Négyvégtag amputáció: Mélyaltatás után arra ébredt Vivien, hogy levágták a testrészeit

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Bors

PUBLIKÁLÁS: 2026. május 29. 03:00 / FRISSÍTÉS: 2026. május 29. 11:06

A rutinműtét után húsevő baktériummal fertőződött meg az édesanya. Később rosszul lett, mentővel vitték kórházba. Sorra leálltak a szervei. A mélyaltatásból felébredve szembesült azzal, hogy az életét csak a négyvégtag amputáció menthette meg, így a kezei és a lábai nélkül kell újrakezdenie az életét.

Vermes Krisztina

A szerző cikkei

A TV2-ben láthatták a nézők annak a családanyának, Jakab-Abonyi Viviennek a megrázó, mégis példaértékű történetét, akinek egy rutinműtét után húsevő baktérium támadta meg a szervezetét. Vivi kálváriája valójában már évekkel ezelőtt, egy rosszindulatú melldaganattal kezdődött. Miután a fertőzés miatt négyvégtag amputáció kellett ahhoz, hogy megmentsék az életét, elképesztő akaraterejének köszönhetően ma már teljesen önálló, nyaralni jár és csodásan fest.

Négyvégtag amputáció: Vivient húsevő baktérium támadta meg fotó: beküldött

Négyvégtag amputáció: Rutinműtét után támadta meg a húsevő baktérium a családanyát

Fiai adták a hitet és az erőt a túléléshez annak a fiatal édesanyának, akinek egy rutinműtét után omlott össze a szervezete, és csak négyvégtag amputáció után maradhatott életben. Vivi testét húsevő baktérium fertőzte meg, ami miatt elvesztette a két lábát és a két kezét, csak így élhette túl. Azt hitte, már sosem lesz többé boldog. A fiatal édesanya azóta már teljesen önálló, nyaralni jár, festeni kezdett és ragyog.

Vivi néhány éve egy csomót fedezett fel a mellében, nem sokkal később kiderült, hogy mellrákja van. Átesett a szokásos kezeléseken: sugárterápiára járt, az egyik mellét részben eltávolították. Hormonterápiát a mai napig kell kapnia. Teljesen összeomlott. De ez még csak a kezdet volt.

Úgy éreztem, odalett a nőiességem. Közben kiderült, hogy egy méhnyakrák küszöbén vagyok, ezért ezt is műtéti úton kezelték. Többször kellett mennem műtétekre, mindig faragtak belőlem egy kicsit, csonkolgatták a méhszájamat

- mesélte a Borsnak Vivien.

Az igazi sorscsapás azonban az egyik rutinműtét után kezdődött, ami örökre megváltoztatta Vivi és családja életét. Az édesanya szervezetét a beavatkozás után húsevő baktériumként ismert Streptococcus pyogenes támadta meg. Egyik nap rosszul lett, innentől kezdve pedig drámai pillanatok követték egymást.

Vivien még az amputációk előtt, imádott kirándulni fotó: beküldött

„Azt éreztem, hogy meg fogok halni”

Vivi a műtét utáni napokban már influenzaszerű tünetekkel küzdött, levertség és láz gyötörte. A dráma egy reggelen csúcsosodott ki, amikor a férjének el kellett indulnia dolgozni.

Mondtam neki, hogy ne menjen el, mert úgy érzem magam, mint aki mindjárt meg fog halni. Felhívtam édesanyámat is, akkor már olyan rosszul voltam, azt mondtam neki: Anya, én nem tudom, mi van velem, de én estére meghalok. Ez volt az utolsó mondatom hozzá és ahogy letettem a telefont, elkezdtem fulladni. Anyósom már megérkezett hozzánk, ő hívott segítséget

- emlékezett vissza a megrázó percekre Vivi.

A mentők az utolsó pillanatban érkeztek meg. A legnagyobb fájdalom mégis az volt számára, hogy négyéves kisfia, Zsombika ekkor még aludt. Vivi el sem tudott köszönni a gyermekétől.

Sosem felejtem el, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle. Annyira rosszul voltam, hogy képtelen voltam bármire is. Hosszú ideig nem is találkoztunk. Nagyon félt, hogy nem láthatott ebben az időszakban. Ez nagyon benne maradt, annyira, hogy még most is kérdezi néha: anyu, ugye többé nem mész el?

- meséli elérzékenyülve az édesanya.

Élet-halál harc az intenzíven: a férjének kellett döntenie, hogy amputálják a végtagjait

A kórházban pillanatok alatt kritikusra fordult a helyzet. Vivinél teljes szervleállás lépett fel, a veséi felmondták a szolgálatot és gépek mosták a vérét a nap 24 órájában. Az orvosok tehetetlenek voltak, Vivit mélyaltatásba tették és lélegeztetőgépre kapcsolták.

Vivien élet és halál között lebegett, az orvosoknak a férjével kellett közölniük a lesújtó hírt: a fertőzés megállításához elkerülhetetlen a négyvégtag amputáció. Az összeomlott tüdővel és szívproblémákkal küzdő felesége életéért a férjnek kellett meghoznia a legnehezebb döntést és aláírnia a papírokat. Vivi már arra kelt fel, hogy nincsenek meg a végtagjai.

Amikor felébredtem, akkor szembesültem azzal, hogy amputálták a végtagjaimat. Sokkolt a látvány, de nem haragudtam a férjemre egyáltalán, sőt. Én is ezt a döntést hoztam volna a helyében. Az amputációk nélkül már nem élnék

- mondta Vivien.

A fiai fotói adtak erőt a visszatéréshez

Amikor Vivi hetekkel később magához tért, akkor látta, hogy a két kezét és mindkét lábfejét elveszítette. A letargia helyett azonban valami egészen elképesztő élni akarás öntötte el.

Egyszerűen csak élni akartam. Nem érdekelt, hogy nincs kezem, nem érdekelt, hogy nincs lábam. Engem az tartott életben, hogy kértem: ragasszanak ki képeket a gyerekeimről és a családomról oda, ahol jól látom, hogy belőlük merítsek erőt

- mesélte Vivi.

Vivien a szekrényre ragasztatta ki a fotókat, hogy lássa az ágyból fotó: beküldött

A 27 éves nagyfia rendszeresen látogatta az intenzív osztályon, ami tartotta benne a lelket, de a négyéves kisfiát a szigorú szabályok miatt nem engedhették be hozzá. Vivi borzasztóan vágyódott utána, a hiánya marta a lelkét. Az ágya rácsára az anyósa egy papírcédulát tűzött ki, hogy ezt olvassa, valahányszor kinyitja a szemét. A papíron egy idézet állt a Szentírásból:

Istenből egy csepp vagy! Ne félj, csak higgy!!

Alatta pedig a mondat, ami Vivi legfőbb motorja lett, hogy képzelje el:

Zsombikával szaladgálsz !!

Vivinek ezek adtak erőt a túléléshez.

Ezt a cetlit azóta is őrzi fotó: beküldött

Hónapok után ölelhette át újra kisfiát

Vivi hónapokig volt távol a családjától. A kisfiát az intenzív osztályra és a tüdőszanatóriumba nem engedhették be, így hosszú, gyötrelmes különlét után, csak az amputációk és a hosszú rehabilitáció végeztével találkozhattak újra, amikor Vivi már protéziseket használt.

Emlékszem, amikor először bejött a mamával a kórházba, láttam a félelmet az arcán, hogy nincs kezem. A lábamat akkor még nem is látta, direkt lepedővel takartam el, hogy ne ijedjen meg még jobban. De később azt is megtudta és hamar megbékélt a helyzettel, nagyon ügyesen megértette, hogy nincs már lábam, sem kezem. Még az ölembe is felült

- emlékszik vissza az édesanya.

Az első nagy találkozás a kórházban, amikor még lepedővel takarta el Vivi a csonkjait fotó: beküldött

A lábadozás során Vivi maga hozott meg egy drasztikus döntést: mivel a sarka nem akart gyógyulni, ő maga kérte az orvosokat, hogy térd alatt amputálják tovább a lábát, mert nem akart több gócpontot a szervezetében és minél előbb meg akart tanulni járni a protézisekkel, hogy hazamehessen. Vivi mindent beleadott, összeszorította a fogát, leküzdötte a fájdalmait, nem sokkal később pedig már a lábprotézisekkel sétált ki a kórházból.

Az édesanya hamar megtanult járni a műlábakkal fotó: beküldött

Ma már nyaral és csodásan fest

Az otthoni környezet és a család támogatása csodát tett. Vivi elképesztő tempóban épült fel, és a szörnyű tragédia ellenére ma már szinte teljes, aktív életet él. Nemcsak hogy visszanyerte a mosolyát, de fantasztikusan fest, már a kiállítását tervezgeti.

Az ecseteket a csonkjaimmal fogom meg, nagyon kikapcsol a festészet. Ez már nemcsak hobbi, hanem ez az én igazi terápiám. Szükségem volt valamire, ami segít feldolgozni a történteket. Amikor festek, nem a korlátaimra figyelek, hanem arra, amit létre tudok hozni. Ilyenkor valahogy belső egyensúlyba kerülök. Régebben hobbiként bútorokat újítottam fel, most is kacérkodom a gondolattal, hogy azzal foglalkozzak, régi, antik bútorokra festenék

- beszélt a terveiről Vivi.

A festészet az igazi gyógyír számára fotó: beküldött

Már a kiállítását tervezgeti Vivien, mindenki a csodájára jár fotó: beküldött

Eleinte azért aggódott, hogyan tudja majd ellátni magát egyedül, biztosan rá lesz szorulva a szeretteire, mindent kérnie kell, de nem így történt.

Vivien teljesen önellátó, még sütni- főzni is tud fotó: beküldött

Elképesztően önálló a mindennapokban, sőt már nyaralni is voltak.

Régen nagy utazó voltam, a négyvégtag amputáció után viszont rettegtem, eleinte belföldre sem mertem menni. Aztán rájöttem, hogy ha mindent meg tudok oldani, akkor egy utazás sem fog ki rajtam, főleg, hogy ott a család. Így bevállaltam és már külföldön is voltunk nyaralni, fantasztikus élmény volt. A tenger, azok az illatok... nagyon feltöltött

- meséli mosolyogva.

Vivien első tengerparti nyaralása az amputációi után fotó: beküldött

Vivien élete már nem a veszteségről, hanem az emberi akarat és az anyai szeretet mindent legyőző diadaláról szól. Elfogadta így önmagát és tudja, hogy bármire képes azért, hogy lássa a gyerekeit felnőni, felnőttként boldogulni. Igazi harcos, aki képes másoknak is erőt adni a saját történetével.