye. Rideg, drága, nem igazán barátságos, turisztikailag sem túl jól kialakított, legalábbis Blevio környéke. Hajózni lehet, motorcsónakot bérelni, de gyalog közlekedni nem. Ráadásul a magas hegyek miatt elég esős. A látvány gyönyörű, de kissé csalódás volt.

Péter: Szerpentines hegyi utak vannak járda nélkül. Blevióban, a part mentén minden magánterület, esélytelen sétálni. A szállásunk viszont fantasztikus volt: egy kétszintes ház, minden ablak a tóra nézett. Az ágyból is a tavat láttuk. Ráadásul mindkét este tűzijáték volt a túlparton, az ágyból néztük végig.

És mi volt a pozitív meglepetés?

Péter: Pisa. A sikátoros része nagyon tetszett, bár autóval csak kis méretűvel ajánlom. Mi nagy kombival voltunk, az sokszor nehézkes volt, de mégis külön élményként éltük meg. Pont ez a város bája.

Alinka: A sok útleírás lehúzza Pisát, mondván kevés a látnivaló. A ferde torony valóban a fő attrakció, de maga a városka gyönyörű, barátságos, kellemes. A szállásunk a belvárosban volt, a názáreti nővéreknél, egy apácák által üzemeltetett vendégházban. Gyönyörű belső udvar, egzotikus növények, gondozott kert.

Péter: Ami mindkettőnknek egyértelmű kedvenc lett, az a Garda-tó. Amennyire csalódást keltő volt a Comói-tó, annyira megszerettük a Gardát. Ott kellett volna tölteni azt a két napot is. Bardolinóban ingyen biciklit kaptunk, végig kiépített, kivilágított bicikliút van. Minden ingyenes, nem fizetős partszakaszok, teljesen más hangulat.

Alinka: Meleg, hívogató, családcentrikus, rengeteg programmal. A szállás is tökéletes helyen volt, egy utca választotta el a víztől. A medencéből láttuk a tavat, a part füves, olajfákkal beültetve, árnyékos, nyugodt. A Gardaland viszont sajnos kimaradt, mert az egy egész napos program lett volna. Emiatt még biztos visszamegyünk. De az már legalább egy egyhetes nyaralás lesz.

Miben volt más ez az út, mint egy átlagos nyaralás?

Péter: Sokkal több mindent láttunk. Gasztronómiailag is rengeteget kaptunk. Bolognában autentikus nápolyi pizzát ettünk, Pisában pedig egy fantasztikus német kocsmát találtunk.

Alinka: Egy piros-fehér kockás terítős helynek indult, bent viszont egy igazi, faragott famennyezetes német kocsma fogadott, fatüzelésű kemencével.

Péter: 

Inkább a hangulat átélése volt a cél?

Alinka: Igen. Még Rómában láttuk, mennyire más az élet tempója. Az emberek leülnek együtt, ráérnek, beszélgetnek, több fogást fogyasztanak, bort isznak. Nem siet senki. Egy vacsora ott két-három óra és élmény. Még egy kávénak is megadják a módját.

Péter: De a látnivalókat is végigjártuk azért. Firenzében megnéztük a Boboli-kertet, de augusztusban, 41 fokban ez nem ideális. A Pitti-palotát és a Ponte Vecchiót is megnéztük, előbbit csak kívülről. Szép, bár kisebb, mint amire számítasz.

Ha újra végigmennétek az útvonalon, mit csinálnátok másképp?

Péter: Comót kihagynánk. És férfi szemmel a maranellói Ferrari Múzeum is csalódás volt. Az Alfa Múzeum Milánóban sokkal modernebb, jobb.

Alinka: Amit mindenkinek ajánlunk, az a skip the line jegy. Olcsóbb online, és órás sorokat lehet vele kikerülni. Arra azonban vigyázni kell, hogy sok a jegyüzér, akik a 12 eurós jegyet 60-ért árulták. Online olcsóbb és azonnal be lehet menni.

Ha húsz év múlva egyetlen történetet mesélnétek erről az útról?

Péter: A pisai keringést. A GPS egy sétálóutcába vitt, ahol egy nagy kombival lavíroztunk a kis Fiatokra méretezett sikátorokban.

Alinka: A názáreti nővérekhez is véletlenül találtunk oda, egy francia párost követve. Ők is eltévedtek, de végül láttuk, hogy azon a kis szűk sikátoron mentek be, amin mi be sem mertünk fordulni. Végül csak sikerült.

Péter: 

Csak az utolsó városnál kötöttünk ki, onnan vonattal mentünk vissza La Speziába. Gyors volt és olcsó.

Nézz videót a gyönyörű Észak-Olaszországról:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: