"Próbálok nem magamra, hanem a férjemre gondolni" - Egyszerre küzd a rákkal egy pécsi házaspár

PUBLIKÁLÁS: 2026. május 11. 10:00

Egyszerre sújtott le a sors egy pécsi házaspárra, akik most együtt harcolnak az életükért. A rák ellen küzdenek, ami mindennapos megpróbáltatást jelent a számukra. Családjukból, kisunokájukból és egymásból merítenek erőt.

Rozman Ildikó és férje, Gyula élete tavaly óta egy véget nem érő rémálom. Míg az asszony csontvelőrákkal küzd, aminek következtében összeroppantak a csigolyái, addig nem sokkal később férjénél vastagbélrákot diagnosztizáltak májáttéttel. Mindketten kemoterápiára járnak, miközben az életben maradásukhoz elengedhetetlen műtétre és csontvelőátültetésre is szükség van. Próbálnak egymásból erőt meríteni.

A pécsi házaspár rák elleni küzdelme: Ildikó portréja — lldikó mosolyogva próbál erőt mutatni a rákkezelések közepette / Fotó: Beküldött

Összeroppant csontok és fullasztó fájdalom

Ildikó kálváriája hosszú évtizedekre nyúlik vissza, de a diagnózisra, hogy leukémiás, csak nemrég derült fény. Myeloma multiplexe van, ami egy láthatatlan, alattomos ellenség, gyakran csak akkor fedi fel magát, amikor már nagy pusztítást végzett a szervezetben. A betegség tavaly nyáron fordult kritikusra, amikor az asszony csontjai nem bírták tovább a terhelést, és a csigolyái összeroppantak.

Három hónapig megmozdulni sem tudtam a fájdalomtól. Volt olyan időszak, amikor a nyelés is nehézséget okozott, úgy éreztem, megfulladok a saját nyálamtól. 13 zacskó vért kaptam a kezelések alatt, de nem adom fel

- meséli Ildikó. Ezt tetézte, hogy nem sokkal később szeretett édesanyja, aki addig támaszt adott neki, elhunyt. Nagyon jó volt a kapcsolatuk.

Egyik pillanatról a másikra ment el, amit nagyon nehezen tudok feldolgozni, mert napi szinten tartottuk a kapcsolatot. Ő volt a legfőbb támaszom. Sajnos nem tudta elviselni ezeket a dolgokat. Főleg abban a három hónapban készült ki, amikor nem tudtam megmozdulni

- mesélte sírva az asszony.

Ildikó és férje, Gyula együtt néznek szembe a rákkal / Fotó: Beküldött

Kettős küzdelem: A férj is rákbeteg lett

Amikor a házaspár azt hitte, ennél nincs nehezebb, a sors újabb csapást mért rájuk: Ildikó férjénél, Gyulánál vastagbélrákot állapítottak meg. Karácsony előtt műtötték, azóta ő is kemoterápiás kezeléseket kap egy másik kórházban, amit fizikailag és lelkileg is nehezen visel. Együtt indulnak el reggelente a kezelésekre, de nem tudnak egymás mellett lenni a nehéz órákban. Otthon pedig mindketten rosszullétekkel küzdenek...

Én most próbálok nem magamra, hanem a férjemre gondolni, őt segíteni ebben a nehéz időben. Nemrég még azt gondolta, hogy ő fog engem ápolni, erre ő is súlyos beteg lett. Egy műtéten már túl van, de még vár rá egy, remélem jól fog sikerülni, nagyon aggódom érte

- meséli elcsukló hangon a nő.

A sorsdöntő csontvelőátültetés előtt áll

Ildikó mindennapjait jelenleg az elviselhetetlen fájdalom és a drasztikus életminőség-romlás határozza meg, de a reményt egy pillanatra sem adja fel. Tavaly ősszel indult el az a célzott onkohematológiai kezelés, amelynek egyetlen célja az asszony felkészítése a sorsdöntő beavatkozásra, a csontvelőátültetésre.

Jelenleg is zajlik a góckutatás, az orvosok mindenre felkészülnek. Ha minden jól megy, nagyságrendileg egy hónap múlva sor kerül az átültetésre. Ez a transzplantáció jelenti számomra a kiutat a tehetetlenségből, az utolsó esélyt, hogy visszakapjam az életemet

- mondja reménykedve.

Ildikó számára ez a beavatkozás jelentheti az életet, a megváltást a hónapok óta tartó kínok alól. A saját sejtes átültetés utáni regeneráció azonban hosszú és kritikus folyamat, ahol a legkisebb fertőzés is végzetes lehet, ezért lenne létfontosságú a steril háttér megteremtése, amire egyelőre nincs keret. A betegség nemcsak fizikailag, hanem anyagilag is teljesen felőrölte a családot. Mivel egyikük sem tud dolgozni, a gyógyszerek és a kórházba járás költségei felemésztették a tartalékaikat.

Nagyon rossz anyagi helyzetbe kerültünk, végrehajtói tartozásokkal is küzdünk. Választanunk kellett, hogy a lakásunkat próbáljuk megtartani vagy eszünk. A lakáshitelből még másfél év van hátra, de a betegségünk miatt minden fillér számít, hogy ne maradjunk fedél nélkül

- mondja elcsukló hangon Ildikó.

Ildikó az unokáját tartja a karjában. Már csak érte is szeretne meggyógyulni, hogy láthassa őt felnőni / Fotó: beküldött

Ildikóékat a Tegyünk a leukémiás gyermekekért és betegekért közhasznú alapítványon keresztül ITT tudod támogatni. Fontos, hogy utaláskor a közlemény rovatba ezt írd be: R. Ildikó támogatása.

Minden apró felajánlás egy lépés az életben maradás felé és egy morzsányi remény a pécsi házaspárnak, hogy ne a nélkülözés, hanem a gyógyulás határozza meg a mindennapjaikat. Három nagy gyermekük és egy kisunokájuk is van, akiknek még szükségük van a szüleikre, illetve a nagyszülőkre, már csak ezért sem adják fel a harcot.